Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

179
nálási tábor mellett vagyok földbirtokos, 4-5000 internált volt egy helyen
az egész háború alatt és tudom, hogy azon internálási táborból munkára
úgy adattak ki az emberek, mint a hadifoglyok. (Közbeszólás balról: Nagy
különbség, mert az a hadijog címén történt.) Kérem, az ma is úgy van.
Nagyon nehéz e tekintetben a t. ellenzéki képviselő urak kìvánságának
eleget tenni, mert az egyik kifogásolja azt. hogy dolgoztatják őket. a
másik pedig azt kifogásolja, hogy nem dolgoztatják őket. mert hiszen
ebből akkor kommunista-iskola válik. Nem tudom, hogy az ellenzéki uraknak
tulajdonképpen melyik az igazi álláspontja. Én megmondom, hogy
melyik a kormány álláspontja. A kormány álláspontja az, hogy az internáltakat
igenis munkára kìvánja fogni, mert ha nem fogja munkára,
akkor teljesen igaz az, hogy az internált táborból kommunista-iskola válik.
(Igaz! Úgy van!) Szükséges tehát az, hogy nekik olyan munkaalkalmak
adassanak, ahol ők megszokván a munkát – mert hiszen dologkerülőkről,
csavargókról van szó -, később esetleg nyugodtan visszaadhatok a civilizációnak.
(Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Általános volt azon képviselő
urak közt. akik az internálás kérdésével foglalkoztak, az a felfogás,
hogy hiszen ma már van az állam biztonságáról hozott szigorú törvényünk;
tessék ezt alkalmazni velük szemben, és az internálástól eltekinteni. Ez a
törvény azonban 1921-ben hozatott meg és ebben a törvényben visszaható
erő nincs. A kommunista uradra nézve tehát. akik működésüket tudtommal
nem 1921-ben tavasszal kezdték meg, hanem 1919 március 21-én, (Felkiáltások
balfelől: Sokkal előbb!) ezt a törvényt ma nem lehet alkalmazni.
(Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát meddig akarnak internálni Eljárás
indítható ellenük!) A 4352. számú rendelet kimondja, hogy azok, akik a
proletárdiktatúra idejében hivatalt vállaltak és mint hivatalt vállalt
egyének bűntetteket követtek el, internálás alá esnek. Ezt a törvényt erre
a kategóriára vonni nem lehet; ezt csak az ezután elkövetendő bolsevista
cselekményekre és izgatásokra lehet alkalmazni.
További kifogás az volt. hogy miért nem bìrói ìtélettel és miért nem
nyilvános tárgyalással hozatnak meg az internálási határozatok Itt is
bátor vagyok két körülményre utalni. Az egyik az, hogy az internálás
nem büntetés. Ezt hiába mondom, mert úgylátszik, ezt nem akarják megérteni.
Ez nem büntetés, hanem preventìv intézkedés. (Zaj a szélsőbáloldalon.
Igaz! Úgy van! jobbfelől. Mozgás a jobboldalon.) Azt kérdem,
hogy mikor Vázsonyi képviselő úr volt igazságügyminiszter, miért nem
bìrói ìtélettel internáltak Az eset teljesen azonos. Ha akkor prevenció
volt. akkor ma is prevenció és ha prevencióra is bìrói ìtélettel kell határozatot
hozni, akkor tetszett volna ezt az okosságot és bölcsességet akkor
is alkalmazni. De könnyű olyan bölcsességet alkalmazni, amelyet magam
nem tartok be, de mástól megkövetelek. (Igaz! Úgy van! jobbfelől. Zaj a
szélsőbaloldalon.) Én nem hiszem, hogy akadjon magyar bìró, aki preventìv
intézkedések kimondására vállalkozik. Ez egyáltalában bìrói eljárásra
nem alkalmas, mert a preventìv intézkedések mindig a közigazgatásig hatóságok
körébe tartoztak, kell is, hogy tartozzanak, mert a prevenció nem
foglalja magában azokat az ismérveket. amelyek a bìró előtt mérvadók.
(Igaz! Úgy van! jobbfelől. Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.)
Ami a nyilvános tárgyalást illeti, Rassay t. képviselő úr azt
mondja, hogy névtelen feljelentések, névtelen levelek, besúgások stb.
alapján hozzák meg a határozatokat. Lehet. hogy a múltban voltak ilyen