Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

95
nem is azon a párton, amely a miniszterelnök úr álláspontját védi, hanem
meg fogja magát bosszulni a magyar nemzetnek jó reputációján, meg
fogja magát bosszulni a magyar állam nemzetiségi politikáján és meg
fogja magát bosszulni abban a magatartásban is, amelyet a nemzetiségek
velünk szemben a jövőben tanúsìtani, követni fognak. (Mozgás.)
De tovább megyek, t. Ház, a kritikámban. A miniszterelnök úr
nemcsak azon reményét fűzte a tárgyalásaihoz, hogy ezen az utón a román
nemzetiségi párt majd rááll az egységes magyar állameszme alapjaira,
hanem azt is, hogy ezek az urak elfogadják a dualizmust. ráállnak
annak alapjára és velünk közösen védik meg ezen fundamentumokat
azokkal a körökkel szemben, melyek részéről újabb támadás várható
a magyar állami egység ellen.
T. képviselőház! Azt hiszem, minden gondolkozó magyar ember látja
és érzi, hogy ezen körök részéről a dualizmus és a magyar államegység
elleni újabb támadás készìttetik elő. Mindnyájan kell, hogy érezzük, hogy
igen nagy és nehéz küzdelmeknek állunk az előestéjén. De én azt hiszem,
hogy ezen küzdelmekre mi azzal nem szervezkedhetünk, ha a nemzetiségekkel
paktálni akarunk, ha a nemzetiségek barátságát engedmények
útján akarjuk biztosìtani, mert hiszen ez nem vezet eélra. Mi annyit.
mint amennyit ezek a trialisztikus és föderalisztikus körök a szintén a
magunkéból a nemzetiségeknek adni akarnak, laidni nem tudunk; ebben a
versenyfutásban, melyet ők fel fognak idézni, mi előre is verve vagyunk,
azt hiszem, naivitás és botorság lenne, ha ezt a versenyfutást mi kezdenők
meg. (Helyeslés és taps a baloldalon.)
Én tehát a helyzetet tényleg pesszimisztikus szemmel nézem és szükségesnek
tartom, hogy az országot és a magyar nemzetet ezen veszélyekkel
szemben szervezzük. De annak csak az az egy módja van, hogy a
magyarságot újból egyesìtsük, hogy megszűnjön az áldatlan harc és küzdelem,
mely két év óta megosztja a magyarságot. (Helyeslés a jobboldalon.)
A nemzet szervezésének, szerintem, nem az a módja, hogy a
nemzetiségeket lekenyerezni igyekezzünk; annak egyetlen módja a magyar
nemzetnek az egyesìtése. (Helyeslés balfelől.) Mert én azt hiszem,
mindenkinek látnia kell azt-, hogy ma már az összes értékek, mindazon
tényezők, melyek ezen országban értéket képviselnek, a magyar politikával
szemben közömbösökké váltak. Mindnyájan látjuk, hogy azok az értékek
félrevonulnak, hogy a közömbösség vett erőt sìz egész magyar közéleten.
(Igaz! Úgy van balfelől.)
Ma már utálattal fordul el az ország attól a harctól, amely felidéztetett.
de amely már annak a politikának szempontjából, melyből
felidéztetett. sem nem időszerű, sem nem indokolt. (Helyeslés és taps
a baloldalon.)
T. képviselőház! Itt az ideje, hogy ennek a küzdelemnek vége
vettessék; itt az ideje, hogy meghozzák az áldozatot azok, akik arra hivatvák.
Ezt az áldozatot a túloldalnak kötelessége meghozni, (Mozgás
a jobboldalon.) kötelessége azért. mert ezt a harcot a túloldal kezdte meg
és azért. mert az ország kormányzatáért a felelősség őt terheli. Ma még
talán nem késő, ma még elérhető az ország egyesìtése, de talán nemsokára
ez lehetetlenné válik és akkor a történelem eseményei napirendre
fognak térni fejünk felett. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.)