Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

78
nem hiszi hogy ez a kérdés döntő befolyással lenne Romániához való viszonyunkra.
Egyébként is az a meggyőződése, hogy mindaddig, amìg Romániának nincs oka
a monarchia erejében kételkedni, saját létérdeke fogja a roman politikát velünk
egyetértésre és barátságra indìtani.
Tisza István gróf beszédét azzal fejezte be, hogyha tárgyalásai sikerrel
járnak, örömét nem fogja csökkenteni Romániának irántunk való jó közhangulata.
Viszont semmi irányban, semmiféle külügyi melléktekintetek nem fogják
arra indìtani, hogy olyan eszközökkel biztosìtsa a sikert. amelyek a magyar nemzeti
politika akcióképességét csorbìtanák és jövőjét kompromittálnák.
Bethlen István gróf a miniszterelnök válaszára a következőket mondotta:
T. Ház! A miniszterelnök úrtól választ arra a három konkrét kérdésre,
amelyet hozzá intéztem, tulajdonképen egyáltalán nem kaptam.
(Úgy van! Úgy van! baloldalon.) Ő egy hosszú eszmemenet alapján indokolta
állásfoglalását a paktum tárgyában. Én a témáról való ezen lesiklás
útján őt követni nem akarom. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen beszédem
folyamán egyenesen rámutattam arra, hogy semmi körülmények között
nem akarok és nem fogok foglalkozni annak ai kérdésnek kritikájával, hogy
helyes-e ilyen paktum létesìtése, %en, vagy nem. De fenntartom magamnak
azt a jogot. -a miniszterelnök úr azon ìgérete folytán, amelyet tett.
hogy módunkban lesz ebben a kérdésben itt a Házban nyilatkozni, -
hogy azokat a babérokat. amelyeket ő e kérdés jelenlegi tárgyalása révén
pártja részéről aratni óhajtott. a magam gyenge erejéhez mérten megtépázzam.
Ami a kérdés lényegét illeti, úgy legyen szabad a miniszterelnök
úr eszmemenetét követnem. Ő arra hivatkozott. hogy Take Jonescu nyilatkozatai
teljesen korrektek és semmi kifogás alá nem esnek abból a szempontból,
amelyet mi magyarok fontosnak tartunk.
Bocsánatot kérek, Take Jonescut én nem is azért citáltam, mintha az
ő nyilatkozatában sérelmet láttam volna; én csak azért citáltam, mert azt
mondtam, hogy az ő és Filipescu miniszter úr nyilatkozatai jellemzők a
romániai közvélemény és az abban megnyilvánuló óhajok szempontjából.
Hivatkozott a miniszterelnök úr Majorescu volt miniszterelnök úrra. Én
viszont ezzel szemben vagyok bátor figyelmét felhìvni arra, hogy a volt
miniszterelnök úrhoz igen közelálló körök olyan kijelentéseket tettek, hogy
Románia a jövőben a maga részéről azt a politikát tartja helyesnek, hogy
nem csatlakozva a nagyhatalmaknak sem az egyik, sem a másik csoportosulásához,
olyan politikát kövessen, amely az ő saját jól megfontolt érdekei
szempontjából momentán mindig szükségesnek mutatkozik. Ezekkel a
nyilatkozatokkal szemben nem értem azt a barátkozási viszketeget. amelyet
etgy monarchiához nem méltó módon a mi külügyi politikánk mutat. (Taps
a baloldalon.)
És, t. Ház, hogy bebizonyìtsam, hogy ez a politika nem mai keletű, -
hogy tudniillik Románia a Balkán-válság megoldása után csakis a momentán
előnyök szempontjából akar politikát követni, – hivatkozom egy igen
előkelő román férfiúnak a „Revue des Deux Mondes” cìmű folyóiratban
ezelőtt pár évvel megjelent cikkére, aki akkor, amikor a Balkán-válság
még napirenden sem volt. kifejti ezen folyóirat hasábjain, hogy Románia
csak addig vár, amìg a balkáni válság elintézést nem nyer és abban a
pillanatban, amikor a Balkán-válság rendjén, a monarchia támogatása
révén, abba a helyzetbe fog jutni, hogy azokat a revindikatiókat, amelyekre
neki taktikai és katonai szempontból szüksége van, keresztülviheti,
abban a pillanatban frontot fog fordìtani és olyan politikát követ. amelyet