Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

152
voltunk és egyetértettünk. És most háromhónapos visszavonás, háromhónapos
belső harc elegendő volt arra, hogy föltárja az ország határait
ellenségeink előtt és végső pusztulásnak tegye ki az országot.
A három hónap nagy csalódást hozott reánk. Abból a nemzeti
szerencsétlenségből, mely kialakult. nemzeti katasztrófa lett. Ahelyett.
hogy a kormány a nemzet tagjai egyesìtésének útját választotta volna,
ahelyett nap-nap után bántó jelszavak dobattak a társadalomba, melyekkel
az eleinte kevésbbé veszedelmeztetett rend is felbomlott. Ma már az
általános társadalmi harc előestéjén állunk, a bellum omnium contra
omnes előestéjén, amelynek végét előre nem láthatjuk.
Elmúlt már a hallgatás ideje. A hallgatás eleinte erény volt. de
most már kötelességmulasztás. Elérkezett az ideje, hogy felemeljük tiltakozó
szavunkat. Elérkezett az ideje annak, hogy a gyűlölet szava helyett
a szeretetet. megértést hintsük a nép lelkébe, ahelyett. hogy gyűlöletet
és haragot szìtunk, elérkezett az ideje annak, hogy mindenki tudomásul
vegye, hogy a gyűlöletből megélhet egy kormány, de a nemzet csak
szeretetből élhet. És mi egyéb a szeretet. mint a nemzeti érzés, mint összeolvadás,
egymásnak szeretetében, egymás támogatásában, mint összeolvadás
egymás hibáinak, gyengéinek megbocsátásában. És ma is a nemzeti
érzés fundamentuma és talpköve minden államnak és minden nemzetnek-j
Még kis népek is erőssé válhatnak általa, ha bennük a nemzeti érzés a forrpontnál
jelentkezik és nagy nemzetek is tönkremennek, ha meghal a nemzeti
érzés vagy a fagyás pontja alá süllyed. Hamis az a tanìtás, hogy megélhet
egy nemzet tisztán és kizáróan a gazdasági kapcsok mechanikája
alapján. Iá. nemzeti érzés ki nem küszöbölhető, mert szétbomlik minden
nép, az állami rend, a társadalmi rend, melyek nélkül egy nép sem élhet
meg. (Úgy van!) Legyen tehát a Nemzeti Egyesülés pártjának második
jelszava: a nemzeti érzés.
De szükség van a Nemzeti Egyesülés pártjára a külpolitikai helyzet
folytán is. Ma Európa joggal hiheti azt. hogy mi megszűntünk mint nemzet.,
tényező lenni, hogy büntetlenül gázolhatnak rajtunk végig kisebb
népek, amelyek hátramaradottabbak kultúrában, gazdasági és szellemi erőben,
mint mi. Faktumnak látszik az, hogy legyőztek, nem katonailag, mert
erre képesek nem voltak, hanem legyőzték nemzeti érzésünk erejét. Éppen
az ellenkezőjét kell tehát nekünk bizonyìtani. Bizonyìtani kell, hogy ebben
a nemzetben a nemzeti érzésnek a reneszánsza még elkövetkezhet. Be kell
bizonyìtani, hogy még tisztában vagyunk azzal, hogy Európa csalfákkor
fog megint rólunk tudomást venni, ha nemzeti érzésünk mellett tanúbizonyságot
teszünk, ha fennen hirdetjük és dokumentáljuk, hogy élni
akarunk a népek tömegében, mint magyarok, mint magyar állam, miként
a múltban, úgy a jövőben is. Erővel letörhettek talán, de mindig van a
föltámadásnak reménye akkor, ha nem önként adunk fel jogokat és mondunk
le területekről. A jogtalanságot jognak sohasem ismerjük el, nem
is fogjuk elismerni.
Ez a nép, mely ezer éven keresztül a hazafiságnak, a nemzeti érzésnek
volt a nemzete, máról-holnapra nem változhat nemzetközi érzésűvé. És
a mi feladatunk az, hogy a demokratikus haladásnak szükségét. a demokratikus
intézmények szükségét összeegyeztessük a múltból kristálytiszta-
Ságban áthozott nemzeti érzéssel. Azzal tisztába kell jönnünk, hogy a múlt-