Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

122
ennélfogva szükségesnek tartom, hogy felszólalásommal, ha csak csekélységgel
is, hozzájáruljak ennek a közvéleménynek a kialakulásához.
(Halljuk! Halljuk!)
Nem azért szólok e kérdésről, mintha a kormányt nyilatkozatra akarnám
ezzel szorìtani. Ellenkezőleg: hallgatása érthető, a mai viszonyok
között egyebet nem is tehet. T. Ház, szólni fogok erről a kérdésről természetesen
úgy, hogy a hadi helyzetre és a különös körülményekre figye
lemmel legyek.
Elsősorban is foglalkozni kìvánok az ellenségeink által felállìtott
nemzetiségi princìpiummal, azzal az alaptézissel, hogy a monarchia puszta
létével ellentétben áll az emberi fejlődéssel, a nemzetek jogaival, hogy
addig nem lehetséges a béke, amìg ez a monarchia és különösen Magyarország,
mint állam, fel nem daraboltatok. Ε felfogással magyar embernek
kötelessége foglalkozni, mert hiszen a nemzetiségi kérdés nálunk
egyike a legfontosabb, legnevezetesebb kérdéseknek. Amint már emlìtettem,
hasonló hangokat itt. a mi táborainkban is hallottunk. Éppen
ezen hangok nyertek utat a külföldre és kerülnek megint elénk most
mint békefeltételek.
Bizonyìtani kìvánom elsősorban, – talán kissé elvont a tétel
és unalmas, de azért mégis kötelességemnek tartom ezt – hogy a monarchia
és Magyarország léte nemcsak hogy nincs ellentétben az emberiség
és a haladás érdekeivel, hanem ellenkezőleg a monarchia léte és
Magyarország független léte szükséges ahhoz, hogy Európa e pontján,
amelyen élünk, a béke fenntartassék, a haladás az emberiség javára lehetséges
legyen. (Általános helyeslés.)
És bizonyìtani kìvánom e tétel igazolása, után, hogy minek kell
egyfelől a külpolitikában érvényesülnie, viszont a háború után, minek
a belpolitikánkban, abból a célból, hogy azt a természetes, azt a történelmi
hivatást. amelyet betöltenünk szükséges, be is tölthessük. (Halljuk! Halljuk!)
Foglalkoznunk kell e kérdéssel azért is, mert. hogyha ellenségeinknek
igazuk lenne, a mi győzelmünk csak múló siker lehetne, mert hiszen
egészen bizonyos, hogyha ai mi létünk, a mi haladásunk, fejlődésünk, gyarapodásunk
ellentétben van az emberi haladás érdekével, akkor a mi mostani
győzelmünk csak múló siker lenne, csak újabb katasztrófáknak, újabb
háborúnak lenne szülőoka, mindaddig, amìg az emberi haladásnak azon
törvényei igazán és helyesen nem érvényesülnek és azokat az állapotokat
elő nem idézik, amelyek ebben a tekintetben szükségesek.
Azon elv, hogy t. i. minden egyes nemzet teljes függetlenségre tarthat
igényt. elsősorban az entente hozzánk intézett válasz jegyzékében foglaltatik,
de Wilson, az Egyesült-Államok elnöke szintén utalt a szenátushoz
intézett jegyzékében rá, ha nem is hegyezi ki oly mértékben és formában
ellenünk, mint az entente. Ez annál nagyobb baj, mert hiszen ő az
erre az elvre átalakìtott világra, az ezen az elvi alapon átalakìtott politikai
szituáción akarja felépìteni az örök béke épületét. Azt kìvánja, hogy a
nemzetiségi elv alapján szétdarabolt országunk állapota az örök béke formulája
útján erők időre konzerváltassék és hogy a mi feldarabolt állapotunk
örök időkre megmaradjon.
Nagyon könnyű volna e beállìtással szemben úgy érvelni, ahogy
azt sokan meg is tették, hogy tessék, seper jenek az urak a maguk ajtaja
előtt. Azt hiszem, túlságosan könnyű volna az érvelés és elintézésnek ezen