Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

116
részletkérdése, de nézetem szerint egymagában elegendő lett volna, hogy
megakadályozza azt a nagy pusztulást. amelyet az evakuáció rendjén láttunk,
különösen az élőállatoknál azáltal, hogy elszakìtva tulajdonosaiktól,
belekeveredve más községek, más vidékek marhaállományába, végeredményben
elhajtotta azokat a katonaság és gazdáik sohasem láthatták viszont jószágukat.
Van ennek a kérdésnek egy másik oldala is; én azt kérdem a
t. kormánytól, hogy ezt az újabb evakuációs tervet a katonai hatóságokkal
megvitatta-e, különösen a vasúti hatóságokkal! Mert rá kell mutatnom,
hogy a múltban gyakori volt az az eset. hogy mikor egyes nagyobb városok
evakuációjára került a sor és a hatóságok vasúti kocsikat kértek, a
katonai hatóság azt felelte: nagyon sajnáljuk, de mi nem tudtuk, hogy
erre is szükség van, velünk senki sem beszélt meg semmit. ennélfogva mi
sem vonatot. sem vasúti kocsikat nem adhatunk. (Mozgás balfelől.)
Ennek az volt a következménye, hogy egyes községekből a lakosság úgyszólván
minden nélkül gyalog távozott és tett meg 100 kilométereket. csakhogy
az ellenség kezébe ne kerüljön. Ennek következménye volt az is,
hogy egyes községekben állami, községi vagyontárgyak, privát vagyonok,
amelyek nagyon könnyen meg lettek volna menthetők, az ellenség kezébe
kerültek és csak véletlen szerencse, hogy el nem pusztìttattak. En
tehát az újabb evakuációra nézve garanciákat kérek a kormánytól és
kérem erre a választ. mert félek attól, hogyha ebben a tekintetben egész
precìz nyilatkozatokat nem tesz, a lakosság ma egy újabb evakuáció borzalmaitól
félve, ész nélküli futásban fogja keresni az egyedüli menekülést.
ha a sor reákerülne a kiürìtésre. (Igaz! Úgy van! balfelől.)
Rá akarok végre térni a negyedik kérdésre, amelyet Schmidt Károly
t. képviselőtársam vetett fel. Az ő beszédére válaszolt Siegescu t. képviselőtársam
is. Én Schmidt Károly t. képviselőtársam felfogását teljesen
osztom. (Helyeslés balfelől.) Én Siegescu beszédében nem veszem észre
azt. hogy ő egyes tényekből általánosìtásokat vont volna le. Én nem látom
az ő beszédében azt. hogy ő bizonyos tényeket fikszìrozva, az egész román
nemzetiségre nézve kedvezőtlen általánosìtásokat vont volna le és ha ezt
tette volna, nem is helyeselném. De nem azért. mintha viszont helyeselném,
amit a miniszterelnök úr tett. amikor egyes kedvező jelenségekből akart
általánosan kedvező következtetést levonni az egész románságra. Azt
hiszem, ezen kérdésnek feszegetésétől tartózkodjunk. Lesz erre idő a
háború után. (Helyeslés balfelől.) Én nem akarok általánosìtani sem az
egyik, sem a másik irányban, de ha ettől tartózkodunk, akkor határozottan
tiltakoznom kell az ellen, hogy a miniszterelnök úr bizonyos kedvező
tényekből olyan általánosìtásokat vonjon le, amelyek, nézetem szerint. a
helyes közvélemény kialakulásának szintén prejudikálnak (Taps balfelől.)
Nem érzem magamat. t. lìáz, kötelezve ezt a tartózkodást követni
azon eljárással szemben, amelyet a hazaárulókkal szemben az igazságügyminiszter
úr exponensei tanúsìtanak. Az 1915. évi XVIII. t.-c. a hazaárulókról
a következőkép rendelkezik. Az 1. § azt mondja, hogy: „akit
háború idejében az a nyomatékos gyanú terhel, hogy az ellenséghez pártolt
és azt kémkedéssel, fegyveres szolgálattal, vagy másnemű szolgáltatással
támogatta, vagy evégből ellenséges csapathoz csatlakozott. vagy önként
ellenséges területre távozott. annak belföldön található ingó és ingatlan
belföldi vagyonára ... a végrehajtási törvénynek megfelelő zárlatot kell