Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

27
kőznötök azon a lelkesedésen, amelyet jöveteletekkel előidéztetek, a ti
hazajöveteletek, mert így szeretjük, ha ti is annak nevezitek a mi drága
Ruméniánkat. (Zaj a baloldalon.) felelevenìti újból a legdrágább emléket.
Közénk való jöveteletek azokra a szerencsés körülményekre emlékeztet.
amelyeknek köszönhetjük a Rumén állam megalapìtását. s az ébreszti fel
bennünk a legélénkebb módon a minket összekötő testvéri érzelmeket.
Ami azonban még inkább hat ránk, az, mikor nagy Transzszilvánia néhány
rumén községének képviseletében fogadunk, hogyha elgondoljuk azt a
nagyjelentőségű feladatot. amely mindenitekre háramlik abban a harcban,
amelyet titáni erővel folytat az a 3000 rumén község az ősi nyelv védelmében,
s a saját terhükre fenntartott 3000 rumén iskola fenntartásában.
Valójában bennetek láthatjuk mindenekfelett a feltétlen győzelem képviselőit.
a modern idők azon méltó győzelmét. amely formájára nézve is
tekintélyesebb, mint a világtörténelem legnagyobb győzelmei. Ez a gyözeiem
a kultúra útján vezet. melyet mindennap ki kell erőszakolni, azok
megtörésével, .akik a nemzeti együttérzés megszüntetését akarják. Éljetek,,
mint egy nagy ügy, egy méltó ügy, igaz ügy s egy nekünk drága ügy
vitéz katonái, amely ügy nem egyéb, mint a nagy rumén nemzet megvalósìtásának
ügye.” (Mozgás a baloldalon és a középem,.)
Miután az idő előrehaladt. talán nem terjeszkedem ki ezekre bővebben.
(Halljuk! Halljuk!) Még a barcaságiak és brassóvidékiek is rendeztek
kirándulást; 600-an voltak körülbelül, Voiena brassói esperes vezetésével.
A közoktatásügyi miniszter nevében Dumitrescu szintén nagy szeretettel
fogadta őket. Voinea esperes az üdvözletre ezt felelte (olvassa): „Mindnyájunkat
áthatott a \ r ügy, hogy láthassuk az anyahazát -patria muma,
itt is ez a kifejezés van használva -, eljöttünk ide szabadságot szomjúhozó
lélekkel, s legyenek meggyőződve, mikor visszatérünk a tűzhelyeinkhez,
büszkén fogjuk hirdetni: Voltam Ruméniában, sok szépet láttam és nem
szégyenlem, hogy rumén vagyok! Mert. uraim, hiába van közöttünk egy
határvonal, csak egy lelkünk van, mely egymásért dobog, ugyanazon
gondolatért és ugyanazon nemzeti ideálokért. minden félelem nélkül.”
Florescu Th. Jean lelkész beszédben mutat rá, hogy (olvassa): A Peste
hotare-beli rumének látogatásának az a hatása, hogy őket a tespedésből
felébresztette és tudtukra adta, hogy a faji kötelékről ne feledkezzenek
meg, valamint a faj egyesüléseért vìvandó nagy harcról.” Erre Greceanu
hormányi görög-keleti lelkész (olvassa): „Biztosìt mindenkit arról, hogy a
mai rutén papok lelkes fiakat nevelnek a nemzeti eszmének” és azt
mondja (olvassa): „Segìtsen az Isten, hogy álmaink beteljesedését megérhessük.”
Érdekes volna ezzel a fellépéssel szemben például konstatálni, hogy
egy keleti államnak, amelyre Polit képviselőtársam hivatkozott. alattvalói
ugyanezen a kiránduláson hogyan viselkedtek. Elmondhatnám azt. hogy
az első cselekedetük, amikor megérkeztek Konstanzába, az volt. hogy a
török konzulnál jelentkeztek, elénekelték a török császári himnuszt és
éltették a padisaht; elmondhatnám azt. hogy amint Bukarestbe megérkeztek,
ugyanezt megismételték és hogy minden alkalomkor igenis kifejezésre
juttatták azt. hogy ők török alattvalók és a török államnak egységét respektálják,
csak másodsorban románok és csak másodsorban akarják nemzetiségüket
is fenntartani.