Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

72
a tárgyalásokat nem azért indìtotta meg, mert erre a külpolitikai helyzetben
bizonyos indìtékot talált volna, és viszont az a körülmény, hogy
vannak bizonyos körök, amelyek ezen tárgyalásokat a külpolitika szempontjából,
sürgetik, nem lehet rá nézve indok arra, hogy ezeket a tárgyalásokat
abbahagyja; beszédének előbb idézett másik passzusában pedig
egyáltalában tagadja, hogy valami összefüggés a tárgyalásai és a külpolitikai
helyzet között fennállana, sőt határozottan tiltakozik az ellen,
hogy valaki causalis nexust keressen a külpolitikai helyzet és az ő tárgyalásai
között.
Én azt hiszem, hogy a két nyilatkozat között ez az utóbbi volt alkalmas
– valami egyáltalában alkalmas – arra, hogy ebben az irányban
a magyar közvéleménynek bizonyos megnyugtatást adjon, mert a
magyar közvélemény végeredményben nem arra kìváncsi, hogy a miniszterelnök
úr milyen szubjektìv indokok alapján cselekszik, (Úgy van!
Úgy van! a baloldalon.) hogy milyen indokokat tart magára nézve elegendőknek,,
hogy bizonyos tárgyalásokba belemenjen, igen vagy nem, hanem
elsősorban arra kìváncsi, hogy vannak-e a miniszterelnök úrnak szubjektìv
és spontán indokain kìvül más fontos és sajnos, a magyar politikában
már nem ismeretlen tényezők, amelyek ezeket a tárgyalásokat
sürgetik,, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) olyannyira, hogy ezek mellett
a miniszterelnök úr szubjektìv és spontán indokai egészen harmadrangú
tényezőkké törpülnek. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Erre a
kérdésre pedig az az interview, amely ,,Αz Est-ben megjelent fényes
világot derìtett. Mi tulajdonképpen Czernin grófnak hálásak lehetnénk,
hogy egy,, a diplomáciában, úgy látszik, járatlan embernek a nyìltszìvűségével
mutatott rá minden kertelés nélkül arra az összefüggésre, amely
a külpolitika és ezen tárgyalások között fennáll.
Ő rámutatott arra, hogy ezen tárgyalások meghiúsulása a monarchia
helyzetét nagyon is súlyosbìtaná; rámutatott arra, hogy ez a paktum
Románia barátsága megszerzésének egyik feltétele, hogy ellenértéke
lesz ennek Románia barátsága és újbóli csatlakozása a hármasszövetséghez.
De ha lenne még valaki, aki kételkednék abban, hogy Czernin gróf
igazat mondott, az olvassa el szintén Az Est-ben megjelent nyilatkozatait.
két igen kiváló román államférfiúnak; az egyik Take Jonescu, a
konzervatìv demokratikus pártnak vezére Romániában, a másik pedig
Filipescu úr, aki a Balkán-válság idejében felelős pozìcióban volt.
amennyiben a hadügyminiszteri tárcát töltötte be. Én nem kìvánok
ezekre az urakra úgy mint feltétlen tekintélyekre hivatkozni. Hiszen
elismerem azt. hogy éppen külpolitikai kérdésekben, olyan kérdésekben,
ahol különféle felfogású egyének vesznek részt tárgyalásokban, különféle
szempontból nézik még az egészen konkrét eseményeket is. De
igenis, az ő nyilatkozataikat Románia közvéleményére és arra a kormányra
nézve, amelynek tagjai voltak, mérvadóknak el kell fogadnom.
(Úgy van! Úgy van! balfelől.)
Hát lássuk, t. Ház, mit mond Filipescu úr Az Est munkatársának
adott válasza következőképp hangzik (olvassa): „E tárgyalások... – t. i.
a miniszterelnök úr tárgyalásai – „…sikerében annak a jó viszonynak
visszaállìtását várom, amely a Balkán-válság előtt volt a két ország között.
A tárgyalások eredménytelensége viszont – ezt nyìltan megmondom