Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

123
módja, mert hiszen abból, hogy valaki valami helytelent követ el, nem
következik az, hogyha valaki ugyanazt teszi, az már helyes legyen. (Igaz! -
Úgy van!) Nekünk tehát magával a princìpiummal kell foglalkoznunk
és én e princìpium legvilágosabb kifejtését nem is az entente jegyzékében
találom meg, hanem megtalálom egy román politikus beszédében, Take
Jonescu beszédében, amelyet 1915. évi december havában a román parlamentben
tartott. ahol ő, magyarra fordìtva, a következőket mondta: (Halljuk!
Halljuk!)
Azt mondja: „A francia forradalom óta két új momentum kerül
napirendre az emberiség életében. Az egyik a nemzet szuverenitása a nemzet
belső életében, a másik ugyanaz a szuverenitás a nemzetek egymásközti
érintkezésében. A nemzeti szuverenitás fogalma a nemzetközi viszonyokra
való alkalmazásában ilyformán a nemzetiségi elv elismerésére
vezet. mert a nemzetiségi elv nem egyéb, mint joga oly emberi csoportoknak,
amelyeket összetartanak a múlt emlékei, a jelen érdekei, vagy lelkük
aspirációi arra, hogy kényszertől mentes, szabad életet éljenek, akár
mekkora e nemzethez tartozók száma, bármekkora a terület. amelyen
élnek és bárminő szerzett jogot gyakorol is felettük a hódìtás, még ha
évszázadokra is menne vissza, mint pl. a magyar hódìtás a hegyeken túl
lévő románokkal szemben”.
Ez a nemzetiségi elvnek legmeztelenebb proklamációja és iglênyt
tart arra, hogy minden nemzetiség, még a legkisebb is, akárhol lakik,
akármekkora is területe, önálló független állami életet élhessen, hogy
önálló független politikai államot alapìthasson tekintet nélkül arra, hogy
kik a szomszédok és milyenek a viszonyok, amelyek közt él. (Mozgás.)
Nem igényel hosszú bizonyìtást. nézetem szerint. hogy ez a habilitas,
ez az egész ideológia a nemzetek fejlődési törvényeivel homlokegyenest
ellentétben áll. A haladás ima a nemzetekké tömörült egyesek békés
versenyén épült fel és e versenyben a háború csak az ultima ráció. Az a
világfelfogás, amely a nemzetek egyéniségét állandónak, változhatatlannak
tekinti és deklarálja és ennek alapján a nemzetek közötti viszonyt
is állandónak, változhatatlannak akarja minősìteni és egy örök békeformula
Prokrustes ágyába beszorìtani, e világfelfogás meg nem állhat.
mert a nemzetek egyéniségei sem nem állandók, sem nem örökéletűek. Hisz
minden korban, minden időben, ìgy a jelen korban is születnek új nemzetek.
Hiszen ha figyelemmel kìsérjük a történelmi időket. láthattuk,
hogy majdnem szemünk láttára született meg az Egyesült-Államok nagy
nemzete, (Igaz! Úgy van!) amely egyesìti magában az első puritán kivándorlók
elemeit. a későbbi európai kivándorlóknak minden más kvalitásaival,
amely nemzet ma egészen más, mint. az angol; amely nem is
akarná, hogy őt angolnak nevezzék, mert magát az Egyesült-Államok
nemzetének tekinti. Vagy nem látjuk-e, hogy Dél-Amerikában az a spanyol,
aki odaköltözött. keveredett az ottani népekkel, egészen más nemzetet
formált. mint az anyanemzet. amelyből kiszivárgott és elszakadt
És magukban az angol kolóniákban nem vesszük-e észre, hogy új nemzetek
fejlődtek Hiszen a legnagyobb angol államférfiaknak az utolsó időben
a legnagyobb problémája az volt. hogy a differenciálódás e proceszszusát
meg nem akasztva, mégis az angol birodalom egységét fenntarthassák.
Ε processzust tehát ők maguk is ismerik és nem is tagadják.
De nem is örökéletűek a nemzetek. Az egyik nemzet gyarapszik