Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

112
nem odavaló urak, nem is lehetnek azok, a viszonyokat alig ismerik,
emberismerettel, helyismeretekkel nem bìrnak, későn tudnak intézkedni,,
az adminisztráció orgánumai is csak ìmmel-ámmal teljesìtik, amire nézve
intézkedést kérnek. Végeredményben a visszatelepìtő-bizottság abban a
formában, amelyben talán terveztetett. nem elegendő.
Éberebb, erősebb, hatékonyabb ellenőrzést tartok szükségesnek és
azt. hogy a kormány oda másokat is kiküld jön, kik időről-időre az állapotokat
a helyszìnén megvizsgálják. Lehetnek azok országgyűlési képviselők,
lehetnek ellenzéki pártállásnak is, lehetnek azok urak, akikben
a kormánynak bizalma van, küldjön ki időközönként felsőbb tisztviselőket
is, akik a helyszìnén látják a bajokat és kellő szigorral lépjenek fel
azokkal a tisztviselőkkel szemben, akik a mai időkben sem tudják megérteni
azt. hogy az adminisztrációnak nem akták elintézése a főfeladata,
hanem az a főfeladata, hogy a népnek bajain segìtsen. (Igaz! Úgy van!
a bal- és a szélsőbaloldalon.)
Ugyanez a nézetem a vasúti kérdésre vonatkozólag is. Én nem tartom
magamat elég szakembernek arra, hogy megìtéljem, hogy a vasúti
kérdésben hol van a baj, a katonai oldalon-e, vagy a civil oldalon. Én azt
hiszem, hogy mindkét oldalon baj van. Én azt hiszem, hogy a kormány
sem tudja, hogy az hol és miben rejlik. Itt is az a baj, hogy a kormány
nem küldött ki megfelelő ellenőrző közegeket és nem kutatta ki, hol rejlik:
a valódi hiba. Én nem osztom némely felszólalónak azt az állásfoglalását.
hogy a magyar vasutas-kar a mai nehéz viszonyok közt feladatának
magaslatán áll. Én elismerem, hogy vannak tisztviselők a vasúti adminisztrációban,
akik emberfeletti feladatokat látnak el, de vannak viszont
hanyag emberek is, kik kötelességeiket nem teljesìtik, (Igaz! Úgy van!)
kik talán egyenesen azért. hogy a katonai hatóságokkal szemben bizonyìtsák,
hogy azok mennyire nem képesek a maguk feladatának megfelelni,
kötelességeiket a maguk részéről is hanyagul látják el. Ennek együttvéve
az az eredménye, hogy vasútaink Erdélyben abszolúte nem funkcionálnak,
már pedig a vasúti kérdés tengelye az összes erdélyi bajoknak. (Igaz!
Úgy van!) Azon bukott meg a visszatelepìtésnek az a gyors és sima
keresztülvitele, melyen a belügyminiszter úr fáradozik; azon buktak meg
azok a gazdasági kérdések, amelyek ma Erdélyben úgyszólván minden
gazdasági viszonyt. minden gazdálkodási lehetőséget a fejetetejére állìtanak.
A másik kérdés, amellyel foglalkozni kìvánok, a kártérìtés nagy
kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A belügyminiszter úr kiadott egy általános
érvényű rendeletet. amely a károk megállapìtását rendeli el. Én ennek a
rendeletnek a tartalmát nagyjában helyeslem, csak egyet kifogásolok,
hogy még ma sem látunk tisztábban, hogy az okozott károk megtérìtése
mikor és ki által fog történni. Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt.
hogy a károkat kik okozták és akkor arra ai következtetésre kell jutnunk,
hogy kártérìtéssel nemcsak a magyar állam, hanem más tényező is tartozik.
A károkat helyesen osztályozta nézetem szerint Schmidt Károly
tisztelt képviselőtársam, aki rámutatott arra, hogy voltak stratégiai károk,
amelyek azáltal okoztattak, hogy saját csapataink bizonyos vagyontárgyakat
megsemmisìtettek, hogy az ellenség kezére sértetlenül ne kerüljenek:
következnek az ellenség által okozott károk, melyeknél én nem