Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

196
és kereskedelmet. Újból életképessé kell tennünk és hatalomhoz kell juttatnunk
a magyar keresztény intelligenciát. ìgy kell szolgálnunk a keresztény
világnézetet. amelynek értelmében nem a gyűlölködés szellemének
szìtása, hanem a keresztény intelligencia vezető szerepének biztosìtása
legyen a gondunk. Ápolnunk kell ebben a szellemben a felekezeti
békét és türelmet. elsősorban a keresztény felekezetek közt és lehetetlenné
kell tennünk minden zsidóüldözést. amely nem méltó kultúránkhoz
és árt a nemzet presztìzsének.
Meg kell állapodnunk mindenekelőtt közös munkaprogrammban,
mely csakis a konszolidáció és a jogfolytonosság helyreállìtását célozhatja
korszerű, demokratikus és szociális reformokkal és gazdasági életünk
szükségeinek kielégìtésével kapcsolatban. A konszolidációt most már nem
szolgálhatjuk apró lépésekkel, elszánt cselekvéssel kell mindent elkövetnünk,
hogy helyreállìtsuk a jogfolytonosságot minden vonalon. Hangsúlyoznom
kell a főrendiházi reform megalkotásának szükségét. mert az.
egykamarás nemzetgyűlés nem felelhet meg a nemzeti élet követelményeinek.
Meg kell alkotnunk továbbá a sajtótörvényt, hogy végre az
ìrott szó szabadságát fölszabadìtsuk a cenzúra béklyóiból, másfelől azért.
hogy a sajtó újból kultúrintézménnyé váljék és lehetetlenné tegyük, hogy
állandóan forradalmak miazmáit hintse el a közéletben. Védekeznünk
kell a sajtó kinövései ellen, de vigyáznunk kell arra is, hogy a sajtószabadságot
meg ne sebezzük, hogy ezáltal maga a szabadság fogalma illuzóriussá
ne legyen. Itt van továbbá a munkásvédelmi reformoknak, a
földreform gyorsabb végrehajtásának és újabb financiális javaslatok
alkotásának sürgős szükségessége. Λ nemzetgyűlés utolsó föladata lesz,,
hogy egymással junktimban megalkossa az új választójogi törvényt és a
közigazgatási reformot. A magyar nemzet jóléte függ attól, hogy a parlamentben
nyugodt munka folyhasson s hogy az országgyűlés személyi
és osztályharcoktól mentesìttessék. Az 1918-ban alkotott választójogi törvénynél
messzebb kell mennünk, de nem mehetünk odáig, mint a mai
választójogi rendelet. A nők választójogát nem kìvánjuk eltörölni, de
szűkebb térre kell szorìtanunk. A közigazgatási reformmal a törvényhatósági
bizottságok demokratikusabb összetételét kìvánjuk elérni, hogy
a választási elv minden kúriában érvényesülhessen. Ε föladatok teljesìtése
végett nem volna baj, ha néhány hónappal ki is kellene tolni a
február 20-iki terminust. amelyen a nemzetgyűlés mandátuma a Friedrich-féle
rendelettel lejár. Mert hiszen a tiszai választások is csak 1920.
nyarán voltak,
Áttérek ezek után a királykérdésre. Itt meg kell emlékeznem a.
porosz miniszterelnöknek egy megjegyzéséről, amely úgy szól, hogy a
német politikának vannak ünnepnapi kérdései és vannak hétköznapi feladatai.
Magam is azt tartom, hogy előbb végezzük el a hétköznapi feladatokat
és majd elintézzük a királykérdést a legközelebbi ünnepnapon.
Ne vesszünk össze ma azon, hogy a trónt legitim alapon, vagy szabadkirályválasztó
alapon fogjuk-e betölteni, mert most ezeknek kell lennünk,
hogy a gyomrunk ne maradjon üresen és megélhessünk. „De szerencsére
a kérdés eldöntése, legalább teóriában, nem olyan nehéz, mint
ahogy azt a két párt vitájábó1 hinni lehetne. A praktikus eldöntés előfeltétele,
hogy tiszjázzuk a kérdést először magunk közt elméletileg. Vizsgáljuk
meg a kérdést objektìv alapon, egyfelől a jog és törvény, más-