Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

61
nem minden oláh községben egynéhány magyar család lakik; magyar
többségű község igen kevés van, hanem minden oláh többségű községben
erősebb-gyengébb magyar kisebbségek vannak. Ezen kisebbségeknek
támaszt. önérzetet. magyar nemzeti öntudatot csak a községben lakó magyar
földbirtokos ad, ki a pappal, esetleg tanìtóval együtt az piáhok
teljes felülkerekedését. a falunak az oláh intelligencia kezébe való jutását
megakadályozza; gazdasági, politikai vezetését a népnek a kézben tartja.
Az a község, amelyből a magyar földbirtokos kivonul, azon a napon
teljesen oláh vezetés alá kerül és abban az órában megkezdődik a
magyar kisebbség beolvadása is.
Ezért nem méltatható, nem hangsúlyozható eléggé az a nagy nemzetfenntartó
szerep, melyet a magyar földbirtokos osztály nemcsak
Szolnok-Dobokában, hanem egész Erdély belső medencéjében, Kolozs,
Kisküküllő, Torda-Aranyos, Alsófehér megyékben betölteni hivatott és nem
sajnálható eléggé az a pusztulás, amely az utolsó években éppen a magyar
középbirtokban ezen vármegyékben tapasztalható. Szolnok-Dobokának
nincs járása, hol magyar birtok oláh kézre ne került volna; 31
községének magyarsága sirathatja vezetőjének örökre való távozását.
Többé-kevésbé a legegészségesebb birtok-kategória, a 3-4-500 holdas
került idegen kézre; együttvéve 12-13.000 hold, körülbelül 4,000.000
korona értékben, a magyar magánbirtok 7.5%-a. A közvetìtő szerepét
többnyire a kolozsvári és szolnokdobokai oláh bankok töltötték be, de
akadt magyar vállalkozás is elég, még Debrecenből és Budapestről is.
Reá kell hogy mutassak e helyen is újból a kultuszminisztérium)· felfogására,
amely megengedte, hogy a kolozsvári nemzeti szìnház szakadáti
birtoka oláh kézre kerüljön.
A magyar kultúra szolgálatába állìtott közvagyonnak ilyen kalmári
felfogással való kezeléséhez és a nemzet kárára való fölhasználásához
mit szólna vajjon ma a nagy Wesselényi Miklós, ki a szìnházat alapìtotta
és bőkezű adománnyal ellátta
11. KOLOZS VÁRMEGYE.
Nunc venio ad fortissimum!
Egész Erdélyben, sőt az egész országban aránylag legnagyobb a
veszteségünk Kolozs vármegyében, Erdély szìvében. Kincses Kolozsvár a
magyar kultúrának erdélyi központja körül volt a román tevékenység
legerősebb, legeredménydúsabb. Az, hogy ez lehetséges volt: előttem az
erdélyi magyar társadalom csődjével egyértelmű.
Az a nemtörődömség, az a keleti fatalizmus, amellyel ez a társadalom
úgy vezetőiben, mint gazdasági, kulturális és politikai szervezeteiben
egykedvűen nézi azt a lázas tevékenységet. melyet a románság
körülötte kifejt és amellyel a koporsót készìti, melyben ezt a tehetetlen,
önmegfeledt társadalmat mindenestől eltemetni készül, mondom, ez a fatalizmus
egyértelmű a végfeloszlásnak induló szervezet reakció-képtelenségével.
A kormányzat részéről pedig vagy a tudatlanság, a tájékozatlanság,
vagy a könnyelműség olyan fokát árulják el, amely szörnyű világìtásba