Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

42
árusìtásnál az árak csak Budapesten exorbitánsok, a vidéken meg sem
közelìtik ezt a magasságot. Ellenben a külföldi piacokon, elsősorban Németországban,
a kicsinyben való elárusìtás árai sokkal egyenletesebbek.
Hogy mekkora differenciák vannak ebben a tekintetben nálunk,
legyen szabad a kormánynak a jelentésére hivatkoznom, amelyben a következő
statisztikai kimutatást látjuk: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.)
Amìg a pecsenyének való marhahús Budapesten az utolsó évben 2 korona
38 fillér volt átlagárban, addig pl. Miskolcon 115 fillér, Nagyváradon 104
fillér, Máramarosszigeten 93 fillér volt; tehát majdnem 100-150%-kal
volt olcsóbb. A levesnek való hús Budapesten 160 fillér volt. egy másik
városban 74 fillér, Miskolcon 106 fillér és Szegeden 103 fillér; ezek a
differenciák jelentkeztek más élelmicikkeknél is az egész vonalon.
Mit bizonyìt ez, t. képviselőház Azt. hogy a kicsinyben való
árakért a gazda nem felelős, hanem felelősek mindenféle tényezők: elsősorban
iá kereskedelemnek szervezettsége, vagy szervezetlensége, a fogyasztási
adók nagysága, az elárusìtásnak a rezsije, szóval mindent látunk, csak
azt nem, hogy az árak az áru kìnálatától függenének.
Felhoztak még egy másik érvet is: hogy Magyarországon húsinség
van. Ezt az érvet a kormánypadokról itt e Házban senki sem képviselte,
de úgy látom, hogy a főrendiházban k miniszterelnök úr erre a nézetre
jutott. mert azt mondja (olvassa): „Én azt hiszem, hogy tartozó kötelességünk
volt ez ildomosságot az osztrák kormánnyal szemben alkalmazni.
(Felkiáltások balfelől: Mindig az ildomosságról beszélnek!) A kereskedelemügyi
miniszter úr terminológiájával él -„mert ha valahol helye van
ennek, akkor bizonyosan helye van ott. ahol az emberi élet fenntartásának
kérdése merül fel, Ausztriában pedig tényleg fennáll az a nézet. hogy
a hús azért drága, mert kevés, és mindenesetre ildomos volt (Derültség a
bal- és a szélsőbaloldalon.) -ez a legkevesebb, amit mondhatok, -
módot nyújtani arra, hogy a hiánynak eleje vétessék.”
Én azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök úr bebizonyìtottnak kellett.
hogy vegye, hogy ott hiány van, mert különben nem járult volna hozzá
ahhoz, hogy Argentìnából hús hozassék be. Ezt a nézetét a t. miniszterelnök
úrnak minden szám, melyet a közgazdasági statisztikában olvasunk,
megcáfolja. Nem akarok újból hivatkozni arra, hogy mindenkor kiviteli
államok voltunk, de arra az egyre akarok hivatkozni, hogy húsinség már
csak azért sem lehetett. mert hiszen az utolsó évben emelkedtek az exportszámok
a legmagasabb fokig, úgy, hogyha Ausztriában tényleg húsinség
lett volna, az árak csekély emelésével módjában lett volna az exportot
lehetetlenné tenni és benntartani a saját piacán. (Igaz! Úgy van! a balés
a szélsőbaloldalon.) Csakis egy téren mondhatná valaki azt., hogy
importállam vagyunk; a sertéstenyésztés terén, de itt sincs szükség kontingensemelésre,
mert mikor a sertésbehozatal Szerbiából a legmagasabb
fokra emelkedett. a 120.000 darabot túl nem léptük. Volt egy-két év, amelyikben
magasabb volt. de átlag nem.
Hogyha a szerb szerződés ennek dacára ezt a kontingenst felemeli,
úgy ez azt jelenti, hogy tekintettel arra, hogy a magyar sertéstenyésztés
emelkedőben van és· arra, hogy az utolsó statisztikai adatok
szerint csak 120.000 darab fér be a monarchia piacára, kivitelünk
Németország felé pedig majdnem lehetetlenné tétetett. hogy az az
50.000 darab szintén itt fog maradni és árainkat újból le fogja nyomni.