Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

71
A miniszterelnök úr a delegáció december 11-iki ülésében olyan
nyilatkozatokat tett. hogy az ő tárgyalásai és a külpolitikai helyzet között
semmiféle összefüggés nincs. (Úgy van! a baloldalon.) Ezzel szemben
Czernin gróf az emlìtett interjúban leplezetlenül mutat rá arra, hogy
ezek a tárgyalások Romániai és a monarchia kölcsönös viszonyának kialakulásában
nagyon jelentős szerepet játszanak. (Úgy van! a baloldalon.)
Rámutatott arra, hogy ezen tárgyalások kedvező kimenetelétől a
monarchia és Románia kölcsönös viszonyának kedvező alakulása várható
és fordìtva, amennyiben ezen tárgyalások eredménytelenül fejeződnének
be, ez olyannyira súlyosbìtaná az ő felfogása szerint külpolitikai helyzetünket.
hogy, amint ő magát kifejezte, erre az eshetőségre jó nem is gondolni.
Az én feladatom tehát e két kontradiktórius nyilatkozattal szemben
igen könnyű. Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát. ha ezen két
nyilatkozatot egymással konfrontálom, még pedig szószerinti szövegben.
(Halljuk! Halljuk! a baloldalon.)
A miniszterelnök úr december 11-iki delegácionális beszédében ezt
mondta (olvassa): „Amint már jeleztem, ünnepélyesen tiltakozom az
ellen, hogy a magyar kormánynak vagy személyemnek erre irányuló
akciója” t. i. az ő tárgyalásai „a külügyi helyzettel bárminemű
kapcsolatba hozassék.” És beszédének további folyamán azt mondja
(olvassa): „Ami pedig a dolog időszerűségét illeti, méltóztassanak nekem
megengedni, az a szempont. hogy a jelen pillanatban akadnak itt is, ott
is olyanok, akik a külpolitika szempontjából sürgetik és kìvánják ezt a
dolgot. nem lehetne ok a dolog megindìtására, ha azt különben indokoltnak
nem tartanám, de viszont nem lehet ok arra sem, hogy meg ne tegyek
valamit. amit az ország érdekében valónak tartok.”
Ezzel szemben leszek bátor gróf Czernin interjújának egy és más
nyilatkozatát szintén felolvasni. Ő azt mondja (olvassa): „Minden magas
pozìciójú román, aki barátja Magyarországnak és valamennyi az, s
reméli, hogy Tisza gróf tárgyalásai az erdélyi románokkal kedvezően
fognak végződni. Inkább ellenségeink kìvánják az ellenkezőt és hogyha
mégis ellenségeink kìvánsága teljesülne, ez a szomorú körülmény igen
súlyosbìtaná a helyzetet.” Azután (olvassa): „Románia és a monarchia
egymáshoz való viszonya az utóbbi időben bizonyos feszültséget szenvedett.
De tekintettel arra a jó és őszinte hajlandóságra, mellyel Románia
politikusai vannak Ausztria-Magyarország iránt. remélnem kell,
hogy mihelyt az erdélyi románok kérdése meg lesz oldva, mindent...
(Zaj a baloldalon.)
„Az a véleményem, – t. i. Czerninnek a véleménye, – hogy okvetlenül
szükséges, hogy az ország és román nemzetiségű polgárai megértsék
egymást.” És a riporternek arra a kérdésére, hogy mi történnék
akkor, ha a románok teljesìthetetlen feltételeket szabnának ennek a békének,
ő komoran azt válaszolta (olvassa): „Uram, Ausztriának és
Magyarországnak nagy érdeke, hogy ne is gondoljunk ilyen szerencsétlen
eshetőségre.” (Derültség a baloldalon. Felkiáltások: Messzire jutottunk!
Szép nagyhatalom! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.)
Mielőtt tovább mennék, az igazság kedvéért meg kìvánom állapìtani,
hogy a miniszterelnök úr idézett beszédének két passzusa között
bizonyos eltérés van. Az egyik helyen csak annyit mond, hogy ő ezeket