Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

223
ő szavukat nem hallottuk. Pedig abban az időben fordultak elő azok a cselekmények,
amelyeket utóbb Beniczky és társai a jelenlegi kormánynak
vetnek a szemére. (Úgy van! Úgy van!) Abban a percben, amikor láttáit.
hogy hatalmuk szűnőfélben van, azt mondották, hogy csak akkor lesz
rend, ha a királyt hazahozzák. Annakidején Károly királyt szembeállìtották
Tisza Istvánnal, most szembeállìtották Károly királyt a kormányzóval.
(Úgy van! Úgy van!) Nem tudják elviselni, hogy ne legyenek
a hatalom birtokában.
Tisztelt uraim! Itt tehát a harc közepén vagyunk. Ne áltassuk
magunkat. még nagy harc következik. Elszánt emberekkel állunk szemben,
akik erre a kártyára tettek föl mindent. ezekkel a férfiakkal szemben
csak elszánt akarattal lehet szembeszállni. (Percekig tartó éljenzés és
taps.) Andrássy Gyula gróf tegnap azt mondotta, hogy az ildomosság azt
követelte volna, hogy a kormány félreálljon és elsősorban hagyjam ott ä
helyemet én. Erre csak azt felelhetem, hogy az ildomosság azt parancsolja,
hogy azok, akik fegyverrel támadtak a nemzetre, álljanak félre és
hallgassanak. (Zúgó éljenzés és taps.) Mert ők hozták az országot abba
a helyzetbe, melyből csak az erők végső megfeszìtésével tudjuk kimenteni.
Hiába mondták azt. hogy a király támadt és nem ők. Bocsánatot
kérek, a kormány mindent elkövetett. hogy a királyhoz hozzájuthasson,
felkìnálta azt is, hogy a király fegyver nélkül Budapestre jöhessen
s meggyőződjék a külügyi helyzetről. De ők elzárták a királyt a kormány
elől. Először akkor, mikor Rakovszkynak fölajánlottam, hogy a király
nyugodtan Budapestre jöhet. de fegyver nélkül. Rakovszky ekkor azt
felelte, hogy ez már eldöntött ügy, abba ne avatkozzam bele. (Derültség.)
Másodszor, mikor Vass miniszter Otrubay alezredessel a királyhoz ment.
a kormányzó levelével. Andrássy és Rakovszky ekkor megakadályozták,
hogy Vass a király elé jusson s átadja neki a kormány üzenetét. (Úgy
van!) Tehát nem a király, hanem ők támadtak a kormány ellen. Mi nem
lövettünk a királyra, de igenis lövettünk őrájuk és lázadóknak tekintjük
őket. (Éljenzés és taps.)
Igen tisztelt barátaim! Nagy harc közepén állunk, amelyben a
nemzet jövő sorsa dől el. (Hosszantartó zajos helyeslés. Úgy van! Úgy
van!) A nemzet jövője és sorsa dől el azért. mert ahogy ők annakidején
a többség vezetőjének letaszìtásával, bár öntudatlanul, de forradalmat
idéztek elő és ezzel az országot egyharmadrészére zsugorìtották össze, úgy
most – az én meggyőződésem szerint – ha az ő politikájuk diadalmaskodnék,
ez az országnak teljes felosztására vezetne. (Úgy van! Úgy van!)
Kérdem, van-e realitás ,az olyan politikában, amely, ha többséget
tud is a nemzetben találni, kivihetetlen és a nemzet halálát jelenti
Ez nem reális politika, ez az igazi demagógia. A bejelentett harc elől nem
térünk ki és különösen nem térek ki én. (Hosszantartó taps.) Ebben a
harcban a kisgazdapárt férfiasan és keményen kitartott. (Felkiáltáson:
Éljen nagyatádi Szabó István!), kitartott mint egy szikla. Errera szikiara
lehet épìteni! (Zajos éljenzés és taps, a jelenvoltak felállottak és percekig
állva tapsoltak.)
III.
A második királylátogatásnak hullámai nem akartak elülni. A nemzetgyűlés
szenvedélyes hangú viták szìnhelye volt és az 1922. év ex-lexel kezdődött.
Közben kipattant az úgynevezett Eskütt-ügy, amely még jobban felkorbácsolta