Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

193
ben Bethlen István gróf hozzájárult pártjának kìvánságához, amely szerint a
koronázott király jogait nem engedi érinteni és az egész királykérdés kikapcsolását
kìvánja.
A pártokkal történt megbeszéléseket követte Ráday Gedeon gróf belügyminiszter
pécsi programmbeszédének megtartása, amelyre Bethlen István gróf
miniszterelnök is leutazott. 1921 október 21-én folyt le Pécsett ez a nevezetes
gyűlés, amely iránt az egész országban már előre nagy érdeklődés nyilvánult
meg. Bethlen István gróf, aki ezen a nagygyűlésen jelentette ki, hogy elérkezett
az idő a magyar közélet egységes frontjának megteremtésére, a következő beszédet
mondotta:
Amikor 1919 augusztusában a proletárdiktatúra megbukott és
a nemzetgyűlés összeült. abban az időben a büntetés, a megtorlás volt
a jelszó, a reváns mindenkivel szemben, aki szerencsétlenségbe döntésünkön
közreműködött. De azóta megváltozott a világ, ma nem büntetni,
hanem épìteni és gyógyìtani kell. Azok, akik jók és alkalmasak arra,
hogy a megtorlás pallosát suhogtassák, nem mindig alkalmasak az épìtésre.
A választójogi rendelet alapján megállapìtott választójog mellett
a véletlentől függött. hogy a parlamentben, milyen törekvések, milyen
irányzatok fognak kialakulni. Ez beteggé tette a parlamenti szituációt
és a betegséget tetézte az a körülmény is, hogy – csonka volt és csonka
maradt az alkotmányos gépezet, mert hiányzik belőle két nevezetes alkotmányos
faktor: a király és a főrendiház.
Még súlyosabbá tette a helyzetet az, hogy a nemzetgyűlésben nem
tudott kialakulni sem egységes kormányzópárt. sem egységes ellenzék.
A kormány háta mögött egy laza koalìció áll s vele szemben az ellenzéki
padokon atomokra bomlott ellenzéki frakciók vetélkednek. A nemzetgyűlés
tehát nem volt képes megszülni sem kormányzópártot. sem ellenzéket.
A pártok gondja, sajnos, ma már gyakran nem az, hogy egymással
a konszolidáció munkájában versenyezzenek, hanem közöttük versenyfutás
fejlődött ki a népszerűségért és hatalmi pozìcióért. A kormányzat
gyakran kénytelen egyes osztályok, egyes néprétegek előtt népszerűtlen
döntéseket hozni az összesség érdekében. A pártok viszont mindegyre lealkudnak
abból, ami a nemzet életéhez szükséges, csak azért. hogy a képviselők
rivális párttal szemben kerületükben a népszerűséget megtarthassák.
Ennek következménye aztán, hogy ha a pártérdek úgy kìvánja egyesek,
sőt egész csoportok ellene szavaznak a különben általán támogatott
kormánynak és a kormány vagy egyes miniszterek sohasem tudhatják,
hogy a leszavazás veszélyének mikor teszik ki magukat. Ugyancsak a
népszerűségért való versengés következménye az, hogy folyton újabb és
újabb követelések állìttatnak fel állìtólagos országos érdek honorálására,
máskor lokális érdekből, amelyek alig honorálhatok, de amelyek elől, ha
a kormány kitért a parlamenti pozìciója válik kétségessé. Nem lehet a
kormány erélyes ott. ahol a körülmények parancsolják és nem lehet elnéző,
amikora közérdek kìvánja, mert félni kell a hátbatámadástól. Álkormányt
támogató pártok egyes tagjai élvezni akarják a kormányzás előnyeit és
ugyanakkor az ellenzékieskedés népszerűségét is.
A pártok önmagukban sem homogének. Bentülnek a pártokban
olyan képviselők, akik más világnézettel bìrnak, mint amelyen a párt
programja alakult és intra muros szìtják a harcot a másik párt és a kor-