Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

53
gyarok közt; a mi részünkről pedig ezenfelül még azért is, hogy képesek
leszünk-e megtartani nemzetünknek egy igen tekintélyes részét magyarnak
-vagy más fajt fogunk-e saját véreinkkel gyarapìtani, erősìteni Mert
hiszen ne feledjük el sohasem, .hogy ezen az egész nagy területen az
oláhság közé a magyarságnak tömérdek sok kis szigete van beékelve, melyeket
állandóan nemcsak veszélyeztet. de részben tényleg be is olvaszt.
Erdélyben 350.000, az anyaország területén 515.000 magyar lakik ìgy a
túlnyomóan románlakta területen eloszolva. De veszélyben forogna a
460.000-nyi székelység is, ha sikerülne a románságnak az, hogy a régi
Erdély vármegyéiben és a szomszédos magyar vármegyék területén feltétlenül
uralkodó állásra emelkedjék. Együttvéve 1,320.000 magyarról van
tehát szó, vagyis nemzetünk 15 százalékáról és területünk 40 százalékáról.
Ezek a számok éles világot vetnek a kérdés fontosságára.
Ezért elégedtem meg a feltett kérdésnek ezen területre való kidolgozásával,
mert ha erre választ adhatok, a legfontosabb részben sikerült
a feladatot megoldanom.
Azonban még egy korlátot kellett az adatgyűjtésnek szabnom, még
pedig időbeli korlátot.
Hosszabb időre nem mehettem vissza a kérdés vizsgálatánál, mert
akkor talán nem lettek volna eléggé megbìzhatók a szolgáltatott adatok;
ezért úgy határoztam, hogy csak az utolsó 5 évre terjeszkedem ki. Annak
a kérdésnek eldöntésére, hogy a magyar birtok pusztulása csökkenő vagy
fokozódó irányt mutat-e, sajnos, választ ily rövid idő adatai nem adnak,
már csak azért sem, mert igen sok birtokcserénél a beérkezett adatokon
az évszám egyáltalán nem is volt feltüntetve; de általános képet belőlük
mégis nyerhetünk, ugyanis az utolsó 3 év a birtokcserénél sokkal gyakrabban
szerepel, mint az előző kettő. Ezt igazolja különben személyes tapasztalatom
és mindazoké, kik az ügy iránt érdeklődnek. A parcellázó tevékenység
az utolsó években évről-évre lényegesen emelkedett. fokozódása
még mindig várható, úgy, hogy nézetem szerint még tetemesen nagyobb
veszteségnek nézünk elébe a következő öt évben, mint az elmúlt ciklusban,
ha idejében kellő ellenszerről nem gondoskodunk.
Azt megállapìtani volt a célom, hogy az utolsó 5 évben hol, mennyi
magyar birtok ment át oláh kézre. Az összeállìtásba felvettem ezen okból
azon birtokokat is, amelyek parcellázása még nincsen ugyan teljesen végrehajtva,
de ezen célból már vásár tárgyává tétettek, vagy amelyeknek
eladása az értesìtés szerint befejezett dolog.
És még egy harmadik korlátot kellett feladatomnak kitűzni. Nem
vehettem figyelembe a 100 holdon aluli birtokokat. mert annak változásáról
egyáltalán lehetetlen lett volna megbìzható adatokat szerezni.
A 100 holdon felüli birtokot. t. i. a közép- és nagybirtokot mindenki
számon tartja; eladása köztudomásra jut; a kisbirtokról azonban csak
kevesen tudnak, igen sok helyen még a telekkönyv sem.
Az adatgyűjtés ezáltal nem egészen tökéletes, de nagy különbséget
ezen hiány nem okoz.
A 100 holdon aluli birtoknál ugyanis csakis a parasztbirtokról és
a kisnemes birtokról lehet szó. Utóbbi már csak néhány vármegyében és
ott is csak néhány községben maradt meg. A legtöbb helyen a hétszilvafás
kurtanemesség, mint a középosztály legkisebb és ezáltal gazdaságilag leg-