Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

34
semmi forgalmi korlátozás nem volt. amikor a szerb állatbehozatal virágzott
amikor Szerbia nyersterményeit. gabonáját a monarchiába szabadon
hozhatta be, akkor is csökkent ipari kivitelünk. Eszerint tehát azt állìtani,
hogy ez a csökkenés kizárólag a forgalmi korlátozások által valósult meg,
legalább is túlzott. (Helyeslés balfelől.)
Bátor vagyok rámutatni még egy negyedik körülményre is és ez
az hogy tulajdonképen a mi statisztikai számadataink a kivitelt nem
teljesen hűen tüntetik fel, mert hiszen a német hivatalos körök kiadványaiban,
pl. a Deutsches Handelsarchiv 1900-ik évi egyik példányában olvasható,
hogy Ausztria-Magyarország bevitelének egy nagy részét tulajdonképpen
a német kivitel javára kell ìrni, mert Németország küld egy
csomó árut a monarchiába, elsősorban Zimonyba elvámolás végett és
akkor azok osztrák vagy magyar kivitelként szerepelnek.
Már most lássuk ezzel szemben, hogy milyen áldozatokat hozunk
mi (Halljuk! Halljuk!)
Az áldozatok között az első helyen a kontingens szerepel. Itt Pajzs
Gyula t. képviselőtársam és a kereskedelemügyi miniszter úr között
kontroverzia támadt. hogy ennek a kontingensnek mi lehet az értéke
Nagy differenciák az értékelésben -azt hiszem -nem merülhetnek fel.
Én azt a 15.000 darab szarvasmarhát. amelyről szó van, négy millióra,
aa 50.000 darab sertést pedig, amelyről szó van, 9-10 millióra becsülöm,
ez együttvéve körülbelül 14 milliónak felel meg.
De hiszen mi tettünk a kontingensen kìvül más engedményeket is.
Koncedáltuk elsősorban a minimális gabona-vámot és mindenki, aki a
kérdéshez csak egy kissé ért. igazat fog nekem adni abban, ha azt állìtom,
hogy Szerbia van elsősorban abban a helyzetben, hogy rossztermésű években
a minimális gabonavámot kihasználhatja és gabonáját fogyasztópiacunkra
hozhatja. (Úgy van! Úgy van a baloldalon.)
Hogy ez mit jelent Szerbiára nézve, azt az utolsó évtized statisztikai
számadatai élénken illusztrálják, mert hiszen tanúbizonyságot tesznek
arról, hogy voltak olyan évek, amikor többmillió métermázsa gabona
hozatott be Szerbiából. De teszünk további koncessziót a gyümölcsforgalom
terén, a szilva- és a szárnyas-behozatal terén. Azt hiszem, igen csekély számot
mondok, amikor azt állìtom, hogy Szerbiának behozatala a monarchiába
a következő 6-7 év alatt valószìnűleg átlag 15-20 millióval fog
emelkedni. Ezzel szemben rámutattam arra, hogy azon koncessziók, amelyeket
mi nyertünk, a mi forgalmunknak, a mi ipari kivitelünknek 3-5
milliós emelkedését helyezik kilátásba.
Azt hiszem, t. Ház, ez a mérleg világosan bizonyìtja, hogy először
is ajándékot adtunk Szerbiának, másodszor, hogy ajándékot adtunk
Ausztriának és harmadszor, hogy ugyanazt a politikát folytatjuk, talán
szűkebb keretekben és talán kisebb mértékben, mint a múltban, amikor
óriási engedményeket adtunk egy tál lencséért. (Élénk helyeslés. Úgy van!
Úgy van! a baloldalon.)
De, t. Képviselőház, a szerződés védelmére és ezen kedvezőtlen mérleg
benyomásának eloszlatására három indokot hoztak fel. Az egyik ax
ipar fejlesztésének kérdése. A kereskedelemügyi miniszter úr és a földmìvelésügyi
miniszter úr is rámutattak arra hogy egy gyenge ipar is
csak úgy fejleszthető, hogyha annak a gyenge iparnak a külföldön
debusékat szerzünk.