Bethlen István gróf beszédei és írásai 1.

265
hogy ezen a napon megtagadják azt, hogy Magyarországgal egyetértésben,
vele megegyezve és a nép meghallgatásával döntessék el ez a kérdés.
Hiába hallatszanak át hangok a határon, hogy e mellett a döntés mellett
70 millió ember áll őrt. ezt nem hiszem és nem tudom elképzelni, mert a
mi igazságunk mellett az igazság, a jog, a fegyvertársi hűséghez való
köteles ragaszkodás áll és ez erősebb, mint az erőszak joga, amelyre csak
a győzők hivatkozhatnának.
Eljöttem önök közé, hogy hirdessem ezt az igazságot és hirdessem
a nemzet bizalmát jövője iránt. Eljöttem azért. hogy abban a nehéz sorsban,
amelybe Sopron Nyugat-Magyarország elcsatolása folytán jutott. kijelentsem
a kormány készségét a közreműködésre, kijelentsem azt. hogy
a kormány segìtségére siet a városnak gazdasági téren szorongatott helyzetében.
Eljöttem, hogy tudja ennek az országnak minden lakója, hogy
Sopron példát adott a honfiúi hűségről és ez az, ami képesìteni fogja az
országot arra, hogy valaha jobb sorsot lásson a mai napoknál.
Az ünnepséget követő lakomán az alábbi beszédet mondotta Bethlen
István gróf:
Amikor, mint e városnak legfiatalabb polgára, a Széchenyinemzetségnek
és Széchenyi Bertalan grófnak köszönetet mondok e
serlegért. merem állìtani, hogy a Széchenyi-nemzetség Széchenyi István
grófnak, a legnagyobb magyarnak a tradìcióit követte, amikor Sopron
város hűségét megtisztelte ezzel az adománnyal. Ez a serleg szimbóluma
azoknak a tradicionális kapcsoknak, amelyek a Széchenyi-nemzetséget
Sopronhoz fűzik, annak a lelki rokonságnak, amely a legnagyobb magyar
gondolatai és Sopron város hűsége között mutatkozik. Ε serlegre Széchenyinek
a következő szavai vannak bevésve: „Hol fognak hamvaim pihenni,
kérdem gyakran magamtól, e hazában-e, avagy külföldön V
Idézet ez Széchenyi István gróf naplójából és mintha a túlvilágról
szólna hozzánk a legnagyobb magyar elmének aggodalma! Valóban mit
látunk, ha széjjelnézünk a hazán. Rákóczi Ferenc hamvai nem magyar
földben nyugszanak, Szent László városa nincs magyar földön, Pozsony,
az ősi koronázó város, amelyhez a magyar történelem annyi tradìciója és
annyi heroikus megnyilatkozása fűződik, szintén nincs magyar földön.
Azon a földön, amelyen Báthoryak, Bocskayak, Bethlenek és az erdélyi
fejedelmek sìrja van, idegen zászló leng.
Azt mondhatnám, hogy hontalanná vált a magyar saját hazájában,
mert ha a haza fogalma azokat a területeket öleli fel, amelyeken magyar sìremlékek
és a magyar történelem emlékkövei vannak, amelyekhez a magyar
sorsnak öröme és bús napjainak emléke fűződik, akkor azt kell mondanom,
hogy egyharmadát a hazának területileg megtartottuk ugyan, de a magyar
történelem emlékeinek háromnegyedrésze kìvül rekedt a határokon.
Lehet-e csodálkozni azon, hogy a legnagyobb magyar, aki prófétai
lelkével megérezte a jövőt. mintha sejtette volna, hogy elkövetkezhetne
egy idő és kétségessé válik, hogy Nagycenk és Sopron magyar területen
lesznek, a legnagyobb magyar megborzadt attól a gondolattól és félt.
hogy sìrját nem gondozza majd a kegyelet. hogy talán befedi a feledés
mohája és jön egy generáció, amikor majd az ottlakók nem tudják, hogy
ki pihen a sìrban, ki volt az a legnagyobb magyar, akinek lelke és szìve
nem szűnt meg halála pillanatáig a hazáért dobogni. Valóban megrendìtő