Osservatorio letterario ANNO 14. – NN. 73/74 MARZ.-APR./MAGG ...

a régi hűség s másfelé tekint:
dél s este közt téged is megtagad
a tisztelgő szem, ha nem lesz fiad.
Gyöngyös Imre fordítása
Lám, keleten, ha a nagylelkű fény
izzó fejét, amint felemeli,
- szemlátomást is új a tünemény -,
szent fenségét bámulva tiszteli:
középkorhoz hasonló ifjúság,
ha áthágja dombja meredekét,
halandó küllem, bár szépet imád,
arany zarándoklathoz még elég;
de zenitjét, ha veszti vén szekér,
mint gyenge kor, ha szédülten inog,
hű, működő szem is könnyesre ér,
s másfele néz, látása, hogyha fogy;
ha elszólítana mégis deled,
elmúlásodhoz fiad ad jelet.
Gy.I. megjegyzése:
Ebben a szonettben Szabó Lőrinc egyöntetűbbet ad,
mint én, mert az én fordításomban az alanyok
változnak, ahogy azt a Bárd szövegéből érezni lehet.
Szabó Lőrinc alanya a hajnali fény marad elejétől
végéig. Így egyszerűbb és így egyöntetűbb!
Shakespeare 8. Sonnet
Music to hear, why hear’st thou music sadly?
Sweets with sweets war not, joy delights in joy,
Why lov’st thou that which thou receiv’st not gladly?
Or else receiv’st with pleasure thine annoy?
If the true concord of well-tuned sounds,
By unions married, do offend thine ear,
They do but sweetly chide thee, who confounds
In singleness the parts that thou shouldst bear.
Mark how string, sweet husband to another,
Strikes each in each by mutual ordering;
Resembling sire, and child, and happy mother,
Who, all in one, one pleasing note do sing;
Whose speechless song, being many, seeming one,
Sings this to thee: ‘Thou single wilt prove none’.
Szabó Lőrinc fordítása
Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár.
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?
Ha egybezsongó ütemek kimért
frigye, összhangja bántja füledet,
mind csak korhol szelíden, amiért
nőtlen, te, rossz a társas-éneked.
Halld, egymásnak mily édesen felelget
kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
dala egyetlen dallammá simul:
szövegtelen dal, s dús egysége csak
azt zengi, hogy magadban senki vagy.
Gyöngyös Imre fordítása
Muzsika szól, de elbúsulsz, ha hallod;
gyönyör gyönyört, édes édest köszönt.
Szeretheted, mit kellemetlen hallnod?
Vagy épp bosszant, mit örömhír közölt?
Ha összehangolt, jó hangkeverék
házasítása bántaná füled,
édes dorgálásként ontják feléd
nem-tűrt hangért engesztelésüket.
Halld a vonóst, mit mással hangszereltek,
hol minden ütem közös rendre kel,
mint apa, boldog anya és a gyermek,
ha egy hangon és együtt énekel,
több szólamában is csak egy marad,
dalolja, hogy magadban senki vagy.
Gy.I. megjegyzése:
Egészen biztosan fogok még olyan szonettjét találni,
ahol a Bárd teljesen elkésett második házasulandóságával
foglalkozik szonettjei elmélkedéseiben.
Meggyőződésem, hogy ezt is önmagához írta, és ha ez
így van, akkor az első sor nem megszólításszerű és
Szabó Lőrinc „Zene vagy...” kezdete nem a helyes
felfogásban született. „Music to hear...” pontos
fordítása „Zenét hallgatni...” A képzelt „You are music
to hear...” vagy Shakespeare 5oo éves nyelvezetében:
„Thou art music to hear,...” puszta elképzelés és a
fentebb kifejtett okoknál fogva melléfogás, miután ez
nem szól egyetlen kedveséhez sem! Inkább hallatszik
morfondírozásnak, ahol a zene koncert képében a több
hang együttműködését szeretné elképzelni, de
tudatában van a gyakran előforduló félrevágott hamis
hangoknak is! A hangverseny és a család szóhasználata
is kellőképpen összefonódik a szonett soraiban.
Így érzem én, de nem sorolták volna talán az első tucat
közé, ha időrendben (esetleg kéziratban?!) nem lenne
bizonyíték korai keletkezésére. Akkor pedig mecénásai
egyikéhez is szólhat a szonett!
8.) Folytatjuk
Gyöngyös Imre
- Wellington (Új-Zéland) -
Hollóssy Tóth Klára (1949) ― Győr
TAVASZ VAN
15. Mesterszonett
Leveti az ég sötét köntösét,
dörzsöli szemét a kölyökhajnal,
a violaszín, kristálytiszta ég
tele van újra friss zamattal.
Gerle búg, fütyül remeterigó,
vízesést utánoz kanyarpatak,
sziklafalon válaszolgat Echó,
életorsó pereg az ég alatt.
Langy szél bolyongja be a mezőket,
harmatos fű ragyog, mint zöld selyem,
122
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIV – NN. 73/74 MARZ.-APR./MAGG.-GIU. 2010