Osservatorio letterario ANNO 14. – NN. 73/74 MARZ.-APR./MAGG ...
Osservatorio letterario ANNO 14. – NN. 73/74 MARZ.-APR./MAGG ...
Osservatorio letterario ANNO 14. – NN. 73/74 MARZ.-APR./MAGG ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
a belső kacagástól; aztán, mint a gyíkok, besurrantak<br />
az iroda nyitott ajtaján.<br />
— Ő ostoba, pedig nagy — súgta Anna a fiú fülébe.<br />
— Én pedig beleköptem a poharába! — Most már<br />
szabadon, diadalmasan nevettek össze.<br />
Egyszerre abbamaradt a nevetés.<br />
Gemming úr, a rajzoló, lecsapta háromszögű<br />
vonalzóját és morogni kezdett. Füger Ágoston följebb<br />
rántotta jobb karján a ruhavédő vászonujjat, melyet<br />
hivatalos órák alatt viselt.<br />
— Ne dohogjon, Gemming. Hiszen valamikor ő is<br />
cégfőnök lesz... Ugye, kis Kristóf? És mindég ott benn<br />
fogsz ülni az íróasztalnál?<br />
Kristóf ijedten nézett az ajtó felé, mely a nagyatyja<br />
irodájába vitt. Ott benn? Mindég? Csendesen, okosan?<br />
Még akkor is, ha játszani szeretne a cinkkatonákkal?...<br />
Borzadva nyargalt végig a szobán. Nem, inkább soha<br />
sem jön többé ide. Csúnya, tintaszagú hely.<br />
a siker. De e rendelkezésünkre álló rövid idő ezt nem<br />
tette lehetővé. De kárpótlásul, az interneten találtam<br />
egy környékbeli dolmen-fényképet :<br />
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove <strong>A<strong>NN</strong>O</strong> XIV <strong>–</strong> <strong>NN</strong>. <strong>73</strong>/<strong>74</strong> <strong>MARZ</strong>.-<strong>APR</strong>./<strong>MAGG</strong>.-GIU. 2010<br />
133<br />
2.) Folytatjuk<br />
A város történelmi és jelenkori híres személyiségei:<br />
Oreste Macrì, irodalomkritikus, filológus, glottológus,<br />
hispanista; Aldo De Jaco, író és újságíró; Oronzio De<br />
ÚTINAPLÓ<br />
Donno, politikus; Giorgio De Giuseppe, politikus;<br />
Raffaele Fitto, politikus; Aldo Moro, államférfi és<br />
B. Tamás-Tarr Melinda (1953) — Ferrara (I)<br />
DÉL-OLASZORSZÁGBAN BARANGOLTAM <strong>–</strong> VI./2.<br />
politikus; Salvatore Toma, költő; Ludovico<br />
Pellizzari, parlamenti képviselő és újságíró; Achille<br />
Pellizzari, képviselő és akadémikus; Fernando<br />
(Júliusi útinapló <strong>–</strong> 2007)<br />
Lapalorcia olimpiai ezüst érmes bajnok.<br />
Íme néhány alábbi <strong>–</strong> a korábbi teljes adatvesztésem<br />
2007. július 18-án, szerdán Magliéba, miatt <strong>–</strong> internetről visszamentett és a helyszűke miatt<br />
Galatinába és Gallipoliba kirándultunk.<br />
Maglién, a 81 m tengerszint feletti,<br />
15.223 lélekszámú városban csak<br />
futólag időztünk, mivel a távolabbi<br />
Gallipoliba is el akartunk jutni, s előtte valamivel többet<br />
időzni Galatinában. Említésre méltó a Paleontológiai<br />
Múzeuma a pleistocén időszakában itt élő mammutok,<br />
kicsinyített felvételem Maglie villámlátogatásáról:<br />
vizilovak, pingvinek, rénszarvasok megkövesedett<br />
maradványai láthatók. Annyira igyekeztünk a város<br />
megtekintésével, hogy észre sem vettük, hogy<br />
belegyalogoltunk egy utcába, ahol Manuela Arcutival<br />
forgattak filmet. Érdekes módon mindenkit eltereltek,<br />
bennünket még meg sem állítottak, hagyták, hogy<br />
végiggyalogoljunk forgatás közben a felvétel<br />
színhelyén. Lehet, hogy mint járókelők, majd<br />
felfedezzük magunkat a film egyik jelentében? Jót<br />
derültünk, amikor rájöttünk, hogy velünk együtt<br />
forgatták az autós jelenetet.<br />
A város fontos autó- és vasúti halózat központja. Az<br />
első emberi településekről bronzkori (de még egy-két<br />
vaskori) régészeti leletek tanúskodnak. A város első<br />
lakói valószínűleg az eneolitikus és neolitikus népek<br />
utódai, akik képesek voltak kis falvakat építeni,<br />
szarvasmarha- és lótenyésztéssel foglalkozni,<br />
temetkezési helyeket emelni. Erről tanúskodnak az<br />
útleírásokban annyiszor emlegetett, a város környékbeli<br />
dolmenjei (Calamauri, Chianca, Canali, Grotta, Pino, E magliei villámlátogatás után Galatinába vettük<br />
Specchia), menhírjei (Franite, Spruno, Calamauri). utunkat, főcélunk első fontosabb állomására. A város<br />
Tehát itt is „kisértettek” bennünket, de sehogy sem 75 m tengerszintfeletti magasságban található a<br />
sikerült rájuk találni a „nagyszerű” eligazító útmutató Salentinói-félsziget közepén, 29.290 lélekszámmal, Déltábláknak<br />
köszönhetően. Aki nem ismeri ezt a Puglia kisvárosainak egyik legnépesebb települése.<br />
környéket, tényleg nem talál rájuk, hiába követi a Számtalan templomai közül két templomot emlegetnek<br />
jelzéseket. Az az érzésünk támadt, mintha velünk a tursitakönyvek is kiemelten: a Santa Caterina<br />
távolról jött turistákkal packáznának... Sajnos a d’Alessandria bazilikát és a Chiesa Madre dómot.<br />
városjelző táblákkal is hasonló volt a helyzet. Hiába, az Tulajdonképpen az első látogatására jöttünk ebbe a<br />
itt lakók mentalitását át kell venni, akkor talán nagyobb városkába. Egy utcarészleten és a San Luigi templomon