Osservatorio letterario ANNO 14. – NN. 73/74 MARZ.-APR./MAGG ...

Kedves Tibor!
Ferrara, 2009. november 6.
Köszönöm szépen soraid, most már nyugodt vagyok,
bántott volna, ha nem érkezik meg a folyóirat.
Különösen boldoggá tett, hogy a kezdeti belelapozás
már örömet szerzett bizonyos cikkek, alkotások, nevek
felfedezése során.
Hát igen, nagyon sok mindent elrejtettek előlünk,
alapvető ismeretek hiányoznak tanulmányainkban, amik
utólag - s lassan életünk vége felé - már nehezen
hozható be vagy nehezen pótolhatók. Ha nincsenek
meg a megfelelő biztos és erős alapok, bizony az
azokra emelt építmények ingatagok... Kár, hogy amikor
még fogékonyabbak voltunk, pont akkor alapvető
ismeretanyagokat titkoltak el előlünk, hallatlan értékes
kincsektől, ismeretektől fosztottak meg bennünket
minden diszciplínában. A hézagos ismeretekre jól
építeni bizony képtelenség, csak foltozgatni lehet, de ez
a megoldás már nem az igazi. Még most is nagyon
érzem. Nemzedékeket fosztott ki és nyomorított meg
szellemileg (is) a kommunista (vagy ahogy most
mondják: a reálszocialista) rendszer.
Igen, a köteteddel kapcsolatos írás ugyanaz, amit az
interneten olvastál.
Szíves figyelmedbe ajánlom az alábbi legfrissebb
linket - ma éjjel fél háromig írtam - háromkor tértem
nyugovóra - s ma még imitt-amott módosítottam -, ami
Tormay Cécile-lel kapcsolatos:
http://osservatorioletterario.net/gondolatok_a_klebelsb
erg_napokra.pdf .
Ezzel kapcsolatban egy [...] honfitárs levelezőm - [...]
- igen érdekes családi élményt mesélt el nekem. Ügyvéd
és bohém festőművész édesapjának - aki barátja volt
Aba Novák Vilmosnak s vele és Szőnyi Istvánnal együtt
voltak kiállításai - Klebelsberg potréját kellett megbízásra
megfestenie. (Én viszont a 2002-es erdőbényei
kongresszoson való részvételemnek köszönhetően
ismertem meg személyesen Szőnyi István lányát, a
Rómában élő Triznya Szőnyi Zsuzsát - akit eddig csak
festményekről ismertem, akinek férje szintén festő volt:
Triznya Mátyás... -. Sajnos hosszú ideje személyesen
nem hallok tőle és felőle semmit.)
[...]
[...]
Baráti szeretettel:
Melinda
Kedves Melinda!
Pécs, 2009. november 7.
Hálásan köszönöm gyors válaszodat.
(1) Talán el is felejtettem legutóbb (is) kifejezni
minden elismerésemet a folyóirat tartalmi
gazdagságáért! Nyilván sok munkádba került, de
valóban érdemes ezt a missziót művelni. Őszintén,
szívből gratulálok ezúttal is!
(2) Bizony sok mindenben előrébb lehetnénk, ha
életünket nem keresztezte volna ez az egész ún. létező
szocializmus. Merthogy annyira létezett, hogy nemcsak
a magánéletünket befolyásolta kedvezőtlenül, hanem
szakmai fejlődésünket is.
Lám, ott kezdődött a dolog, hogy mi mindentől zártak
el minket már tanulmányaink során. (Az említett
agyonhallgatások sorát persze jócskán folytatni
lehetne.)
Aztán hozzátenném: még mindig él a moszkovita
vonal (posztszovjet formájában) nálunk pl. akkor is,
amikor tudományos fokozatokról van szó.
Magam nemrégiben mindezt szóvá is tettem, hogyan
lehetséges az, hogy egy magyar egyetemen a
professzúrát még mindig ehhez a csak az egykori keleti
“cocalista” tömbben ismeretes ún. nagydoktori (értsd:
’akadémiai doktori’) címhez kötik?! Ui. ezzel egyrészt az
MTA beavatkozik az állítólag deklarált egyetemi
autonómiába, másrészt a művelt Nyugat nem is tud mit
kezdeni ezzel a rangkórsággal. (Ilyen alapon a XX.
század legnagyobb nyelvészei közül pl. Saussure,
Jakobson, Chomsky stb. nem kaphatna egyetemi tanári
kinevezést egy magyar egyetemen!!!)
Személy szerint mindez azért izgat, mert pl.
Németországban ― habilitált lévén ― már rég
professzor lehetnék. De pl. angolszász nyelvterületen
még ez sem elvárás, elég a PhD (persze megfelelő
publikációkkal és idézettséggel). Nekem két egykori
müncheni tanítványom már professzor Hamburgban,
illetve Göttingában. Mikor én habilitáltam, a kar meg
sem merte kísérelni, hogy előterjesszen ― egyrészt a
fenti elavult posztszovjet elvárás miatt, másrészt persze
gazdasági megfontolásokból sem (ti. lényegesen többe
kerülnék az egyetemnek)...
Szóval bizony rossz korban születtünk és nevelkedtünk!
(3) Természetesen nyitottan várom említett barátod
jelentkezését.
Szívesen meghívnám egy vendégelőadásra hozzánk,
miként különben Téged is természetesen, csak tudni
kell, hogy illő tiszteletdíjat már (pár év óta) képtelenek
vagyunk előteremteni ilyesmire.
[...]
[...]
Ha már megemlítetted Klebelsberg nevét, nos, egy
ilyen formátumú miniszter kellene nekünk manapság,
[...] K.K. esetében nem a név, hanem a szív volt igazán
magyar!
Igaz baráti szeretettel:
Tibor*
* Dr. Szűcs Tibor
Cypress, CA, U.S.A., 2010.
február 8.
Kedves Melinda!
Tárgy: Antológia¹
Őszintén gratulálok a jeles
munkához! Legyen olasz, latin
avagy francia az anyag,
amikor fordításról van szó, a
maga érdeme elvitathatatlan!
Viszont vég nélkül továbbra is vitatott kérdés a
műfordítás elveivel s érdemeivel kapcsolatos téma.
Különben „a műfordítást - ahogy Babits írja -, sokkal
nagyobb és fontosabb dolognak tartom, mint
amilyennek látszik.” Ha valaki ilyen munkába belefog,
nézetem szerint annak nemcsak az adott kor sajátos
gondolkozásával, irodalmi nézeteivel kell tisztában
lenni, hanem Arany János szavaival: „Ismerni kell a
172
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIV – NN. 73/74 MARZ.-APR./MAGG.-GIU. 2010