Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség
Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség
Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
VIII. évfolyam, 2. szám <strong>Mikes</strong> <strong>International</strong> Volume VIII., Issue 2.<br />
_____________________________________________________________________________________<br />
járaton, s megszálltam Maroua egyetlen kényelmes, modern hoteljében — micsoda szerencsém volt, hogy egy ilyen hotelt<br />
találtam Afrikának ebben az Isten háta mögötti sarkában — s elkezdtem írni a kiküldetésről szóló jelentésemet. Türelem,<br />
türelem…<br />
Doualában egy újabb csalódás várt. Egy pénteken érkeztem oda, s azonnal tudatták velem, hogy péntektől hétfőig<br />
bezárólag egy ünnep van, így minden hatóság és vállalat irodája be van zárva, még a kikötő parancsnoksága is, amellyel<br />
mindenáron kapcsolatot kellett volna teremtenem. Tehát keddig kellett volna maradnom, hogy valamit is tehessek. A<br />
N'Djaménában kapott hírek szerint viszont Douala is sokat vesztett jelentőségéből a csádi külkereskedelem szempontjából a<br />
politikai ellentétek kiújulása óta. Így eldöntöttem, hogy felszállok az első Európába induló repülőgépre. De az esetleges<br />
kritikák elkerülése miatt telefonáltam New Yorkba Malikának, aki teljesen egyetértett velem, hogy ez a legjobb megoldás.<br />
Szombat reggel felszálltam a Párizsba induló gépre.<br />
MALI, GAMBIA ÉS A ZÖLDFOKI SZIGETEK – A VÍZI FORRÁSOK FELTÁRÁSA ÉS MENEDZSELÉSE (1984 NOVEMBERE-1985 MÁRCIUSA)<br />
New Yorkba érkezésem után, amikor végigjártam az ENSZ szervezetek irodáit, régi ismerősöket keresve, fedeztem fel<br />
Roger Mégélas barátomat, aki hosszabb ideig az UNCTAD és ITC programjaival foglalkozott az UNDP bamakói irodájában.<br />
Roger egy nagyon intelligens valaki, majdnem mindig jó hangulatú, aki nem bürokrataként dolgozik, hanem felhasználja<br />
ismereteit és józan eszét munkájának elvégzésében. Pontosan ezek miatt a jó oldalai miatt rengeteg nehézsége volt a<br />
nemzetközi bürokrácia dzsungelében. Jól ismerjük feleségét, Brigiztet is, aki szintén a bamakói UNDPben dolgozott. Rogert<br />
legutoljára Torinóban láttam, ahol az ENSZ Staff College-jában dolgozott, s ő szervezte az egyesek által kért, ún.<br />
'kívánságoknak megfelelő' kiképzési programokat. 1984-ben az ENSZ Főtitkárság egyik osztályán dolgozott, melynek feladata<br />
a fejlesztésre vonatkozó technikai kooperáció elősegítése volt (Department of Technical Cooperation for Development —<br />
DTCD), s különösképpen a természetes anyagok forrásainak felhasználásával, elsősorban a vízforrások feltárásával és<br />
szétosztásával, foglalkozott.<br />
1984 őszén és 1985 első felében egy sor kiküldetést bízott rám ezen a téren. Ezeket foglalom össze ebben a szekcióban,<br />
jelezve munkám helyét és idejét minden bekezdés elején.<br />
— Mali –1984. november. 1984 októberében Roger arra kért, hogy menjek Maliba – jól tudta, hogy milyen alaposan<br />
ismerem ennek az országnak a helyzetét – a következő probléma megoldására: hogyan lehet a viz-felhasználókat belevonni a<br />
különféle szervezetek által finanszírozott kútfúrások költségeinek fedezésébe? Ezért kiküldetésem célját a következő lett:<br />
'Megvalósítható-e Maliban a felhasználóknak a földalatti vízrétegek feltárása költségeihez való hozzájárulása?' De ez a kérdés<br />
automatikusan egy másik, lényegesebb, kérdéshez vezetett: kinek kell a vízforrások felhasználását irányítania, amikor az<br />
UNDP finanszírozza, és a DTCD technikailag elvégzi, a kutak fúrását?<br />
Ez egy érdekes kiküldetés volt, nemcsak azért, mert visszatérhettem Maliba, ahol barátaim voltak és régi programom még<br />
működött, hanem elsősorban azért, mert egy teljesen új tárgyban kellett magamat beledolgozni. Az UNDPnek Maliban – s ez<br />
egy természetes volt az egyik szaheli országban – egy hatalmas programja volt a földalatti vizek feltárására tucatnyi autóval és<br />
teherautóval, nehéz fúrási felszerelésekkel, stb. A program kielégítő eredményeket hozott, de a hatóságok el akarták érni, hogy<br />
a felhasználók részt vegyenek a kutak és a vízpumpák beszerelésének költségeiben, kivéve az ENSZ által viselt kiadásokat.<br />
Sok országos és helyi hatósággal és a faluközösségek képviselőivel is tárgyaltam erről a kérdésről. Hamarosan világos lett<br />
előttem, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a faluközösségek a legnagyobb mértékben részt vehetnek a felhasználás<br />
irányításában, például, ha ők lesznek felelősök egyrészt a kutak hozzáférhetőségét biztosító terület megmunkálásáért, másrészt<br />
a vizet a mélyből felhozó pumpák működtetéséhez szükséges benzin megvásárlásáért, és így tovább. Ennek magvalósítása<br />
azonban feltételezte egy helyi, közösségi szerv létrehozását, melynek feladata nemcsak a terhek, hanem, és főképpen, a<br />
felhasználható vízmennyiségek szétosztása is az emberek vagy állatok fogyasztására, vagy a kis főzelék termelő kertek<br />
locsolására. Ez viszont egy nagyon körülményes feladat volt, már csak azért is, mert sok esetben egy kútnak több faluközösség<br />
igényeit is ki kellett elégítenie. Az is nyilvánvaló volt, hogy a vízforrások felhasználásának irányítását csakis a helyi emberek<br />
vállalhatják el, és nem a fővárosban székelő hivatalnokok, akiknek fogalmuk sincs a helyi viszonyokról, mert csak a<br />
faluközösségek képviselői ismerik pontosan a háztartások, a szövetkezetek, vagy a közszolgáltatási hatóságok (például,<br />
egészségügyi rendelők) szükségleteit, mint azokét, akik tudnak fizetni vízfogyasztásukért – ezért a kimondhatatlan kincsért<br />
ezen a vidéken. Következésképpen azt javasoltam, hogy a vízfelhasználásért felelős bizottságokat kell létrehozni, melyeknek<br />
tagjai az érdekelt faluközösségek képviselői lennének. Azt is javasoltam, hogy a Mali Fejlesztési Bank adjon hitelt ezeknek a<br />
bizottságoknak, melynek nagyságát a faluközösségek öntözés révén kapott új jövedelmének alapján kell meghatározni, és amit<br />
az előre megállapított feltételek szerint kell visszatéríteni. Másképpen ezeknek a faluközösségekhez tartozó parasztoknak nem<br />
lett volna elég jövedelmük, hogy a kezdeti és az állandó, folyó kiadásokat fedezni tudják.<br />
Javaslataim nem tetszettek Bamakóban, mert a központi hatóságok saját kezükben szerették volna tartani az új vízforrások<br />
kontrollját. Ugyancsak nem tetszettek New Yorkban (Roger Mégélas kivételével), mert egy mindenféle kalkulációval és más<br />
ún. 'tudományos' módszerekkel készített jelentést vártak tőlem, míg én a hangsúlyt a költségek viselésének társadalmi<br />
_____________________________________________________________________________________<br />
© Copyright <strong>Mikes</strong> <strong>International</strong> 2001-2008 107