01.10.2013 Views

Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

VIII. évfolyam, 2. szám <strong>Mikes</strong> <strong>International</strong> Volume VIII., Issue 2.<br />

_____________________________________________________________________________________<br />

járaton, s megszálltam Maroua egyetlen kényelmes, modern hoteljében — micsoda szerencsém volt, hogy egy ilyen hotelt<br />

találtam Afrikának ebben az Isten háta mögötti sarkában — s elkezdtem írni a kiküldetésről szóló jelentésemet. Türelem,<br />

türelem…<br />

Doualában egy újabb csalódás várt. Egy pénteken érkeztem oda, s azonnal tudatták velem, hogy péntektől hétfőig<br />

bezárólag egy ünnep van, így minden hatóság és vállalat irodája be van zárva, még a kikötő parancsnoksága is, amellyel<br />

mindenáron kapcsolatot kellett volna teremtenem. Tehát keddig kellett volna maradnom, hogy valamit is tehessek. A<br />

N'Djaménában kapott hírek szerint viszont Douala is sokat vesztett jelentőségéből a csádi külkereskedelem szempontjából a<br />

politikai ellentétek kiújulása óta. Így eldöntöttem, hogy felszállok az első Európába induló repülőgépre. De az esetleges<br />

kritikák elkerülése miatt telefonáltam New Yorkba Malikának, aki teljesen egyetértett velem, hogy ez a legjobb megoldás.<br />

Szombat reggel felszálltam a Párizsba induló gépre.<br />

MALI, GAMBIA ÉS A ZÖLDFOKI SZIGETEK – A VÍZI FORRÁSOK FELTÁRÁSA ÉS MENEDZSELÉSE (1984 NOVEMBERE-1985 MÁRCIUSA)<br />

New Yorkba érkezésem után, amikor végigjártam az ENSZ szervezetek irodáit, régi ismerősöket keresve, fedeztem fel<br />

Roger Mégélas barátomat, aki hosszabb ideig az UNCTAD és ITC programjaival foglalkozott az UNDP bamakói irodájában.<br />

Roger egy nagyon intelligens valaki, majdnem mindig jó hangulatú, aki nem bürokrataként dolgozik, hanem felhasználja<br />

ismereteit és józan eszét munkájának elvégzésében. Pontosan ezek miatt a jó oldalai miatt rengeteg nehézsége volt a<br />

nemzetközi bürokrácia dzsungelében. Jól ismerjük feleségét, Brigiztet is, aki szintén a bamakói UNDPben dolgozott. Rogert<br />

legutoljára Torinóban láttam, ahol az ENSZ Staff College-jában dolgozott, s ő szervezte az egyesek által kért, ún.<br />

'kívánságoknak megfelelő' kiképzési programokat. 1984-ben az ENSZ Főtitkárság egyik osztályán dolgozott, melynek feladata<br />

a fejlesztésre vonatkozó technikai kooperáció elősegítése volt (Department of Technical Cooperation for Development —<br />

DTCD), s különösképpen a természetes anyagok forrásainak felhasználásával, elsősorban a vízforrások feltárásával és<br />

szétosztásával, foglalkozott.<br />

1984 őszén és 1985 első felében egy sor kiküldetést bízott rám ezen a téren. Ezeket foglalom össze ebben a szekcióban,<br />

jelezve munkám helyét és idejét minden bekezdés elején.<br />

— Mali –1984. november. 1984 októberében Roger arra kért, hogy menjek Maliba – jól tudta, hogy milyen alaposan<br />

ismerem ennek az országnak a helyzetét – a következő probléma megoldására: hogyan lehet a viz-felhasználókat belevonni a<br />

különféle szervezetek által finanszírozott kútfúrások költségeinek fedezésébe? Ezért kiküldetésem célját a következő lett:<br />

'Megvalósítható-e Maliban a felhasználóknak a földalatti vízrétegek feltárása költségeihez való hozzájárulása?' De ez a kérdés<br />

automatikusan egy másik, lényegesebb, kérdéshez vezetett: kinek kell a vízforrások felhasználását irányítania, amikor az<br />

UNDP finanszírozza, és a DTCD technikailag elvégzi, a kutak fúrását?<br />

Ez egy érdekes kiküldetés volt, nemcsak azért, mert visszatérhettem Maliba, ahol barátaim voltak és régi programom még<br />

működött, hanem elsősorban azért, mert egy teljesen új tárgyban kellett magamat beledolgozni. Az UNDPnek Maliban – s ez<br />

egy természetes volt az egyik szaheli országban – egy hatalmas programja volt a földalatti vizek feltárására tucatnyi autóval és<br />

teherautóval, nehéz fúrási felszerelésekkel, stb. A program kielégítő eredményeket hozott, de a hatóságok el akarták érni, hogy<br />

a felhasználók részt vegyenek a kutak és a vízpumpák beszerelésének költségeiben, kivéve az ENSZ által viselt kiadásokat.<br />

Sok országos és helyi hatósággal és a faluközösségek képviselőivel is tárgyaltam erről a kérdésről. Hamarosan világos lett<br />

előttem, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a faluközösségek a legnagyobb mértékben részt vehetnek a felhasználás<br />

irányításában, például, ha ők lesznek felelősök egyrészt a kutak hozzáférhetőségét biztosító terület megmunkálásáért, másrészt<br />

a vizet a mélyből felhozó pumpák működtetéséhez szükséges benzin megvásárlásáért, és így tovább. Ennek magvalósítása<br />

azonban feltételezte egy helyi, közösségi szerv létrehozását, melynek feladata nemcsak a terhek, hanem, és főképpen, a<br />

felhasználható vízmennyiségek szétosztása is az emberek vagy állatok fogyasztására, vagy a kis főzelék termelő kertek<br />

locsolására. Ez viszont egy nagyon körülményes feladat volt, már csak azért is, mert sok esetben egy kútnak több faluközösség<br />

igényeit is ki kellett elégítenie. Az is nyilvánvaló volt, hogy a vízforrások felhasználásának irányítását csakis a helyi emberek<br />

vállalhatják el, és nem a fővárosban székelő hivatalnokok, akiknek fogalmuk sincs a helyi viszonyokról, mert csak a<br />

faluközösségek képviselői ismerik pontosan a háztartások, a szövetkezetek, vagy a közszolgáltatási hatóságok (például,<br />

egészségügyi rendelők) szükségleteit, mint azokét, akik tudnak fizetni vízfogyasztásukért – ezért a kimondhatatlan kincsért<br />

ezen a vidéken. Következésképpen azt javasoltam, hogy a vízfelhasználásért felelős bizottságokat kell létrehozni, melyeknek<br />

tagjai az érdekelt faluközösségek képviselői lennének. Azt is javasoltam, hogy a Mali Fejlesztési Bank adjon hitelt ezeknek a<br />

bizottságoknak, melynek nagyságát a faluközösségek öntözés révén kapott új jövedelmének alapján kell meghatározni, és amit<br />

az előre megállapított feltételek szerint kell visszatéríteni. Másképpen ezeknek a faluközösségekhez tartozó parasztoknak nem<br />

lett volna elég jövedelmük, hogy a kezdeti és az állandó, folyó kiadásokat fedezni tudják.<br />

Javaslataim nem tetszettek Bamakóban, mert a központi hatóságok saját kezükben szerették volna tartani az új vízforrások<br />

kontrollját. Ugyancsak nem tetszettek New Yorkban (Roger Mégélas kivételével), mert egy mindenféle kalkulációval és más<br />

ún. 'tudományos' módszerekkel készített jelentést vártak tőlem, míg én a hangsúlyt a költségek viselésének társadalmi<br />

_____________________________________________________________________________________<br />

© Copyright <strong>Mikes</strong> <strong>International</strong> 2001-2008 107

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!