Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség
Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség
Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
VIII. évfolyam, 2. szám <strong>Mikes</strong> <strong>International</strong> Volume VIII., Issue 2.<br />
_____________________________________________________________________________________<br />
Végül is a helyi színektől a transzilvanizmusig vezető út elméletét-gyakorlatát egyaránt az egyetemes rálátástól a rálátás<br />
egyetemességéig chiazmusa határozza meg. Ennek a retorikának egyik legszebb példáját Szervátiusz Jenő művészi krédója<br />
hordozza. A témaválasztás arspoeticává lép elő fafaragásain. Például az Emré bá kompozícióban. A legenda egyik változatában<br />
Emré bá', a székely falvak bangó balladahőse szoros ölelésben kebelén óvja egyetlen báránykáját a hidegtől és minden rossztól<br />
akkor is, amikor már régen megfagyott báránykájával együtt. Mert neki talán még életénél is fontosabb volt kicsinykén élő<br />
vagyonkája. A ballada ennek a Legfontosabbnak a megörökítésére vállalkozott: értéket mentett, pontosabban az értéket átmentette<br />
alkotássá, művészetté. Emré bá' görcsös ragaszkodása a szeretet metaforájává enyhült a képen. Az eszelős vonzódás valósága<br />
művészi értékké csiszolódott, amely ránk sugározza-kötelezi a felelősség felismerésének örömét-bántát. Azt a fájón boldogító<br />
tudást, amit a róka párbeszédében a Kisherceggel a megszelídítés felelősségének nevezett... 45 A legenda retorikája a hiánymetafora<br />
tipikus példáját tárja fel: a semmi elosztását oly módon, hogy aki ezt a semmit kapja, saját senkiségét leplezi le vele. Banner<br />
Zoltán írja Szervátius-monográfiájában: „Groteszk, kis méretűvé zsugorított monumentalitásával az Emré bá még a bányai és a<br />
radnai szánalom figurák családjába illeszkedik, expresszív faragása megrendítő egyedi sorsot tár fel az alig félméter<br />
nyírfatönkből. Az arckifejezés elrévült fájdalmassága azonban már új hang Szervátiusz művészetében, mert ennek a<br />
fájdalmasságnak környezetfelidéző ereje van, dimenzióiban az Idő eleme is beleszövődik, s az egyedülmaradottság, a<br />
kifosztottság irtózatához önmagából merített.” 46<br />
Az önmagából merítés bevallását és vállalását jelképezi a téma és eszme oly módon történő feldolgozása, amelyben a<br />
narráció a narrátor jelenlétével erősödik fel: a szerző, jóval több, mint egyszerű aláíróként, részvevőként önmagát is<br />
belekomponálja alkotásába. Ezt vehetjük észre a karakter-analógiák sorában képről-képre, A kékszakállú hercegben (1966) 42.<br />
B.) és A csodálatos mandarinban (1965) 39.B.). Ezekben a művekben a hős alakját mintha önmagából faragná ki, avagy<br />
témájával azonosulna önmagát faragja bele… Az Emré bá metaforája akkor válik szubjektíve is jelképessé amikor a Hegyekvölgyek<br />
mögött állok 2.B.) vallomás-kompozícióban a faragott és színezett asztallapon saját alakja mellett, a felidézett balladamotívumok<br />
körében, éppen a félnótás pottyandi parasztnak jut a központi hely: szoborkompozícióját ölébe tartva úgy tűnik,<br />
mintha magát Emré bát babusgatná. Ebben a vetületben az Emré bá elsősorban balladisztikus metafora, pontosabban annak<br />
domborművi paradigmája. Épp úgy szintetizál és tömörít, akár az irodalmi fogantatású ballada, amelyben, mint már Gregus<br />
Ákos kimutatta „a költészet mindhárom ága csodálatosan egyesül: a ballada epikai, mert elbeszél valamit; lírai, mert dal,<br />
drámai, mert cselekményt ad elő s ennek részeseit lelki mozgalmok, szabad működési gyors folyamába állítja elénk s<br />
érzéseiket velők magokkal mondatja el. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a ballada rendszerint gyászos eseményről zeng, azt<br />
kellő rövidséggel így határozhatnók meg: tragédia dalban elbeszélve. A tragédia jelöli a ballada drámai, a dal lírai, az<br />
elbeszélés epikai jellemét.” 47<br />
Zene<br />
Az esztétikatörténet egyik legrégibb erdélyi vonulatát a zene mondhatja magáénak.<br />
A kezdet ezúttal is filozófiai indíttatású. A két Bolyai 48 nevéhez és munkásságához fűződik. Benkő András<br />
zenetörténészünknek köszönhetjük, hogy A Bolyaiak zeneelmélete c. munkájával (1975-ben Farkas születésének 200.<br />
évfordulóján), pirkadóvá tette reneszánszukat, mégis esztétikánk történeti vonulatában idevágó írásaikat az elfelejtett esztétikák<br />
körébe sorolhatjuk.<br />
Az apa, Bolyai Farkas, matematika-filozófiai irányultsága nemcsak a fiú, Bolyai János, hasonló szellemű érdeklődését<br />
keltette fel, de mindkettőjük zeneesztétikai foglalatosságát is meghatározta. Még akkor is, ha ez a foglalatosság apától fiúig<br />
merőben ellentétes irányú volt.<br />
Elmélet és gyakorlat kereszttüzében az apa Leibnizt idézve a zenét „az arithmetika titkos gyakorlatának” 49 tekinti. Vele<br />
szemben János, a gyakorlat partizánja, „a mennyei szép muzsika szentségtörésének” ítéli az elmélet javára történő<br />
„eltávolodást a legélesebb füleinket kielégítő harmóniától”, „az isteni természettől.” 50 Farkas Zenészeti dolgozata a zenét a<br />
45 Angi István, Értéktól jelentésig, Pro philosophia, Kolozsvár, 2004, 17. old.<br />
46 Banner Zoltán, Szervátiusz Jenő Kriterion, Bukarest 1976, 36 old.<br />
47 Gregus Ágoston: A balladáról és egyéb tanulmányok, Budapest, Franklin, 1886, 189 old.<br />
48 Bolyai Farkas (Bolya, 1775. febr. 9. – Marosvásárhely, 1856. nov. 20.): kollégiumi tanár, a fiát, ~ Jánost megelőző időszak legkiválóbb<br />
magyar matematikusa, az MTA l. tagja (1832). 1781-től a nagyenyedi ref. kollégiumban nevelkedett, 12 éves korában a 8 éves br. Kemény<br />
Simon mentora Vécsen. 1790-től a két fiú öt évet a kolozsvári ref. kollégiumban töltött. 1796. ápr.-ban ~ tanítványával együtt Jénában, 1796<br />
okt.-étől a göttingeni egy.-en folytatta tanulmányait.<br />
Bolyai János (Kolozsvár, 1802. dec. 15. – Marosvásárhely, 1860. jan. 27.): minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, ~<br />
Farkas fia. Tanulmányait kezdetben kizárólag apja irányította. Rendkívüli képességei már gyermekkorában megmutatkoztak. 12 éves korában<br />
lett a marosvásárhelyi kollégium tanulója, 15 éves korában befejezte kollégiumi tanulmányait. 1818-ban apja birtokos barátainak<br />
támogatásával beiratkozott a bécsi hadmérnöki ak.-ra, ahol feltűnt matematikai és zenei tehetségével. MÉLe<br />
49 Bolyai Farkas, Zenészeti dolgozata in: Benkő András, id. mű, 102 old.<br />
50 Bolyai Farkas, Zenészeti dolgozata in: Benkő András, id. mű, 102 old.<br />
_____________________________________________________________________________________<br />
© Copyright <strong>Mikes</strong> <strong>International</strong> 2001-2008 25