Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2. _____________________________________________________________________________________ « Esik: egy hangocska kibújik folyton a lapuló madarak szárnya alól, azt hinnéd elázik, elpusztul, elhal — és ő csak szól » Lászlóffynál a végtelen fogalma a teljességre való törekvést jelenti, a konkrét dolgokat az egyetemes, kozmikus összefüggésekből vezeti le. Az előző időszak elszigetelő-elzáró szelleme után féktelen, kalandos kitörése a költői érdeklődésnek az univerzálisba, a kozmoszba, az archaikus és antik történelem úttalan-útjaiba. E szünet nélküli kísérletezésben megfosztja a verset költőiségétől, a lírát csupán a nyers gondolatra redukálja (szabadvers, prózavers), és hogy gondolatiságának nagyobb nyomatékot adjon, elmerészkedik az érthetetlenség határáig. Bonyodalmas, nyugtalan költészet, mint a kor, amelynek kifejezője. Lászlóffy költészetének gondolati alapkoncepciója történelem-filozófiai-etikai jellegű. Témája a történelmi ember, a homo historicus, akit korunk eseményei arra köteleznek, hogy történelmi felelősséget vállaljon, szövetkezzen a kiszolgáltatottság, jogfosztottság és az elkövetett embertelenségek ellen: « Szövetkeztem azokkal, akik emberségünkkel Szövetkeztek. Megértett ellentmondásokkal is Szövetkeztem és megoldatlan problémákkal. » Okulni kell a történelem tévedéseiből és bízni a humanizmus győzelmében: « A humanizmus nem a kivégzéseknek technikai tökéletesítésében működik tovább, hanem a meghagyott fejekben. » (Rotterdami bírák) A háború emlékei, a kor félelme, a kollektív szorongás — mely a gondolkozás halálát is jelentheti — a költőt állandó védekezésre ösztönzi: « Mi megmenthetne engem, mi megmenthetne téged, valamely láncot kínál: bármilyen szövetséget. » (Szövetségek, Lánc) Együtt, valamilyen nagy emberi unióba összekapcsolódva az egyén kiszabadul a félelem igájából, s akkor akár « háborúk, vagy kihallgatások » is zúdulhatnak rá. Vajon sikerül-e Lászlóffynak és költőtársainak a provinciálizmusból az egyetemesbe való kitörés, amit már a két világháború közötti erdélyi magyar lírikusok is megkíséreltek? Vagy csak az utánérzések és az elmúlt évtizedek modern irányzatainak a talajából fakadt az új líra? Ami a világlírában lejátszódott, vagy lejátszódik, előbb-utóbb minden nép költőjét bűvkörébe vonja. Romániába már másodlagos jelenségként, szocialista országokon keresztül jutott el a neoavantgardizmus. Az erdélyi magyar lírában Lászlóffy Aladár fogta fel elsőként az Eliot és Rimbaud fogantatású új hullámokat és formálta át sajátos, szokatlan költészetté. Eredetisége éppen abban áll, hogy ő kísérelte meg először az új költői világkép tudatosítását a költészet legmodernebb eszközeivel. Nemzedékéből ő fejezte ki legtisztábban kortársai gondolat- és érzésvilágát (Szertatás egy nemzedék nevében). Lászlóffy költészetével rokonhangú kortársa, Szilágyi Domokos (1938) lírája, csakhogy Szilágyinál a rendhagyás és formabontás még merészebb, még radikálisabb. Az Apollinaire és Eliot fellépése utáni modern lírai kísérleteket sűrítve kapjuk Szilágyi költészetében. Gondolatiságának történelemfilozófiai jellege, a folyamatosság (múlt és jelen) szintézise, az egyéni szenvedésnek az egyetemessel való azonosulása, formaérzék, montázs-technika, a világlírából az elioti, a hazai irodalomból a józsefattilai és szabólőrinci hatás kortársához, Lászlóffyhoz rokonítja. De Szilágyi lírája sajátos alkatánál fogva egyedülálló jelenség a mai romániai magyar irodalomban. Költészetének lényege egyetlen vad tiltakozás és beletörődés, az emberiségbe vetett hit és szkepszis állandó, lázas küzdelme. Verseiben a logikai összefüggések nélkül beépített idézetek, a tudatosan előidézett sztakkátók, a pozitív és negatív ellenpontozása, a diszharmónia, gondolatok töredékei, a szavak szóvégi megszakítása és antinómikus szembeállítása, a folytonos ismétlődések, a soha meg nem állás, lázadást és rezignációt, a lét és nemlét örökös harcát sejtetik: « Nincs vége, sosincsen a pörnek. Fiaink, unokáink, unokáink mind több panaszt s mind több reményt örökölnek. » (Harminckét sor a boldogságról) _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 138
VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2. _____________________________________________________________________________________ Szilágyi lírája kifejezetten etikai-humanista tartalmú. Fókusza az emberért való aggodalom és az ember korlátlan szabadságáért való küzdelem. Ő is, mint Lászlóffy és európai kortársai, apokaliptikus képekben idézi fel a század embertelenségeit, a történelem sorozatos tévedéseit. Az emberiség lelkiismeretéhez apellál, az Igét aposztrofálja, « hiszen a világnak szüksége van rá, mert a világ kiszáradt és mert az Ige: Láng. » (A próféta) A világ problémáit a tárgyi, a kitapasztalható valóságból kiindulva közelíti meg, hogy aztán könyörtelen élveboncolással, szkeptikus intellektusával a dolgok mélyére hatoljon és a történelmi analógiákból okulva megfogalmazhassa költői etikáját és felállíthassa saját erkölcsi mércéjét. A bonyodalmas, ellentmondásos problémákat nagy távlatokból, az egyetemesség felől, európai szellemmel kell megközelíteni, s ebben Szilágyinak is, mint nemzedéktársainak, Bartók az új eszményképe: « mert csak az igaz, ami végtelen, minden véges; megalkuvás. » (Bartók Amerikában) De vajon megoldhatók-e a mindinkább elsúlyosbodó « kényes problémák »? A jelszavak, a frazeológia és a megszokottság nem ködösítette el már a szavak eredeti értelmét? Előbukkan mindegyre a morális kétely és az emberiség iránti bizalom és hit kérdésessé válik. Költészete mélyén megjelenik a fájdalmas felismerés, a dilemma és a rettenet. Megrendülnek az erkölcsi alapok. Bizalmatlanná, pesszimisztikussá válik a költő mindazzal szemben, aminek hitelt előlegezett. Verse demitizálóvá, illuziórombolóvá, groteszkké vedlik. Felhagy a szóképekkel és metaforákkal, a szavakat megfosztja sallangjuktól, frázisos díszleteiktől, hogy értelmük világosabbá váljék és nagyobb legyen a hitelük: « lopd el nyár, lopd ki szájunkból a metaforákat, vetkeztesd le a szavakat... » (Ez a nyár) Elmúlt a sommás felelősségre vonás kora, személyenként, egyedenként vagyunk felelősek az emberiség tetteiért. Vállalni kell a lét problémáit, a felelősséget, az anyaföldbe való gyökerezéssel járó feladatokat és következményeket. A megpróbáltatások méginkább odakötnek a helyhez, a földhöz, amelyen élnünk kell, még akkor is, ha önnön tüzünkben egünk, s így « minden fájást muszáj megfájnom, ha szívem leég is tövig — mert ez a föld a szívem földje. » (Hétmérföldes csizma) A hagyományos verseléstől való szinte teljes elfordulás, a meglévő lírai keretek széttörése, a formabontás, a formai lehetőségek minél teljesebb igénybevétele is csak arra való Szilágyinál, hogy kilépjen a megszokás sablonjából, szembeszálljon a megkövesedett nézetekkel és gondolatainak nagyobb logikai és érzelmi többletet adjon: « hogy felrúgjak mindent, ami — úgy véltem — hét mérfölddel hátra maradt. » (Hétmérföldes csizma) Vajon a vers dinamikus, barokkos játékossága, a szertelen formabontás nem egyfajta védelem-e, amolyan vészkijárat? Nem a legalkalmasabb eszköz-e az elfojtott sikolyok érzékeltetésére? Vagy csak kiáltás egy emberibb létért, melytől a történelem Szilágyi generációját megfosztotta? A költő maga felel: « követelem a nyugalom jogát, a megnyugvásét; azt, hogy beletörődjem abba, amibe (nem, hogy nem lehet, de) szerződésünk nem enged; a halál jogát, igen, a Halálét követelem, Mester! Mindent követelek, amitől elestem ezzel az átkozott szerződéssel! » (Napforduló) Az első Forrásnemzedék csoportjában szólalt meg Hervay Gizella (1934) asszonyi lírája is. A háború és következményei, amelyeket elsődleges élményként élt át szülőföldjén, megrázó nyomokat hagytak lelkében. Ebből a valóságélményből fakadtak nagyobbára költészete alapérzései is. Akkor kezdte tudatosan érzékelni a világot, amikor « Hazám háborúban volt, apám _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 139
Page 1 and 2:
Mikes International _______________
Page 3 and 4:
VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88: VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
Page 137: VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
show all

Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?