Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
tömegkommunikációs városi kultúra nivelláló és elnemzetlenítő szerepe. A kívülről érkező tömegkultúra művelését és
terjesztését a tömegközlő szervezetek, az állam által kiépített és irányított művelődési hálózatrendszer, a rádió és televízió
látják el. Bukarest 1969-ben heti másfélórás magyarnyelvű televíziós műsort engedélyezett, mely nagyjelentőségű
kultúrpolitikai tényező szerepét tölthetné be, de az adásoknak nemzetiségi szempontból alig van jelentősége: a kultúrpolitika
által megfogalmazott kész programot közvetít, ami nem teszi eléggé vonzóvá a tulajdon nemzeti kultúrát, sőt inkább az
asszimiláció útját egyengeti. Hasonló jellegű a bukaresti és kolozsvári rádió « közvéleményalakító » magyarnyelvű adása is.
Korszerű művelődési eszköznek számítana a film is, viszont magyarnyelvű filmek alig, vagy egyáltalán nem kerülnek
bemutatásra. A nemrégen kezdeményezett « Falusi filmfesztiválok » kultúrértékéről még nem tudunk kialakult véleményt
mondani.
Végső összegezésben, az egységesített tömegkultúra közvetítése nemhogy megoldotta volna az állandóan növekvő
kultúrigényeket, de sok esetben, mint például a televízió esetében is megnehezíti, sőt veszélyezteti az eredményes
kultúrmunkát. Az átlagember lemond az önálló gondolkodásra való törekvésről, a politikai kontextus teret hódít és kiszorítja az
emlékezetből a nemzeti öntudatot. Maradnának tehát a hagyományos művelődési formák és eszközök, a népnevelők kifejtett és
irányított kulturális munkája, mint a műkedvelői tevékenység, önképzőkörök, dalárdák. Így a permanens nevelés nagyobbára a
műkedvelő egyesületek tevékenységére, az intézményes szórakozásra, a szórakozva-nevelő munkára támaszkodik. Sok
alkalommal országos jellegű műkedvelői rendezvényekre is sor kerül (Bálványosi ünnepségek, Marosvásárhelyi Népi
Együttes). Sok falu őrzi még hagyományait, népművészetét, s meglepő, hogy nemcsak egységes etnikai területeken, mint
amilyen a Székelyföld, hanem a románság által körülzárt veszélyzónákban, kisebb diaszpórákban is. A falu újszerű és vonzó
kultúrkörnyezetének a megteremtése feltételezi adott esetben a hagyományos művelődési eszközök korszerűsítését olyan
mértékben, hogy ellensúlyozhassák a város népi kultúrát romboló, vagy elrománosító kihatásait.
Az erdélyi magyar falvak könyvvel való ellátása egyik szomorú fejezete a közművelődésnek, a permanens nevelésnek. A
nemzetiségi könyvkiadó, a bukaresti Kriterion és más kiadók magyarnyelvű könyvkiadása az utóbbi két-három év alatt a
többszörösére emelkedett ugyan 2 , de a magyarlakta vidékek lakossága mégis nehezen, vagy egyáltalán nem jut könyvhöz. A
problémák okai elsősorban a könyvkiadóvállalatok súlyos anyagi és technikai nehézségeire vezethetők vissza, mint például
hiányos felszerelés, korlátozott papír-és pénzügyi keret, másodsorban pedig a könyvterjesztés szervezetlenségére. A
magyarnyelvű kiadványok a korlátozott példányszámok miatt legtöbbször el sem jutnak a könyvterjesztőhöz, jobbanmondva a
könyvkereskedésekbe. A könyvkereskedésekben tilos könyveket félretenni, az előjegyzéseket nem veszik figyelembe s így a
vidéki könyvvásárló a postai könyvszolgálatra van utalva (Cărţii noi), melynek a működése roppant nehézkes és bonyolult.
Másrészt az úgynevezett megyei könyvterjesztő, rendszerint könyvkereskedő, csak az előre megszabott pénzügyi keret
lehetőségein belül dolgozhat. Ezenkívül, ha a részére kiutalt könyvmennyiség bizonyos idő lejárta után sem kerül eladásra,
úgynevezett « fekbér kamatot » kell fizetnie. Erkölcsi felelősségén kívül tehát az anyagiak is a könyvterjesztő személyét
terhelik. Vannak falusi könyvtárak, ahova csak évek múltán érkezik egy-egy újabb magyarnyelvű könyv. A románnyelvű
kiadványok ezzel szemben rendszeresen jönnek. Hogy a magyarlakta vidékek könyvellátása mennyire elgondolkoztató, erre
Kovászna (volt Háromszék) megye példáját hozhatnám fel, mely az egész országban, a kulturálisan amúgy is visszamaradt
ókirályságbeli Tulcea megye után a legkevesebb könyvtárral (93) és a legkisebb számú könyvállománnyal rendelkezik. Pedig a
két világháború közötti időszakkal összehasonlítva, ma a romániai magyarság potenciális olvasóinak a száma a többszörösére
emelkedett és az írott magyar betű utáni érdeklődés egyre jobban fokozódik. A szocialista művelődéspolitika olcsóvá és ezáltal
könnyen hozzáférhetővé tette ugyan a könyveket, de a könyvellátáson múlik minden s az itt felmerülő problémák okai legtöbb
esetben mégis csak a központi kultúrszervek rosszindulatára vezethetők vissza.
A két világháború között, a romániai magyarság önvédelmi szervezkedése, a napi- és időszaki sajtó önálló szellemi
táplálékkal látta el a kisebbségi magyarságot, ami aztán a második világháború után lényegesen csökkent, vagy teljesen
elmaradt. Közművelődési kérdésekkel az irodalmi és társadalomtudományi folyóiratok (Korunk, Igaz Szó) foglalkoznak,
ezenkívül két periodikus szaklap, a Bukarestben megjelenő Művelődés és a Tanügyi Újság. Ez utóbbi főként az iskolai
oktatással kapcsolatos írásokat hoz. A naptár, a kalendárium, továbbra is az erdélyi magyar falu egyik legfontosabb szellemi
ellátója maradt. Igaz, hogy a két világháború között még kapcsolatot jelentett az egyetemes nemzettel s ez ma csak nagyon
leszűkített formában él, de így is megtartotta önálló és pótolhatatlan szerepét.
Milyen lehet a mai romániai népnevelő, elsősorban a népszolgálatra hívatott tanár vagy tanító öntevékeny nevelő és
továbbképző munkája? A romániai magyar falu eddig soha nem tapasztalt mértékben érdeklődik elsősorban történelmi múltja
és a kultúra minden fokú és természetű megnyilvánulásai iránt. Indokolatlannak tűnne minden optimizmus azt állítani, hogy a
hivatalos kultúrpolitika intézményei vagy szervei képesek lennének ilyen értelemben támogatást nyújtani. A nehézségek már a
2 Az 1970.-ik évben megjelent magyarnyelvű kiadványok: Politikai könyvkiadó 18 mű, amelyből 11 Ceausescu beszédgyűjtemény vagy
pártideológiai könyv, Kriterion 24 prózai mű, 9 versesgyűjtemény, 14 ifjúsági- és gyermekkönyv, 6 fordítás románból, 1 fordítás németből;
12 Horizont sorozat (világirodalom), 13 történeti kiadvány és 11 Téka-sorozati kiadvány (különböző); Albatros könyvkiadó 8; Ion Creangă
20 (főként gyermekmesék); Eminescu könyvkiadó 1; Dacia könyvkiadó 24, Árgus 4 és Enciklopédiai könyvkiadó 2.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 133