Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
hak. köl, tuv. xöl, jak. küöl, oszm. göl ’tó’ jelentésben azért, mert a tó a folyók forráshelye is egyben, s mint ilyen, köze van a
’közép’ jelentéshez. A hagyomány, mely szerint a központot a danhu udvarának írták le, ma is él pl. a magy. község szóban,
tulajdonképpeni jelentése ’hely, ami a köz-höz tartozik’, s az udvar (ud + var) jelentéstartalma ’olyan árokkal körülvett hely,
amelynek a közepe a víz, forrás, egyben a fő hely, tehát közép stb.’.
A huluzi és társai szókezdő h-ja figyelmet érdemel ezúttal egyrészt azért, mert a párhuzamos adatok dönthetik el az
eredetét, azaz, hogy t- vagy k- fejleménye-e. Másrészt azért, mert a h- elnémulása után a szó magánhangzóval kezdődik, vö.:
ulus. A hun szó azért is fontos, mert az állam megnevezésére használták. Az sem véletlen, hogy vannak, akik ’ember’
jelentésben értelmezik, továbbá, hogy méltóságnévként, személynévként egyaránt használatos.
Figyelemre méltó a he-qin ’békeszerződés’ szó előfordulása, amelynek a magyarban a megfelelői közé tartozik a béke,
nyugalom (nyuga + -lom), nyugat (nyuga + -t) töve a nyuga-, továbbá a tanya és a tunya szó is.
A huluz, hulus, ulus (hulu-z, hulu-s, ulu-s) szó összetartozik a magy. ország szóval, amelynek korábban volt uruszág
formája is (uru + -szág). A tő (uru) összetartozik a hulu, ulu tővel, a –szág pedig az –s-szel, genetikailag ugyanaz, jelentésük
’valami mellett lévő, valamivel ellátott’.
A törzsnevek kutatása szempontjából is nagyon fontos megállapítani, hogy ”A hun korban a törzsek magukat egy vérből
valónak tartották, ezért azok egy őstől való származás alapján alakultak meg, amely a forrásokból is látszik.”
A pu huluzi, bu huluzi első eleme a pu, bu ’fő, fej’ jelentésű szó lehet, amely a földrajzi nevekben előfordul, a csuvasban
ismerik pü formában vö.: csuv. ěmpü 5 ’velikij knyaz’, később ’cár’, vö. oszm. bej, bek ’fő, fej’. (JEGOROV 1964) A pu, bu, pü
magyar nyelvjárási megfelelője fű.
Ucsiraltu nagyon jól látja, hogy az ulus az ulut-tal és az ulud-dal helyettesíthető, hiszen az –s (vö.: a magy. –szág az ország
szóban) végső –t-re megy vissza: -t > th- (-ϑ) > 1. –s, 2. –h (ld. dan-hu). A zöngésedés irányában -t > 1. –d 2. –δ
(réshangúsodás is) > 1. –z, -l stb. Ez utóbbi kapcsán tartozik ide a magy. állam szó (ál-lam), de a száll (szál-l), szállás is stb.
A források szerint tökéletes közigazgatási és hadrendben éltek a hunok. A yuli cím a magy. Gyulá-val tartozik össze, amely
ma személynévként ismert nemcsak a magyarban, de pl. a tatárban (vö.: Julaj).
Ucsiraltu nagyon figyelmesen, lelkiismeretesen, nagy hozzáértéssel vizsgálja, elemzi a forrásokat, amelyekből mindig
kiolvasható az adott történeti állapot is, amely olykor természetes, hogy ellenkezik a hun hagyományokkal. Amikor a bal és
jobb szárny szétesett, és a fejetlenség lett úrrá, a hun hagyományokkal nem egyezőnek tűnik az irány. Ennek az lehet a
magyarázata, hogy a hunok szerinti - valójában déli is - keleti, azaz jobb szárny szétesése után egy rész nyugatra mehetett,
innentől kezdve a déli hadvezér természetes, hogy nyugati irányt mutat. A hunok gondolkodása a hagyományok szerint is
világos. Nagyon ősi hagyomány szerint már minden magyar gyerek tudja, ha a sarkcsillaggal szembe állunk, elmondhatjuk:
előttem van észak, hátam mögött dél, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél. Oka van annak, hogy a Kelet (olykor (Dél is) a
jobb szárny, a Nyugat (olykor az Észak is) a bal. Minthogy a jobb szárny eredendően a keleti volt, a balszárny pedig a nyugati,
csak a történelem sodrában a helyzet módosulásával ill. a megváltozott állapotnak megfelelően a kínaiak nézetének
érvényesülésével lett a jobbhoz tartozó a déli és a balhoz tartozó az északi is. Miután a nap délben van a csúcson, az a központi,
a fő hely, egyben szent is, amelyhez a fehér szín társul. Nem véletlen, hogy a hunoknál is a központi helyet, a fővárost
fehérvárnak is hívják.
Az Irtisz és az Ercsisz folyónév változatok közül a –t-t tartalmazó volt az eredetibb forma, ugyanis a ti > či változási irány
az elfogadható.
Eleink, így a hunok is több számrendszert ismerhettek, amely kiderül egyrészt a kínai és a mongol forrásokból, a mai
nyelvek szókészletéből, a földrajzi névi kutatásokból és a belőlük következtethető gondolkodásból. Eszerint az ág (folyóág,
faág, anya és gyerek) egyszerre kettő és egy, azaz egy ponthoz (forráshoz, maghoz, anyához) tartozó szár, utód, stb. Az ág
maga viseli a kettő, a hozzá tartozók pedig az iker, azaz kettős jelentést. Igy fordulhat elő, hogy a kettő valójában egy, ezért az
egyike fél (vö.: fél szem) ugyanúgy, mint ahogyan a 0.5 is felet jelent, a tíz pedig egy egészet, teljeset. Az előző a kettes, az
utóbbi a tízes számrendszerben gondolkodásra utal, amelynek az alapja az lehetett, hogy az ember egyik kezén is öt ujj van, a
másikon is, s a kettő együttesen tartozik egy emberhez, így alkot egészet, teljeset. Nem véletlen, hogy a magyarban az egyik
kéz másképpen a fél kéz. A számrendszerek kialakításában a csillagrendszernek, a bolygók rendszerének a megfigyelése,
megismerése is komoly szerepet játszott. Így a hetes számrendszernél a Hold játszott szerepet. Egy negyed hét napig alakult, s
a négy negyed összesen 28 nap alatt fejlődött teli holddá, azaz kerek egésszé, amely egy hónap, azaz hold hónapnyi idő. A
hatos számrendszernél a Föld és a Nap mozgásának megfigyelése, lényege játszhatott szerepet. Ezzel lehet kapcsolatos az egy
év és az azt kitevő napok száma az idő mérésekor. A hármas számrendszer is nagyon ősi gondolkodás, megfigyelés nyomán
születhetett, a termékenységgel, a nő-férfi-utód hármas egységével függhet össze.
5 ld. a csuv. ěm ’idősebb, öregebb’ címszónál.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 117