Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
város házait utánozták. Magában a városromban is terepet őrző személyzet rendbe szedett egy-két hun házat, és abban laknak
ideiglenesen.
Tongwanról, vagyis Fehérvárról nagyjából egységes kutatói vélemény alakult ki, de azért van néhány vitatott pont is. Az
egyik az, hogy az 5. század előtt volt-e település a környéken. A vita alapját az a két, Han-dinasztia korából előkerült pecsét
képezte, melyet a környékbeliektől gyűjtöttek be a régészek. Mivel nem régészeti ásatáson kerültek elő, ezért sok kutató nem
fogadja el, hogy azok egy korai városból származnának, néhány kutató viszont hitelt ad ennek az elméletnek. Annyi bizonyos,
hogy az Ordoszban már a Chin kortól számtalan erődítmény állt, hiszen maguk a kínaiak is építettek néhányat, mikor hatalmuk
alatt tartották a területet. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy pont Tongwan városnál volt-e valamilyen erőd. A kínai régészek
terepbejárás alapján találtak egy régi falmaradványt, melyet még a Keleti-Han dinasztia idején építhettek, ez alapján azt
állítják, hogy korábban volt már település ott, csak nem tudni, hogy a kínaiak, vagy a hunok építették-e azt. 33
A másik vita az, hogy a déli hunoknak volt-e korábban egységes fővárosuk. A többségi vélemény szerint az első jelentős
főváros Fehérvár volt, bár a kínai források alapján más hun központok is ismertek egész Észak-Kínában 34 . Annyi köztudott,
hogy korábban már megemlítik a mai Ningxiában található Gao Pinget 35 , mint a hunok központját. Kisebbségi kínai kutatói
vélemény szerint nem zárható ki, hogy a déli hunoknak korábban is volt egy fővárosa, hiszen a tisztán nomád életmódot
folytató északi hunok területén is számos, nagyváros létezett, egészen a korai időktől kezdve, gondoljunk csak a burját földön
megtalált Ivolgára, Deresztujnra, vagy éppen a mongóliai Góbiban lévő Bayanbulag romjaira.
Ősi emberáldozat emléke a pusztai népeknél
Az eurázsiai pusztai népek folklórjában széles körben elterjedt a falba építés motívuma, amely Kínától a Kaukázuson át a
Kárpát-medencéig, sőt a Balkán térségig különböző balladákban, történetekben megtalálhatók. Jelen írásomban a motívum az
európai kutatók számára jórészt ismeretlen kínai-hun párhuzamát ismertetném.
A vallástörténészek, néprajzos és antropológus szakemberek véleménye szerint egykoron az egész világon elterjedt az
emberáldozat, és annak több változata volt ismeretes a különböző népeknél. Az indiai tantrizmus szerint az emberáldozat által
az istenek megváltoztatják és jó irányba terelik az áldozatot végző emberi közösség szerencséjét. A keltáknál a feláldozott
emberi testrészekből végeztek jóslást. Az szinte általános tendencia volt a világ bármely részén élő közösségeknél, hogy
természeti katasztrófa idején emberáldozattal próbálták megnyerni az égiek jóindulatát. A szkíta és mongol népeknél a meghalt
uralkodó, egyházi vezető szolgáit mészárolták le, hogy azok uraikat a síron túl is kövessék. Az összehasonlító vizsgálatot
végző Green egyértelműen a kínaiakhoz köti az új épületek emeléséhez szükséges emberáldozatok végzését, és példának pont a
Kínai Nagy Fal építését hozza fel. Bár a kutatók elismerik, hogy sok helyen az emberáldozatokat a Kr.e. 1. évezredet követően
már nem végezték el, illetve azokat jelképes áldozatok váltották fel, a folklór hagyományban szinte máig megmaradt ennek az
emléke.
A falba épített asszony
Az emberáldozatok emléke az erdélyi magyar folklórkincsben is megtalálható, melyről az elmúlt másfél évszázadban
számos tanulmány látott napvilágot. A magyar ballada kutatás egyik legérdekesebb típusa az erdélyi Kőműves Kelemenné
története. Erről számos magyar publikáció jelent meg az elmúlt száz esztendőben. Magyar részről a legjelentősebb kutatói
eredményt Vargyas Lajos tette közzé az 1960-as évektől, aki összehasonlító forráselemzés és kutatás révén bebizonyította,
hogy a balkáni népeknél is meglévő „falba építés” motívum a magyaroktól származik, ők pedig a Kaukázusból hozhatták
magukkal vándorlásaik során. Vargyas Lajos szerint a belső-ázsiai hősepikai elemet tartalmazó magyar ballada a honfoglalás
előtti időkből származik. 36 Kőműves Kelemenné balladája tehát megvan a távoli Kaukázusi népek folklórjában, úgy mint az
örmény, kazáni oszét, grúz folklórkincsben. Kazány város építésének története nagyban megegyezik a magyar Déva várának
építésével. 37
Groom a törökországi folklóranyagban szintén talált egy hídépítési történetet, amely Manoliról és bátyjairól, összesen
12 mesterről emlékezik meg, tehát a magyarhoz hasonlóan szintén tizenkét emberről van szó. A történet, Manoli mester és
testvérei szintén megtalálható a Kárpát-medencei moldvai magyar közösségeknél, a csángóknál. Bár a történetet a törökországi
cigányok őrizték meg, Groom úgy véli, hogy stílusjegyei, valamint elbeszélési módja miatt nem a cigányok sajátja, hanem azt
keletről hozták magukkal. Groom úgy véli, hogy a történet párhuzama Indiában lelhető fel, a „Santal mesék”-ben, a „Hét
33 Wang, 2004. 200.
34 Gernet, 2001. 155. Eszerint Tongwanchengen és Gao Pingen kívül még legalább négy hun főváros volt a mai Sanhszi tartományban:
Zuoguocheng, Lishi, Puzi, Pingyang, valamint Gansu-tartományban Shanggui.
35 Mai Guyuan város (Ningxia)
36 Vargyas, 1988. 310.
37 Vargyas, 1994. 176.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 67