Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
tibeti nyelvet elsajátítsa. Tehát meggyőződéssel mondhatjuk, hogy nem az elcsüggedtség, sem a tehetetlenség érzete miatt
vállalta, hogy megtanulja a tibeti nyelvet. Sőt, éles elméje felismerte, hogy céljának megvalósításához a tibeti nyelv fontos
eszköz, egyben megélhetését is biztosítja, illetve nyelvészeti téren is úttörő munkát végezhet.
Nyugaton az sem köztudomású, hogy a világ legrégibb történelmi feljegyzései között a második helyen állanak a tibeti
krónikák, amelyeket a 7. században kezdtek írni (Ma 1989; 201). Csak a kínai krónikák ősibbek a tibetieknél. Ez Kínában
közhely, és Csomának feltétlen ismernie kellett a tibeti történelmi könyvek jelentőségét.
3. Hét évi Kínában való tartózkodásom alatt azt is megtapasztaltam, hogy még ma sem mehet be akárki a
lámakolostorokba, hogy csak „úgy átnézze” az ott tárolt anyagokat, köteteket. Még akkor sem, ha az illető tudós vagy látogató.
Felmerül tehát a lényeges kérdés: hogyan tudott Csoma hosszú éveken keresztül szabadon hozzáférni a tibeti kéziratokhoz?
Erre a kérdésre is megtaláltam a választ míg Labrang és Ta’er kolostorait látogattam: csak tanítványként lehetséges a nagy
lámakolostorok könyvtárainak tanulmányozása.
Azt is felfedeztem, hogy a nagy tibeti lámakolostorok egyben egyetemek is, ahol hosszú évekig tanulnak a lámák,
különböző fokozatokat elérve egészen a nyugati rendszernek megfelelő doktorátusáig. A tantárgyak közé tartozik nemcsak a
buddhista hittan, hanem a csillagászat, az orvostudomány, a farmakopia, a nyelvészet, és nem utolsósorban a történelem.
Számunkra leglényegesebb adat azonban az, hogy a legnagyobb és legjelentősebb gelug lámakolostorok egyetemi
könyvtáraiban több százezer kötetet van begyűjtve.
Ez az adat Kínában és ahol a lámaizmus elterjedt, közhely, és elképzelhetetlen, hogy Körösi Csoma korában ezt nem tudták
Lahoreban, ahol a tibeti buddhizmus követői úgy a vallási, társadalmi, mint politikai téren egyaránt nagy befolyással bírtak. Az
éles látású Körösi Csoma figyelmét ez a tény sem kerülhette el.
Ha végigkísérjük gondolatban egy alapos kutató lépéseit, nyilvánvalóvá válik, hogy legelső feladata az, hogy felkutassa
azokat a forrásokat, amelyek a legtöbb és legfontosabb, céljához vezető anyagot tartalmazzák. Kétség nem férhet ahhoz, hogy
Körösi Csoma nagyon körültekintő, pontos és lelkiismeretes kutató volt.
Ez azt jelentette, hogy ha Körösi Csoma, miután felismerte a tibeti anyag értekét és ezeket hasznosítani szándékozott, csak
mint tanítvány léphetett a kolostor falai közé. A tudást és kitartást mindig is nagyra becsülték — és becsülik ma is — a lámák,
a keleti kutatók és tudósok. Ellentétben a nyugati szokással, nem jár különösebb szertartással tanítványként belépni egy
buddhista kolostorba. Komoly szándék és érdeklődés a tudomány és buddhizmus iránt elegendő a belepéshez. Körösi
önmegtagadása, egyszerű életmódja, páratlan nyelvtudása, és nem utolsósorban komoly nemes életcélja meggyőzte a helybeli
kolostor apátját, hogy felvegye mint tanítványt. 1
Hogy valóban tanítvány volt, bizonyíték erre az, hogy a lámák „rum jul pa” (Le Calloc’h 1998; 62) vagyis „európai
tanítvány”-nak titulálták Körösi Csomát. Leitner doctor 1866-ban a pukdali kolostor főnökét interjúvolta, aki személyesen
ismerte és becsülte „Philangi dasa” vagyis „európai tanítvány”-t Körösi Csoma Sándort (Duka 1886; 160).
4. De Csoma a helybeli lámáktól nem csak azt tudta meg, hogy csakis tanítványként tanulmányozhatja az ősi kéziratokat, és
hogy a nagy kolostorok — egyben egyetemek — jelentős könyvtárakkal rendelkeznek, hanem azt is, hogy hol találhatók ezek a
nagy kolostor-egyetemek.
Ismeretségei és megfigyelései alapján pontosan értesült arról, hogy a sárga szekta két legnagyobb és legtekintélyesebb
kolostora a Labrang és Ta’er kolostor, illetve egyetem. Ennek a két kolostornak könyvtárában tartják még ma is Tibet legtöbb
és legfontosabb ősi vallási és más témájú kéziratait (Qiu 1989).
5. De leglényegesebb adat, amit Körösi Csoma felfedezett az az volt, hogy a két kolostor az ujgurok földjéhez legközelebbi
területen, az úgynevezett Amdo nyelvterületen létesült. Ez az adat megfelel Campbell doktor jelentésének. Ti. Csoma közölte
vele úticélját röviden halála előtt. Így ír Campbell: „…minden reményét abba vetette, hogy feltalálja a jugarok földjét, ami
Lhasátol északkeletre fekszik a Kham (Qhamdo) tartományban, Kína nyugati határán.” (Szilágyi 1977; 201).
Tudni kell, hogy kínai és tibeti nyelven Amdo-nak nevezik annak a három tibeti tájszólásnak egyikét, amelyet ma is
beszélnek olyan Gansu-i, Qinghai-i, és Sechuan-i területeken, ahol tibetiek élnek (l. térkép). Ezt a területet Amdonak nevezik,
ha a tibeti nyelvterületekről beszélnek. Tehát Körösi Csoma saját szavai tanúskodnak arról, hogy Amdoba készült. És ha oda
készült, kellett tudnia a két fontos kolostorról is.
1 Kínában 1992. óta számos egyetemen, tanszéken (Beijing, Urumqi, Kunming, Hohhot) adtam elő magyar őstörténettel kapcsolatos
kutatásaim eredményét. Nagy meglepetés volt számomra a nagyszámú közönség, amely mindig megbecsüléssel és tisztelettel, sőt
elismeréssel illette előadásaim tartalmát, és kutatásom célját. Profeszorok, tanszékvezetők, tudós kollegák, akik előadásaimon részt vettek,
számtalan alkalommal kihangsúlyozták, hogy mennyi tiszteletet és megbecsülést érdemel az, aki messze földre utazik tanulni, hogy tudását
felhasználja népe történelmének ápolása céljából.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 46