Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
40-50 ezer embernek számolt. 8 Ezt azt jelentené, hogy egy törzsbe 5000-6250 ember tartozott. Cao Cao a hunokat a mai Shanxi
tartomány északi részére telepítette le, ahol már a korai időben is éltek. Más, kínai vélemények szerint a hun törzsek létszáma
jelentős volt, és nem 50 ezerrel, hanem milliós nagyságrenddel számolnak. (A kínaiak akkor kb. 16-17 millióan lehettek.) A
kínai tudósok véleménye azonban megoszlik a szám nagyságáról. 9
A déli hunok ötös felosztása megmaradt, 215-216. között Cao Cao tábornok öt részre osztotta fel a déli hunok területeit:
ekkor a déli hunok keleti szárnya, mintegy tízezer háztartással Chishi járásban, a mai Taiyuan környékén, a nyugati szárny
hatezer háztartással Chixian tartományban, a mai Ningxia–tartományban éltek. A déliek háromezer háztartása Buci járásban, az
Ordosz déli részén élt, az északiak 4000 háztartása pedig Chinsin járásban élt. 10 A középső területeken élő 6000 háztartás
Tajulingben élt. Ez utóbbi a mai Ordosz északi részén lehetett. A korabeli források megemlítik azt is, hogy a hunoknak négy
nagy családnevük volt: Huyan, Po, Lan, Qiao. A Huyan nevet a jobb és baloldali királyok viselték, melynek jelentése: „Napot
kergető király”. A Po név a bal és jobboldali „chugu” a Lan a jobb és baloldali „tanghu” és a Csiao a „bal és jobboldali”
„tuhou” neve volt. 11
A Han dinasztia bukása után, Kr.u. 220., kb. három évszázadon keresztül nem volt egységes kínai dinasztia, hanem a
hatalmas északi területeken, de közép-Kínában is több, nomád eredetű dinasztia uralkodott. Ezt a korszakot (Kr.u. 3–6. sz.) a
kínaiak az „Öt Barbár Tizenhat Királysága” korának nevezték. Az öt barbárnak nevezett nép közül három sztyeppei nomád
volt: hun, xianbei, valamint a csie. Utóbbiak a hunok által legyőzött yuechi nép maradékai lehettek. További két „barbár
népcsoport”, a qiang és a di Északnyugat-Kínából vándoroltak dél felé, őket tekintik a tibeti, és a tangut nép ősének. A Han
után megalakuló, szintén kínai eredetű Chin dinasztia uralkodói a hunoktól való félelmükben húszezer hun háztartást
áttelepítettek a Sárga-folyó nyugati részére, amelyet akkor Jinjiannek hívtak, ez ma Ningxia tartománynak felel meg.
A déli hunok önálló közigazgatását Cao Cao tábornok nem hagyta érintetlenül, hanem minden hun vezető mellé egy kínait
állított. Sőt, a tábornok bebörtönözte a shanyut, hogy elejét vegye a hunok függetlenségi mozgalmának. Akkoriban a déli hun
uralkodó központja a mai Shanxi tartomány déli részén volt, közel a kínai fővároshoz. 12 A hunok azonban nem sokáig tűrték a
kínai uralmat. A shanyu nagybátyja, Chun-bei behódolt a hatalomnak, ezért megtarthatta uralmát, sőt régensként élhetett
eredeti lakóhelyén. A régens halála után, fia, Liu Bao, a jobboldali bölcs király, aki egyben a bebörtönzött shanyu unokaöccse
volt, megpróbálta egyesíteni a hun erőket, de szándéka elé más hun vezetők akadályokat görgettek. Végül rövid időre
megkapta a kínaiaktól az északi törzsek feletti fennhatóságot. Chun-bei ága a 3. századtól új törzsszövetséggel hozott létre
tartós házassági kapcsolatot: a topákkal, akik a xianbei törzsszövetség egyik jelentős ágának számítottak. Az ő utódaikat a
források tiefu hunoknak nevezik, akik az 5. században az Ordoszban megalapították a Da Xia vagyis a Nagy Hszia államot.
A 3. század második felében az északi hunokat természeti csapások (árvíz, vagy éppen szárazság) fenyegették, ezért sokan
dél felé menekültek és elözönlöttek a Sárga-folyó védett területeit. A menekülő hunok elismerték a kínai uralmat. A kínai
források feljegyezték, hogy 265-ben egy áradás miatt több mint 20,000 háztartás költözött a Sárga-folyó nyugati
kanyarulatához. Alig húsz éven belül, 284-ben Hutai Anhou hun előkelő harmincezer hunnal csatlakozott a Chindinasztiához.
13 A kínaiak jogosan féltek attól, hogy a hunok új erők segítségével létrehoznak egységes államot, ezért 271-ben
egy új közigazgatási felosztást alakítottak ki. Az ellen a hunok fellázadtak, és az északi törzsektől kértek segítséget. Liu Bao
hun uralkodónak akkor még nem sikerült az álma: a hun egység megvalósítása, azt fiára, Liu Yuan-ra hagyta örökül.
Hun dinasztiák Észak-Kínában
Az új, északi erőkkel felfrissült déli hunok a 3. század végétől kezdve fokozatosan megerősödtek, ezt mi sem bizonyítja
jobban, mint az, hogy akkortájt ismét számtalanszor szerepelnek a kínai forrásokban. A hunok kínai uralmának fénykora a 4–5.
századra tehető, akkor néhány erős dinasztiát alapítottak Észak-Kínában, a mai Shanxi, Belső-Mongólia és Gansu tartomány
területén, ezeknek valamely régi kínai dinasztia nevét adták. Ahogyan azt már fentebb említettem, a déli hunok uralkodója, Liu
Bao még a 3. század végén vazallusi kapcsolatban állt a Nyugati-Chin dinasztiával, és régi szokás szerint fiát elküldte az
udvarba túsznak. Amikor 304-ben meghalt, fia és örököse, Liu Yuan azt kérte az udvartól, hadd vegyen részt apja temetésén.
Közben a xianbeik megtámadták a Chin államot, ezért Liu Yuan otthon maradt és hun csapatokat szervezett ellenük.
Ugyanabban az évben, 304-ben a hunok felkelést robbantottak ki, melynek vezetését elvállalta Liu Yuan, sőt felvette a shanyu
címet, és megalapította a Han dinasztiát (304-319), és támadásokat intézett a kínai települések ellen. Liu Pingyang várost
tekintette fővárosának. Liu Yuan hadrendbe állította a hun katonákat. Fia, Liu Cong folytatta apja harcias politikáját. Az ő
nevéhez fűződik a Chin állam fővárosának, Lojang-nak a bevétele, 311-ben, ahol magát a kínai uralkodót is elfogták és
8 Yamada, 1989. 305.
9 Yamada, 1989. 306.
10 Damba, 2003. 117.
11 Damba, 2003. 117.
12 Gernet, 2001. 155.
13 Hu, 2004. 108.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 64