Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
HUNGAROLOGIA
HORVÁTH, IZABELLA : KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR EREDETI ÚTICÉLJA:
TA’ER ÉS LABRANG KOLOSTOROK A SÁRGA UJGUROK FÖLDJÉN
Duka Tivadar 1885-ben kiadott The Life and Works of Alexander Csoma de Koros c. angol nyelvű könyvében világosan
kifejti és bizonyítja, hogy Körösi Csoma Sándor élete végéig lelkesedéssel és csüggedés nélkül kitartott élete célja mellett.
Nem bocsátkozott spekulációkba, nem álomképekre alapozta elméletét, hogyan, mikor, és merre voltak a magyarok ősi
lakhelyei. Céltudatosan lépésről-lépésre dolgozott azon, hogy eljuthasson a lhasai kolostor könyvtárába és onnan Mongóliába
(Duka 156) ahonnan helybeli adatokat gyűjthet (Duka 1886; 147) és csak azután tervezte kutatásai eredményeit közreadni
(Duka 1886; 153-54). Duka bizonyítékként elsőkézből való leveleket és interjúkat ad közre olyan egyénektől, akik
személyesen ismerték Körösi Csoma Sándort. A levelekből kitűnik, hogy Csoma még rábeszélés ellenére sem volt hajlandó
álomképekre és spekulációkra támaszkodni. Tények és terepen gyűjtött adatok megszerzése volt célja. Henry Torrens, az
Ázsiai Társaság titkára egy Archibald Campbell által irt dolgozat lábjegyzetében így ír Körösi Csomáról, „Úgy látszik
ellenszenvesnek tartotta, hogy véleményét közreadják” (ford. H.I.) (Duka 1886; 153).
Duka alapos munkáját mellőzve mégis túlnyomóan az a nézet terjedt el, hogy Körösi Csoma Sándor eltért eredeti
úticéljától: viszontagságok, keserű körülmények, anyagi rászorultsága, munkája eredményének mellőzése, elcsüggesztette és
arra késztette, hogy a tibeti nyelvben és a buddhista tanokban tegyen elmélyült tanulmányokat, és így feladja a magyarság
bölcsőjének keresését. Mások meggyőződve állítják, hogy ha el is érte volna kitűzött célját, északnyugat Kína területét,
csalódott volna; nem talált volna ott „jugarokat”, sem „adatokat a Magyarság őshazájáról”. Tehát, csak tévelygett, álomképeket
kergetett.
Két életrajzírója is ezen a véleményen van. Baktay Ervin 1962-ben kiadott könyvében a 331. oldalon így ír:
A magányos vándor mindvégig remélte, hitte, hogy eredeti célját el fogja érni. Lázas agyában még egyszer
utoljára csillogásra gyúlt a régi álomkép, a Csodaszarvas hívogató biztatása, hogy visszafelé kövesse nyomait a
sejtelmes őshazába. Sorsa nem engedte, hogy erre az útra lépjen, amelyen — tudjuk már — csak keserű,
kiábrándító csalódás várhatta…. W. Hunter találóan foglalta össze Körösi Csoma Sándor küzdelmes életének
értelmét: Dicsősége abban áll, hogy egy álomkép nyomán indult el, de egy valóságos feladatot oldott meg.
(kiemelés — H.I.)
A Körösi Csoma Sándor és a magyarság keleti eredete (2000) c. kiadványban, amely kötetben számos kutató cikke lett
összegyűjtve, a francia Le Calloc’h az „Alexander Csoma de Körös and the Turkic language” c. munkájában a 181. oldalon így
nyilatkozik Körösi Csoma úticéljáról:
Even if he had succeeded in reaching East China through Tibet, he would not have been able to discover
appropriate historical facts supporting his thesis of Inner Asian origins (of Hungarians — H.I.)” [Még ha
sikerült is volna neki elérnie kelet (?! — H.I.) Kínát Tibeten keresztül, akkor sem lett volna képes megfelelő
történelmi tényeket felfedezni a belső ázsiai eredet elméletének támogatására (kiemelés — H.I.).
Ezek a nézetek tarthatatlanok már csak azért is, mert sem Baktay sem Le Calloc’h, sem Kínából sem Tibetből nem hoznak
fel egyetlen adatot vagy bizonyítékot sem, amely megcáfolná Körösi Csoma úticéljának logikai alapját. Így tehát fel kell
tennünk a kérdést: milyen alapon teszik azt a kijelentést, hogy „álomképet” kergetett, vagy hogy „nem lett volna képes
megfelelő tényeket felfedezni elméletének támogatására”?
Tarthatatlanok ezek a nézetek továbbá azért is, mert számos új adat, melyet az író elsőként ad közre, támogatja azt, hogy
Körösi Csoma pontosan tudta hogy:
a) milyen területekre készült a magyarok őshazáját felfedezni,
b) milyen adatot s kiket találhat majd ott, és
c) hosszú éveken át felkészült és türelmesen várta a megfelelő alkalmat, hogy célját elérhesse.
Ezek a végkövetkeztetések azért a legvalószínűbbek, mert a helyszínen kapott felvilágosítások — melyek részleteit sosem
jegyezte le, de amelyek léte Kínában és a buddhista közösségekben közhely — elősegítették céljának megközelítésében, amely
cél sajnos meghiúsult.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 44