Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
Az idegenvezető láma több épületen keresztül magyarázta a termek hivatását. A termek különböző boddhiszatvák és
buddhák tiszteletére épültek, ahol oltárokon és szentélyekben tömjént lehetett égetni és imádkozni egy-egy boddhiszatvához.
Kis idő múlva a könyvtárterembe értünk. Megvallom, nehezen győztem le izgatottságomat. A terem körülbelül 15 méter magas
volt, a közepén egy grotto helyezkedett el, amely a buddhista mennyországbeli jeleneteket ábrázolta. Száz és száz jakvaj
gyertya égett a máskülönben homályos és füstös teremben, és émelygős vajszag terjengett. A homályban kivettem, hogy a négy
15 méter magas falak térdmagasságtól egészen a díszes mennyezetig telistele voltak rakva könyvekkel. Kezemmel kellett a
szememet árnyékolni a gyertyafénytől, hogy kivehessem a félhomályba vesző utolsó köteteket, amelyek a mennyezet gerendái
alatt megbúvtak. A látvány mély benyomást tett rám.
Ez, mondta a vezető láma, a kolostor egyik könyvtára. A többiekbe csak tanítványoknak volt szabad belépni. A látogatók
már mind elhagyták a termet, és a vezető láma kissé siettető tekintete nem engedte, hogy egyedül tovább időzzek a teremben.
Szerettem volna, ha csak hozzávetőlegesen is, megszámolni mennyi könyvet tartalmazott ez a terem. Többezerre véltem a
számukat.
Ekkor Körösi Csomára gondoltam és a fent említett adatokra, és teljesen meg voltam győződve, hogy egyik végcélja ez a
kolostor volt. Még ha nem is tudott volna erről a kolostorról — ami majdnem lehetetlen — Lhasába értekor bizonyosan értesült
volna felőle.
Pár nappal labrangi látogatásom után, Ta’er kolostorba értem, ami jelenleg is egy kutatóközpont és ahol négy egyetem
működik. Vallási szempontból Ta’er a sárga szekta legfontosabb lámaszerája. Ta’er, (tibeti nyelven ‘Gun Ben Xian Ba Lin’)
annyit jelent mint „Százezer Maitreya Buddha Szent Helye”. A kolostor a Qinghai tartomány Xining fővárosától
26 kilométerre fekszik, északi irányban, a Lótusz Hegység lábánál, Lusha’er várostól délre, Huangzhong megyében (l. térkép).
Ezen a helyen született a vallásjavító Tsong Khapa (1387-1419), a sárga szekta alapítója. A kolostor építését 1583-ban a
harmadik Dalai Láma, Soinam Gyamko kezdte el, Tsong Khapa tiszteletére. Továbbá, minden Dalai Láma egész a mai napig
ebben a kolostorban nevelkedik és tanul, és már ez egymagában a többi nagy kolostor fölé emeli Ta’ert.
Negyven hektár területen több tucat épület, terem, pavilon és dagoba áll. Évszázadokon keresztül ez a kolostor volt a
buddhista tudomány és oktatás központja, ahol a lámák a buddhista szutrákból tanítottak. A láma szó „nagy tanító”-t jelent
tibeti nyelven. Ta’erben a hittanon kívül több más tantárgyból is kaptak oktatást a fiatal lámák (China's Tibet, No 5, 2000 p.
16). Ta’er kolostor, mint minden nagy buddhista kolostor, egyben egyetemként is működik. Ma a következő négy egyetem
működik Ta’er-ben: az Exoterikus Buhhizmus Intézete, az Ezoterikus Buddhimus Intézete, az Orvosi Intézet, és a Csillagászat
és Jóslás Intézete.
Kínában ezt a kolostort a „tibeti vallás, kultúra, és művészet kincstárá”-nak nevezik (Meng 1995). Ta’er gazdag kolostora
több mint ezer Buddha-szoborral, díszes freskókkal, számtalan jakvajból mintázott buddhista jelenettel, hímzett textíliákkal,
úm. színes faliszőnyegekkel és állatokat ábrázoló faragványokkal (Taer Monastery, 1995) dicsekszik.
Legfontosabb számunkra azonban a kolostorban tárolt 60,000 kézirat és 30,000 szutra fametszet és fadúc, amelyet ma is
használnak. Ezek a dúcok a tibeti hittani, nyelvtani, filozófiai, orvostudományi, csillagászati és történelmi kéziratairól
készülnek és utánnyomásra használják őket, általában a hívők kérik az imák vagy szutrák másolatát, de a kéziratok és dúcok
egyúttal rendkívül gazdag anyagot tartalmaznak a kutatók számára is (Ta’er Monastery 1955 np. kínai nyomás, ismertető
kézikönyv).
Ta’er kolostor akkor lépett előtérbe, mikor a vallásjavító Tsong Khapa követői a 17. században a Qing császári kormány,
valamint a mongol Heshote törzs bőkezű támogatását élvezte. Ez a támogatás elősegítette a gelug buddhizmus gyors terjedését
Tibet, Qinghai, Gansu, Sichuan, Yunnan, továbbá Mongólia területén, illetve Szikkimben, Bhutanban, és Nepálban, amelyek
ebben az időben Kína vazallusai voltak.
Idővel a sárga szekta egyre erősödött és több követőt vonzott, mint a vörös és fekete buddhista rendek és jelentősebb
szerepet játszott Tibet politikai életében (Ta’er Monastery, 1995). Körösi Csoma tanítója, Sangye Puntsog, aki jelentős
politikai posztot töltött be Sikkimben, jól értesült egyén volt és fontos összeköttetésekkel bírt, tehát módjában állt
felvilágosítást, adatot, útbaigazítást nyújtani Körösi Csomának.
Esős időben értem Ta’er kolostorába, és az idő miatt nem voltak leborulással imádkozó hívők mint Labrangban pár nappal
előtte. Szintén várni kellett, míg mint látogató a többiekkel bemehettünk a kolostorba. A fiatalabb lámák nem bánták az
időjárást, és vörös palástjukba burkolózva vidáman fecsegtek kisebb csoportokba verődve, míg egyik épületből a másikba
igyekeztek. Itt sem minden épület állt nyitva a nyilvánosság számára. Több épületen és udvaron haladtunk át, hallgatva a
vezető láma magyarázatát, míg a legnagyobb terembe értünk. Ez volt a Nagy Szutrák Terme. Nyolcszor huszonegy sorban 168
oszlop tartotta fenn az óriási termet. Minden oszlop sárga szőnyeggel volt takarva, amelyeket színes sárkányok díszítettek.
Ebben az ezerötszázas befogadó képességű teremben egy sárga selyemmel díszített magas szószékről hallgatják a lámák a dalai
és a penchen láma prédikációját.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 49