Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
A hun nyelvben már megvolt a h-, de nemcsak a korai kínaiban és a mai kínaiban maradt meg, és a folyamat nemcsak a
mongol ojrát nyelvben követhető nyomon, hanem a magyarban is. Továbbá a baskírban ez a h- őrződött meg nagyon gyakran
a tatár s-szel szemben.
Figyelemre méltó, hogy amíg Ucsiraltu a régi kínai források elemzéséből próbál rájönni a szavak etimológiájára, a Volga-
Ural vidéke földrajzi neveinek a vizsgálatai hasonló, gyakran azonos eredményekhez vezettek az esetek nagy többségében
mind hangtani, mind alaktani és mind jelentéstani oldalról egyaránt.
A Wen-na-sha lehet a huna-sha fonetikus átírása, ugyanakkor az sem kizárt, hogy a hun-na és a Wen-na úgy kötődnek
egymáshoz, mint a magyarok hungar (hunga-r) és a venger (venge-r) neve, ahol a szókezdő v- előzménye w-, s a név nem lehet
a szláv nyelvekből való kölcsönzés.
Egyet értve Ucsiraltu-val abban is, hogy a mongol ojrát és csahar nyelvjárások korábbi hangállapotokat őriznek, hiszen
ismerik a mai teljes képzésű magánhangzóknak a diftongus előzményét.
A szerző helyesen jár el akkor is, amikor az egyes szavak rekonstrukciója során az eredeti komplex jelentéstartalom
részjelentéseinek az önállósodásával keletkezett újabb szavakat nem tartja összekeverhetőnek. Hozzáteszem, a tör. on ’tíz’ mint
alapszám végső soron összetartozik nemcsak az ’egy’-gyel, vö.: ang. one. A mong. uni ’liszt’ jelentés sem véletlen, kötődik a
mag-hoz, amely egyben örök is, vö.: a törökségben ismert mängü , mong. mönx ’örök’, s a mong. üni nemcsak a hun népnévvel
függ össze, hanem természetes, hogy ’állam’ jelentése is van.
Nemcsak a hun népnévnek van magyar szempontból is nagy jelentősége, hanem a Mongolok Titkos Történetében és a kínai
forrásokban lévő törzsneveknek is. Lévén, hogy a földrajzi nevek fényében az eddigiektől eltérően ítélem meg a magyar
törzsneveket (Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi), Ucsiraltu munkája azért is fontos, mert a keleti
hagyományok igazolhatnak vagy ellentmondhatnak. Ebből az is következik, hogy a Mongolok Titkos Történetében és a kínai
forrásokban szereplő törzsnevek, amelyek az északi népekkel kapcsolatos feljegyzéseket is tartalmaznak, nemcsak mongol,
hanem a magyarság korai történetének kutatása szempontjából is fontosak. Megállapításaim szerint a magyar törzsnevek
valójában személynevek, és nem, mint törzsnevek viselkednek tulajdonnévként.
Ucsiraltu felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos törzsek nevei egyes és többes számban egyaránt előfordulnak. Ennek az a
magyarázata, hogy tartalmazzák a ’valamivel való ellátottság’-ot jelölő grammatikai lexémát, amely nemcsak a birtokos eset
ragjának, de a többes számú jelentésnek is alapul szolgált.
Eleink szemléletéből, gondolkodásából végső soron a természettel való kapcsolatából, annak megismeréséből fakad az a
tény, hogy egyaránt eredeti komplex jelentés tartalom részeként önállósodott a népnév, a nemesi méltóságnév valamint a törzsi
elnevezés is.
A már Kr. e. 8. századból ismert ongut (ongu + -t) név teljesebb alakja az öngütei (öngü + -tei), ongutai (ongu + -tai), ahol
a második elem (–t, -tai, -tei) ’valamihez tartozó, valamivel ellátottság, valami mellett lévő’ jelentésű grammatikai lexéma. A
mély és magas hangrendű változatok létének okát minden esetben tisztázni kell. Nem mindegy ugyanis, hogy ősi, eredendő
kettősségről van-e szó (vö.: magy. karika, kerék, kör), vagy valamely nyelvben hanghelyettesítés történt, mert nem tudták
ejteni a labiális palatális magánhangzót.
Ami a földrajzi neveket illeti, nem tartom valószínűnek, hogy az Ongut-hágó pl. a rajta átvándorolt ongut törzsről kapta a
nevét. A hágó neve rokon a magy. Dömör-kapu, Vas-kapu ill. Szoros (< Szoro + -s: képző) elnevezésekkel, jelentésük ’szűk
átjáró’, amelyet keletkezésük módja és formájuk ill. ebből következően funkciójuk okán neveztek el. Az Ongut (Ongu-t),
Dömör (Dömö-r), Vas (Va-s) valamint a Szoros < Szoro ( Szo + -ro) + -s) töve hangtanilag és szerkezetileg is összetartoznak.
Az ongut szó más megközelítésből a mongolság böge hitével nem csoda, hogy kapcsolatos lehet, hiszen az öngüt (öngü-t)
első eleme és a bögü egyaránt ugyanarra az ősi szóra vezetnek vissza. Lényeges, hogy nem egymásnak szolgáltak alapul.
A bajagut (bajagu-t) törzsbeliek neve összetartozik a mong. bajan ’gazdag’, csuv. pujan ’ua.’ szavakkal, de idetartozik a
magyar buja ’dús, gazdag növényzet stb.’ és a Bajót helynév is, sőt az ÓT. bajat ’a türkmén-oguzok kilencedik nemzetsége’.
Ezeknek a szavaknak, neveknek közös az ősük a földrajzi névi kutatások fényében is.
A Tüdün törzs nevének előfordulása a kínai forrásokban szereplő hunoknál, a vele összetartozó, az orkhoni feliratokban és a
Mongolok Titkos Történetében előforduló Tüdün jelentősége magyar szempontból is igen nagy. A Volga-Ural vidéke földrajzi
neveinek fényében a Tüdün tagolása Tü-dün, amelyet megtámogat Ucsiraltu megállapítása, mely szerint „Ennek hangzása a
közép-kínai nyelvben t’u(k) dung lehetett.”. A Földrajzi nevek között szerepel csuv. Turun (Tu-run), Tărăn (Tă-răn) forma,
amely az oroszban Turunovo ←⎯ nem or. Turun + or. –ov: birtokos melléknév-képző + or. –o. Ezekben a formákban az –r-
fejlemény: -t- > 1. –d- 2. –δ- > -r-.
Nem csoda, hogy foglalkozás neveként is előfordul a tüdün (tü-dün), hiszen a második elem alapul szolgált a
foglalkozásnév képzőnek is.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 112