Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
olyan mondanivalóval, melyek – Kanttal élve – méltán tarthatnak számot arra, hogy egyetemes emberi „mércéül”
szolgálhassanak. (A teljesség kedvéért álljon itt, hogy az érv megfogalmazói ezzel a kijelentéssel egy időben nem vitatták el a
nemzeti filozófia nemzeti jelentőségét.)
S ha már ezeknél az érveknél tartunk, tegyünk egy rövid értékelő kitérőt a magyar filozófia létére és nemlétére vonatkozó
vitákkal kapcsolatban. Bár a nemzeti filozófiánk történetére vonatkozó eme elvi kérdésfelvetésnek kétségtelenül voltak
izgalmas problémafelvetései és használható hozadékai (ha nem egyéb, hát legalább újra előtérbe állították a magyar filozófia
fogalmát), egészében véve viszont úgy véljük, hogy sikeresen „elirányították” a figyelmet magáról a tárgyról. Mert hisz a tárgy
végső soron maga a magyar filozófiai múlt, a magyar filozófia története lenne, nem pedig egy erre vonatkozó, ebből kiinduló
metadiskurzus. A filozófiai gondolkodás régi alapszabálya, hogy jó válaszokhoz helyes kérdésfelvetések szükségeltetnek – s
bármilyen jól felismert teoretikus igényből megszületett , ám mégsem a vizsgált tárgyra vonatkozó kérdésfelvetés magát a
további diskurzust helyezi „vakvágányra”. S ha még egy kicsit ironikusan is közelítünk ehhez a kérdéshez, akkor bizonyára azt
is büszkén elmondhatjuk, hogy a magyar filozófia létéről, annak eredetiségéről folytatott vita eredményeként a magyar
filozófia egy valóban önálló, minden tekintetben újszerű és eredeti produktummal gazdagította az egyetemes
filozófiatörténetet, filozófiát. A filozófiatörténet-írás nagy hagyományokra visszatekintő – deskriptív/leíró,
komparatív/összehasonlító, stb. – formái mellett ugyanis éppen a magyar filozófiatörténet-írásban jelent meg az az igencsak
rendhagyó és különös eljárás, melyet a filozófiatörténet művelésének „tárgykonstitutív” formájaként jelölhetnénk meg, s mely
filozófiatörténet-írási módozat alatt a kutatási területét előzetesen megalkotó, létrehozó, a tárgyát mindenekelőtt konstituáló –
valljuk be, igencsak újszerű – filozófiatörténet-írást érthetjük. Holott a tárgy nem ez – a tárgy a magyar filozófiai múlt
rekonstrukciója, vagy még egyszerűbben: a magyar filozófia történetének megírása. S ha ez túlságosan „banális” feladatnak
tűnne, bátorkodunk megjegyezni, hogy a szóban forgó vizsgálati tárgy korántsem evidens. A magyar filozófia története
kapcsán még nem tudunk egyértelmű tipológiai elveket érvényesíteni, nem történt még meg filozófiai múltunk rendszeres,
kritikai feldolgozása, számos alkotás, szerző ismeretlen, kiadatlan. Hogy a magyar filozófia történetére vonatkozó kanonizációs
kísérletek mennyire „gyerekcipőben” járnak, pusztán azzal az egy példával kívánjuk érzékeltetni, hogy a
gondolkodástörténetünkre vonatkozó újabb reflexiók 15 évére volt szükség, míg első ízben olvashattuk egy magyar
filozófiatörténeti munka fejezetcímeként azt, hogy A magyar filozófiatörténet kánonai. 3
E kitérő után térjünk vissza újra az előadás címében szereplő szöveghelyünkhöz. „Van a filozófiának egészen erdélyi
feladata” s vannak világnézeti sajátosságok, „melyek az erdélyi lélek alkotásából következnek” – hangzik egyfelől. „Magyar
filozófiánknak nincsen ilyen feladata, hisz szűk értelemben vett filozófiai jelentősége elvitatható”, s „még ha vannak is,
világnézeti sajátosságainkon alapuló filozófiai tartalmaink, azok nem tartoznak az egyetemes filozófia kérdésfelvetései közé” –
hangzik másfelől, a korábbi fejtegetéseink kiindulópontjául szolgáló érvelésben. Vagyis filozófiáink, filozófiai feladataink
kimerülnek a lokális, partikuláris, nemzeti kontextusban, hatókörük nem lép ki a nemzeti jelentőség vonzáskörzetből,
kulturális, szellemi hozadékai pedig kizárólag e vonzáskörzeten belül mutathatók ki. Persze az e téren teljesítendő és
teljesíthető feladatok sem elvetendőek – mégis úgy gondoljuk, hogy az idézett szöveg kissé többről szól. Mert vajon valóban
nincsenek nemzeti filozófiánknak az egyetemesség igényével megfogalmazott és megválaszolt kérdésfelvetései? Egyetlen
olyan filozófiai témát sem „dobtak fel” filozófusaink, mely aztán számot tarthatna a nagy filozófiai kérdések „panteonjába”
való bevonulásra? A magunk részéről erről nem vagyunk meggyőződve. Túllépve most azon, hogy van néhány olyan
„fajsúlyú” gondolkodónk, akiket és akiknek munkáit a külföld is jól ismerte, s valamilyen oknál fogva – mint irányadókat –
receptálta is, talán a magyar filozófiai gondolkodás rendelkezik olyan par excellence filozófiai kérdésekkel is, melyek igényt
tarthatnak az egyetemes filozofálás figyelmére. Kicsit sarkítottan fogalmazva: talán vannak olyan tiszta filozófiai kérdések,
melyek megválaszolásában mi vagyunk a jobbak. A következőkben pedig szándékosan nem állítunk, hanem továbbgondolásra
méltó kérdéseket próbálunk feltenni, vitára bocsátani, nem is annyira általában a magyar, hanem a magunk „életvilága”,
filozófiai múltja felől közelítve:
1. Vajon a 20. század első felének erdélyi magyar filozófusai, a kolozsvári iskola második generációjának, illetve a
köréjük csoportosuló szűkebb szakmai körnek az egésze a kisebbségi lét definíciós kísérletével nem-e egy általában érvényes
és filozófiai továbbgondolásra érdemes kérdést fogalmazott meg? Mikor Makkai Sándor, Tavaszy Sándor, Ravasz László,
Bartók György (s az öndefíniciós kísérlet során más eszközökkel élő, de mégis ehhez a sorhoz tartozó Áprily, Reményik vagy
Kós Károly) a létet, mint kisebbségi létet próbálja leírni, vajon nem kerül-e egészen közel egy fontos, univerzális, s végső
soron ontológiai jellegű filozófiai problémához? A nem teljes és nem kiteljesíthető, ennélfogva pedig bizonyára nem
autentikus, korlátok közé szorított létmodalitás – ne lenne ez egy igazi filozófiai probléma? A kérdést tárgyalók közül pedig
valószínűleg azokra érdemes figyelni, akik számára ez a probléma egy élő probléma. Meglehet, hogy egy német vagy mondjuk
angol filozófus bizonyára csekélyebb mértékben fog és tud majd hozzászólni az emberi létezés eme moduszának kérdéséhez –
már ha egyáltalán felmerül benne egy ilyen típusú kérdés.
3 A szóban forgó munka Mester Béla: Magyar philosophia. A szenvedélyes dinnyésztől a lázadó Ikaroszig című kötete (Pro Philosophia
Kiadó, Kolozsvár-Szeged, 2006.)
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 40