Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
képeiken első sorba a nagybányai táj szépségét örökítették meg. A transzilvanizmus kialakulásának előfutárai voltak. Maga a
mozgalom mint esztétika áramlat a későbbiekben is elsősorban irodalmi és képzőművészeti síkon alakult ki. „A trianon utáni
Romániában léte új értelmét kereső magyar szellemiség ideológiájaként született meg” 38 .
Létrejöttében nagy szerepet játszott Kós Károly 39 író, költő, szerkesztő, grafikus. Transzilvanizmusának forrása
elsődlegesen művészi élményből táplálkozik. „Az erdélyi magyar, román, szász népművészettel való megismerkedés — írja
Benkő Samu – indítja el benne azt a gondolatcsírát, melynek későbbi kifejlete »transzilvanizmus« néven vált ismertté”. 40
Ez a transzilvanizmus Láng Gusztáv szerint „az erdélyi magyarság kultúrönállóságának a történelmi lehetőségét bizonyítja
[...], az (eszményített) erdélyi tolerancia idézésével pedig a különböző világnézetű, pártállású értelmiségiek összefogását
szorgalmazta a kisebbségi feladatok megoldása érdekében” (1971). A monográfus Varró János az építőművész látásmódjára
vezeti vissza a szépíró írásművészetének sajátosságait. Szerinte „Kós a dolgokat mindig környezetükbe szervesen beleágyazva
látja és ábrázolja, minek következtében írásai jól megkomponált, zárt művészi képek sorának benyomását keltik” (1973) 41 .
A román-magyar-szász testvériséget hirdető „karizmás ember” holta után került a vádlottak padjára, s tiszteletreméltó
emlékét dühös üldöztetés gyalázta meg 42 .
Túl a nemzeti éthosz specifikus hullámhosszán a nemzetiségek közösségi létében ugyan az a szüzsé - természeti táj,
városrészlet, arcok, sorsok - birtokbavételi sajátja is közös. Gondoljunk például a nagybányai festők művészetére, amelyet a
reflektálásra váró tárgy közössége – tájképeken az a bizonyos nagybányai kék ég, csendéleteken kerámiákon pedig a
kibányászott ércek zöld-fekete kontrasztjai – határoztak meg elsősorban. Népi szőtteseik mintáit a vidék hegyein-völgyein
húzódó szántások-vetések pásztái ihlették. Erre Vida Géza, a nagybányai szobrászművész figyelmeztetett egyik beszélgetésünk
alkalmával amikor az általam dicsért abrosz közepét két ujjával felemelve két dimenziós síkságát háromdimenzióssá varázsolta
vissza A szőttes minta kigondolása, éppen fordítva, a felszántott földek, a sárgálló kukorica táblák, a zöldellő vetések dimbesdombos
pásztáit simította el a kelme színén-fonákján.
Vida Géza a közösségi lét jellegzetes megtestesítője volt. Egy alkalommal rákérdeztek nemzetiségi hovatartozására. Azt
válaszolta, ő máramarosi, és mindég azon a nyelven szólalt meg, amelyen társai kérdezték-faggatták.
Szimptomatikus tény, hogy az utókor nemzetenként sajátítja ki magának. Erről vallanak a lexikonok rávonatkozó
címszavai. „Főleg szülővárosa környékének paraszti életét és népballadákat megörökítő faszobrokat készít”- olvashatjuk a
Budapesten kiadott Művészeti lexikonban 43 . Éthosszának hovatartozását Constantin Prut Bukarestben kiadott szótára a szobrász
témáinak felsorolásával erősíti meg, amelyeket Vida maga román nyelven fogalmazott épp úgy mitikus szüzséiben – Omul
apelor, Omul nopţii, Omul pădurii, Solomonarul, Vâlva minei, Priculiciul minei,– mint a reáliák világában – Buciumaşul,
Odihma, Dans din Oaş, Horitoarea, Carnavalul 44 . Ugyanakkor a román forrás nem adja meg a tanuló évek adatait - előbb
Ziffer János tanítványa Nagybányán, majd egy ideig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult - a magyar Lexikon pedig
nem konkretizálja művei programcímeit...
38
A mozgalom eszmetörténeti szerepéről és történelmi szerkezetváltozásairól lásd részletesebben Cs. Gyímesi Éva tanulmányát: Gyöngy és
homok, Kriterion, Bukarest 1992. A fenti idézet a kötet fülszövegéből való.
39
Kós Károly, (Temesvár, 1883. dec. 16. – 1977. aug. 24. Kolozsvár) 1918-ban a budapesti Iparművészeti Főiskola építészeti tanszékére
nevezték ki tanárnak, de lemondó levelében megírta: "...hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám" – s sztánai otthonában maradt,
sokoldalú szerepet vállalva a Romániába került magyarság gazdasági, politikai és kulturális életének fellendítésében.
Közügyi mondandója hovatovább csak a transzilvanizmus irodalmi és művészeti, építészeti megfogalmazásaiban juthatott
kifejezésre, RMILe, B.E. szignó
40
(Életrajz. 1991, 243.old).
41
Vö. Kós Károly címsz,. RMILe
42
Raul Şorban román művészettörténész, aki a bécsi döntés után éppen az ő ajánlásával került a Ferenc József Tudományegyetemen
Felvinczi Takács Zoltán mellé tanársegédnek, halála után, épp születésének 100. évfordulója előtt nacionalizmussal vádolta meg egy
feljelentésében, mire valóságos hadjárat indult Kós Károly emléke ellen: írásait leragasztották a tankönyvekben, nevét és könyveit kitiltották
a sajtóból és könyvtárakból, mellszobrát eltávolították a sepsiszentgyörgyi múzeum előcsarnokából, sőt sírját is meggyalázták a Házsongárdi
temetőben... Hiába volt az írók tiltakozása, a centenáriumot sem lehetett megünnepelni. RMILe, uo. a címszót Balogh Edgár szignálja.
Kötetei: Régi Kalotaszeg (építészeti tanulmány, Bp. 1911); Sztambul (Várostörténet és architektúra. Bp. – Konstantinápoly 1918); Erdély
kövei (31 linometszet kísérő szövegekkel, saját nyomdai előállítás, Sztána 1922); Átila Királról Ének (Ballada. Saját nyomdai előállítás
linometszetekkel, Sztána 1923, Bp. 1989. Reprint); Varjú-nemzetség (regény, Kv. 1925, 1930, Buk. 1955, Bp. 1935, 1956); A lakóház
művészete (tanulmány, Kv. 1928); Erdély (Kultúrtörténeti vázlat. 60 linometszettel, Kv. 1929, Bp. 1933); A Gálok (kisregény és három
novella, Kv. 1930); Kalotaszeg (Egy néprajzi táj története és jellemzése. Kv. 1932, Bp. 1938); Az országépítő (regény, Kv. 1934 ESZC);
Budai Nagy Antal (színjáték, Kv. 1936, 1947, Buk. 1957); A székely nép építészete (Bp. 1944); Erdély népi gazdasági építészete (Kv. 1944);
Budai Nagy Antal (kisregény, Kv. 1945, Buk. 1955); Falusi építészet (népszerű szakkönyv, Kv. 1946); Mezőgazdasági építészet (szakkönyv,
1957); Hármaskönyv (Szépírás, publicisztika, grafika. Írásgyűjtemény Balogh Edgár előszavával, 1969); Kalotaszegi krónika (kisregények,
emlékezés, színjáték. Írásgyűjtemény Varró János bevezető tanulmányával, 1973); Életrajz (Közzéteszi Benkő Samu, 1991). Idem
43
Művészeti lexikon. IV, Akadémiai, Budapest, 1968, 683 old.
44
Constantin Prut, Dicţionar de artă modernă şi contemporană, Univers Enciclopedic, Bucureşti, 2002, 517 old.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 24