Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2. _____________________________________________________________________________________ A látogatók kordonok között vonulhatnak és csodálhatják az óriási termet. A terem csak a gyertyáktól és a mennyezetbe vágott ablakból kapta a fényt és mert borongós volt az idő és a jakvaj gyertyák füstje terjengett mindenhol, a félhomályban nehezen lehetett kivenni a nagy terem körvonalait. De még ebben a félhomályban is erősen lenyűgöző benyomást keltett a helység. Minden centiméter gazdagon díszített: buddhák, boddhiszatvák, istenségek, zászlók százai minden felületet betakartak. A fagerendákat a szivárvány minden színével festették és díszítették, és elkápráztató volt az anyagok gazdagsága: bronz, fa, lakk, porcelán, textília. Vajból készült buddhista jelenetek voltak láthatók mindenhol, amerre a szem láthatott a borongó félhomályban. Misztikus benyomást keltett a minden sarkot átitató, szokatlan jakvajszag, és a soha nem látott díszítés gazdagsága, amely a gyertyafüst homályában végelláthatatlannak tűnt. Tudtam, hogy a szutrákat itt tartják, és végre megpillanthattam a falakat. Mindegyik fal, térdtől a mennyezetig kis rekeszekre osztott polcokon ezerszámra tibeti nyelven írt (Ta'er Lamasery, 1995 np) kéziratokat tárolt. Mindegyik kézirat egyenként sötétkék selyembe csomagolva és címkékkel ellátva szépen ült a saját rekeszében. (l. kép. Szutratároló terem a tibeti lámaserayban.) _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 50
VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2. _____________________________________________________________________________________ A fényképezés tilos volt, így próbáltam emlékezetembe vésni a látottakat, amennyire a félhomály megengedte. Számításom szerint 10 sor magasságban sorakoztak a polcok a homályba veszve a falak mentén, és szintén több tízezer kéziratot tárolt ez a terem egymagában. A kolostor többi könyvtárát nem lehetett látogatni. Nem csak a könyvtár gazdagsága és mérete miatt akart Körösi Csoma ebbe a kolostorba menni. Ennél fontosabb ok volt, hogy ez a kolostor épült legközelebb azokhoz a területekhez, amelyek évezredeken át a török és mongol törzsszövetségek lakóhelyei voltak. Körösi Csoma idejében a jugurok (sárga ujgurok) éltek ezen a területen, és feltehetően vannak olyan kéziratok a kolostor könyvtáraiban, amelyek ezeknek a népeknek a történelméről szólnak, mert a tibetiekkel éltek szomszédságban. Még ma is tanítanak itt történelmet, tehát Tibet és a szomszéd népekről szóló feljegyzések ebben a kolostorban fellelhetők. Továbbá Körösi Csoma azt is tudhatta, hogy a ta’eri szerzetesek sok sárga ujgurt térítettek át a sárga buddhizmusra és a kolostor számos ifjú sárga ujgurt fogadott be lámaképzésre. Képzés után ezeket a lámákat Ta’er a kisebb kolostorokba helyezte el, amelyeket a sárga ujgurok területein létesített és irányított (Zhong 2002, 18). Addig, amíg 1687-ben át nem tértek a lámaista buddhizmusra, a sárga ujgurok az ősi ujgur írásrendszert használták amely a 8. században fejlődött ki (Li 1986; 181). Vallási okok miatt a sárga ujgurok átvették a tibeti nyelvet és írásrendszert és ma is sok sárga ujgur (ma jugurnak nevezik magukat, 1956 óta) tibeti nyelven beszél, ír, tibeti táncot táncol, és tibeti nevet visel (Wang 2002: 292). Körösi Csoma tudta, hogy ha a két lámaszerájt eléri, ott ujgurokat talál, akikkel tibeti nyelven tud beszélni és terepmunkát végezhet, mint ahogy ezt a célt tisztán kifejtette 1831. évi levelében. A két kolostorba tett látogatásom után meg voltam győződve, hogy Körösi Csoma nagyon jól tudta mennyi temérdek fontos adatot talál a kéziratok között, mennyire lényeges, hogy a két kolostor képzett és nagytudású apátjával kollegiális kapcsolatba lépjen, és ezeken a területeken találta volna az ujgurokat, akiknek szokásait, kultúráját és nyelvét tanulmányozhatta volna. Örültem, hogy eljuthattam a két kolostorba, de egyben nagy szomorúság vett erőt rajtam. Ott álltam a sok kézirat és a hallatlanul gazdag anyag előtt tehetetlenül, mert egyrészt nem lehetek buddhista tanítvány, másrészt nem uralom a tibeti nyelvet. Mivel nem voltam buddhista, nem hogy fényképet nem készíthettem, hanem még a szertartásoktól is el voltam zárva. Mikor a gong megszólalt, azoknak a látogatóknak, akik nem voltak hívők, el kellett hagyniuk a termeket. Még ma is, mint régen, a lámák ajánló levelekkel utaznak egyik kolostorból a másikba. A levelek felsoroljak mi járatban vannak. Ma is, aki tanítványként akar a buddhista kolostorokba lépni, megteheti. Miden országból befogadják a tanítványokat (személyes közlés). Körösi Csoma, mint idegen tanítvány, Lhaszaba igyekezett, és mint minden tanítványnak, neki is szüksége volt ajánló levelekre, referenciákra. Hogy elérhesse az ujgurok földjét — ahol a két legnagyobb és legfontosabb kolostor részére felbecsülhetetlen adatokat tartalmazott — és ott hosszabb ideig zavartalanul dolgozhasson, a dalai láma hozzájárulására feltétlen szüksége volt. Sangye Puntsog, ismerte tudását, és szerette Körösi Csomát, tehát úgy mint tanítója és úgy mint befolyásos helybeli láma nem tagadhatta meg Körösi Csomától az ajánló levelet Lhaszaba. Azt is tudjuk, hogy Japánban Körösi Csomát boddhiszatvaként tisztelik 1923 óta. A buddhista hit szerint a boddhiszattva címet olyan halandó kapja, aki már felvilágosult, tehát már Buddha és elérte a nirvánát, de saját jószántából a halandók között marad, hogy segítse őket a megvilágosuláshoz. Japánban tudják, hogy Körösi Csoma miért ment Ázsiába, és hogy úttörő munkát végzett avégett, hogy nyugaton a tibeti buddhizmust megismerjék. Ezért a japánok nagyon tisztelik őt. 1999-ben a taishoi buddhista egyetem nemzetközi tanszékének az Indiai kultúra professzora, Shoshin Ichishima, megtisztelt egy telefonhívással, miután több ízben nyomoztam Japánban Körösi Csoma szentté avatásának részleteit. A professzor a következőket mondta telefonbeszélgetésünk alatt: „Körösi Csoma Buddha életet élt. Elment keletre, hogy a népe eredetét felkutassa. Olyan nagyfokú szeretetet nyilvánított ki ezzel a cselekedettel, mint kevesen előtte és utána. Ő a tökéletes példaképe az őseit és népét szerető embernek. Mikor a fiatal egyetemi hallgatóknak előadást tartok, mindig megemlítem Körösi Csoma Sándort, mint a hazáját szerető ember legjobb példaképét. ‘Kövessétek Körösi Csoma Sándor példáját és tanuljatok tőle.’ Mert egész életét buddhaként élte, felvilágosultan, ezért tekintjük őt boddhiszatvának.” Shoshin Ichishima professor több ízben írt cikket Körösi Csoma Sándorról és ő volt az, aki 1992-ben lemásoltatta a raktáron lévő, kis bronz szobrot, amelyet Dr. Vályi Félix adott át a taishoi Buddhista egyetemnek 1933-ban, és nyilvános helyre állíttatta a Taisho egyetemen (l. a fényképet). _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 51
Page 1 and 2: Mikes International _______________
Page 3 and 4: VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
Page 49: VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
Page 101 and 102:
VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128:
Page 129 and 130:
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Page 143 and 144:
Page 145 and 146:
Page 147 and 148:
Page 149 and 150:
Page 151 and 152:
show all

Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?