Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
'nacionalizáló többségi nemzet' fogalma, mely utóbbinak eredete a múltban elszenvedett (vagy ilyennek hitt) megaláztatások és
elnyomás kompenzálását tűzi ki célul a kisebbséggé vált előző uralkodó nemzet rovására. Így a 'nacionalizáló nacionalizmus'
elsősorban a területi (bürokratikus) államra vonatkozik, mert nacionalizmusának alapja egy területi-nemzeti identitás, melyet a
többségi nemzet képvisel, s eszközei közé tartoztak gazdasági reformok is, mindenekelőtt a földreform.
A politizált etnikum, amint Brubaker elismeri, a poszt-koloniális Afrikában éppen úgy létezett, mint Európa keleti részén, de a
kolonializmus által kialakított határok között, az államilag támogatott 'nacionalizáló nacionalizmus' nem tudott egy többségi
etnikumra támaszkodni, oly nagy volt a különféle eredetű népek keveredése. Evvel a helyzettel függ össze a nemzet-építés
tematikája, mert a függetlenné vált államok területén egy nemzetet kellett megteremteni, melyet a nemzetállam hordozójának
lehetett volna tekinteni. A nemzet-építés a legtöbb esetben egybeesett a felülről erőszakolt nemzeti integrációval. Persze ezek az
erőfeszítések általában sikertelenek maradtak, s ez máig is a poszt-koloniális, új államok alapvető problémáját jelenti.
A 'nacionalizáló nacionalizmusok' kategóriájával szemben Brubaker kihangsúlyozza a mai nemzetállamokon kívül fekvő, de
azokkal sokszor közös határokkal bíró, s az ottani kisebbségekkel azonos etnikai-kulturális népességet magukban foglaló, ún. 'külső,
nemzeti hazák' (external national homelands) – anyaországok – fontosságát, melyek a nemzeti kisebbségek érdekeit képviselik
(vagy képviselni óhajtják) és azokat védelmezni akarják. A hangsúly tehát a nemzeti közösségen és közös állampolgárságon van,
melyek az anyaországnak jogot adnak más államok területén élő honfitársaik ügyeibe való beleszólásra.
A 'nacionalizáló nacionalizmus' és a 'külső nemzeti haza' között helyezkedik el a nemzetállamokban élő nemzeti kisebbség a
saját maga nacionalizmusával, mely történelmi identitásán és etnikai-kulturális öntudatán alapul, s bizonyos kollektív, a nemzeti
léthez fűződő politikai és kulturális jogok követelésében csúcsosodik ki. A nemzeti kisebbségek szemében az a nemzetállam,
melynek területén élnek, egy 'nacionalizáló,' tehát elnyomó állam, amely megtagadja jogos követeléseiket.
A fenti megfogalmazásban (melyet más kortársírók műveiben is megtalálunk) mind a nacionalizáló nacionalista többségi nép,
mind a 'haza' vagy a nemzeti kisebbség, nem egy etnikai vagy kulturális, hanem egy politikai kategóriát jelentenek. Az első kettő
azért, mert egy politikai alakulatban, vagyis egy államban testesülnek meg, az utóbbi pedig azért, mert egy nacionalizáló állam
politikája ellen küzd.
A fentebb mondottakkal szemben teljes ellentétben áll Brubaker koncepciója a nemzettel, a nemzeti léttel kapcsolatban. Nem
ismeri el, hogy a nemzet egy történelmi kategória lenne, tagadja a nemzeti közösség valóságos létét, s a nemzet fogalmát egy
intellektuálisan kidolgozott, és nem a társadalmi fejlődéshez kapcsolódó jelenségnek tartja. Vagyis a nemzet fogalmát egy új
gondolkodási kategóriaként kezeli, melynek eredete a politikai helyzetből származtatható le, – ez azért is szükséges, mert az ő
perspektívájában az állam jelenti a társadalmi élet legfelső szintjét, mivel minden kollektivitás felett áll. Ez a felfogása teljesen
megnyilvánul a Szovjetunió nemzetiségi politikája analízisének során. Nemzet koncepcióját a következőképpen fogalmazza meg:
„Érvelésem lényege az, hogy a nemzetet, mint egy gyakorlati kategóriát tekintsük, a nemzeti létet (nationhood) mint egy
intézményesített kulturális és politikai valóságot, a nemzetiséget (nationness) pedig mint egy esetleges eseményt vagy történést,
elkerülve a 'nemzetek' analitikusan kétséges fogalmát, mint lényeges és történelmi kollektivitásokat" (p. 21; saját fordításom).
Végül szólni kell a migráció kérdéséről, mely az ókor óta a nagy birodalmak kialakulását és felbomlását kísérte, vagyis mindig
velejárója volt a térbeli politikai elrendeződés megújulásának vagy teljes átalakításának. Lord Curzon megfogalmazásában, a nagy,
multinacionális birodalmak nemzetállamokká való átalakulása mindig a 'népek szétválasztását' jelentette (p. 152). A két világháború
közötti időszakra vonatkozóan Brubaker három esetet tanulmányoz: a Balkánon élő muzulmán népességek kivándorlását az
ottomán, a magyarok migrációját a Habsburg birodalom, valamint a német kisebbségek nagyméretű helycseréjét a Kaiserreich
felbomlása után. Itt csak a magyaroknak az új nemzetállamokból – Szlovákiából, Romániából és Jugoszláviából – való elköltözését
fogom nagy vonalakban ismertetni.
Az 1920-as trianoni béke megfosztotta Magyarországot területének kétharmadától és lakosságának három-ötödétől. Több mint
három millió magyar (Brubaker adatai szerint) egyszerre az utódállamok területére került, mint nemzeti kisebbség; 1.7 millió a
Romániához csatolt Erdéllyel, 1 millió a Csehszlovákiának juttatott Felvidékkel és Kárpátaljával, és 450.000 a Jugoszlávia részévé
vált Vajdasággal. Összehasonlítva a balkáni törökök kivándorlásával az ottomán birodalom szétesése után, sokkal kevesebb magyar
hagyta maga mögött a nemzetiségi sorsot, mint az előbbiek. A békekötés utáni első hat évben 424.000-en menekültek el az
anyaországba Szlovákiából, Romániából és Jugoszláviából; ezekhez járult egy jóval kisebb méretű kivándorlás a második
világháború után, beleértve a Csehszlovákia által követelt népességcserét is. Az 1980-as években volt még egy újabb migrációs
hullám (36.000 menekült) Erdélyből Magyarország felé, tehát jóval a Ceausescu rezsim bukása előtt. Végül, az 1991-es balkáni
háború után számos magyar menekült el a Vajdaságból és Kelet-Szlavóniából, már csak azért is, mert a Vajdaságban a hatóságok
erre ösztökélték őket, hogy helyet csináljanak a jugoszláv utódállamokból menekülő szerb lakosoknak Brubaker kiemeli, hogy
Szlovákiából az újabb időkben nem volt magyar kivándorlás, annak ellenére, hogy az etnikai feszültségek megnőttek a többségi nép
és a kisebbség között.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 125