Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség
Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség
Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
VIII. évfolyam, 2. szám <strong>Mikes</strong> <strong>International</strong> Volume VIII., Issue 2.<br />
_____________________________________________________________________________________<br />
fejleménye. A források és a nyelvek megőrizte alakváltozatok számba vétele egyrészt rengeteg tanulsággal jár, másrészt a<br />
szókezdő mássalhangzójuk szerint alapvetően két csoportba rendeződnek: 1. a t- és fejleményei 2. a k- és fejleményei.<br />
Etimológiailag így két szóval van dolgunk, azonban közszói jelentésüket illetően ugyanazok vagy hasonlóak. Ami a hun<br />
népnév jelentését illeti, elmondható, hogy a népnevek a földrajzi neveknek, elsősorban a vízneveknek a mintájára születtek.<br />
Ugyanis a természet működése szerint a vízforrás, más esetben a mag, az anya utódokat (folyókat, növényeket, állatokat,<br />
embereket, mint sarjakat, gyermekeket) hoz létre, más szóval forráshoz, maghoz, anyához tartozókat. Ez utóbbiak kezdetben<br />
kisebb, idővel egyre nagyobb összetartozó vér szerinti közösséget, családot, majd nemzetséget, törzset, népet alkotnak. Nem<br />
csoda hát, hogy a legősibb keletkezésű népnevek ’forráshoz, maghoz, anyához tartozó’-t jelentenek, amelyet a szó (népnév)<br />
szerkezeti felépítése is hűen tükröz.<br />
Miután bizonyos magból ember lesz, a szó ’ember’ jelentése, de maga az ember 2 szó is idetartozik. Igy lehet közös<br />
etimológiájú a hun népnév és az ’ember’ jelentésű mongol xyn ’ember, emberek’, 3 csuv. śyn ’ember’, sárga ujg. žin ’ember’,<br />
jak. ojr. d’on, tuv. hak. čon ’emberek, nép’, burj. mong. zon ’nép, emberek, lakosság’, kínai žen’, jin ’ember, emberek’.<br />
(JEGOROV 1964)<br />
A rendszert látva hangtani, mondattani, alaktani és jelentéstani szempontból egyaránt olyan névadás logikai ismeretek<br />
mutatkoznak meg, amelyek világosan láttatják velünk azt, hogy bizonyos szavak egyszerre tartoznak össze és különböznek.<br />
Más szóval, az eredeti komplex jelentéstartalomnak, amely idővel részeire esett, az idevágó jelentés elemét kell megtalálnunk.<br />
Ugyanakkor a mag, az anya nemcsak ős, hanem egyetlen, első is. Nem véletlen, hogy a számnevek tanulmányozásakor is<br />
innen kell kiindulni. Az összekötő szál figyelembe vétele mellett azonban a népnevet sohasem azonosíthatjuk a számnévvel.<br />
A ’valamivel való ellátottság’-ot, a ’valami mellett lévő’-t, ’valamihez való tartozás’-t jelölő második elem korábbi<br />
változatának magánhangzója a hun népnévben –n < -nu < -na labiális –å hangot tartalmaz. Természetes, hogy ennek a<br />
grammatikai lexémának a fejleményei, alakváltozatai több nyelvben ismertek úgy is, mint birtokos esetrag, s idetartozik a<br />
magyarban a –nak (a), -nek (e) is. Eleink a természetben, a természeti környezettel szoros kapcsolatban éltek, a természet<br />
működését, alkotó részeinek a tulajdonságait megismerve saját magukat egyértelműen a természet egyik részeként fogták fel,<br />
következésképp a természet birtokolta az embert és nem fordítva. Világosan látták, hogy a víz, mint forrás az élet első és<br />
egyetlen legfontosabb feltétele. Mag, anya szerepe van, ezért nemcsak a legnagyobb tisztelet övezi, hanem egyetlen, amiben<br />
először és legfőképpen hisznek. Nem csoda hát, hogy a mai napig fennmaradt a hunok ún. bű, böge hite, amellyel összetartozik<br />
a magyarban ismert bű, báj, valamint a mágia (mág-ia), mágus (mágu-s) szavak töve, de az igéz (igé-z) töve is. E szavak bV,<br />
bVj, bVgV, ill. mVgV, továbbá VgV szerkezetűek, és mind hangtanilag, mind alaktanilag összetartoznak, ez esetben pedig a<br />
hit tulajdonsága révén jelentéstanilag függnek össze. ’Valamivel való ellátottság’ jelentésű grammatikai lexémával együtt<br />
pedig a ’bű hitet valló, bű hitű’ jelentésű lesz.<br />
Miután a legnagyobb erő a mag-ban van, a mag meghatározza, irányítja, uralja az utódok életét, tulajdonságait. Erről az<br />
oldalról megközelítve a ’hit, az erő, a hatalom stb.’ jelentés is idekapcsolódik. Közülük a k- kezdetű szavak csoportjához<br />
tartozik a kutuq, s a t- illetve fejleményei kezdetűek csoportjába tartozik a hidu, hitu ’erő, hatalom’, amelynek az ÓT.-ben<br />
fennmaradt változata az yduk ’szent’, stb., a magy. hit, hata(lom) főnév töve, a hat- ige stb. A szónak a nemesi rangként való<br />
alkalmazása nem csoda, egyenesen természetes, hiszen a maghoz való tartozás a minőség legnagyobb fokát jelentette.<br />
Ami a h- és s- viszonyát illeti, Ucsiraltu nagyon helyesen látja, hogy a két hang etimologikus és összetartozik. A földrajzi<br />
névi kutatásaim eredményeképpen azonban nem a h-ból fejlődött az s-, hanem az összetartozás oka az, hogy a két hangnak<br />
közös az előzménye: t- > th- (ϑ-) > 1. h- 2. s-. Feltétlenül tisztázandó kérdés, hogy a mai mongolban meglévő k- lehet-e<br />
korábbi h- zárhangúsodásának eredménye (ilyen a Volga-Ural vidéke földrajzi nevei közt és a magyarban nem mutatható ki),<br />
vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyik a k- kezdetűek csoportjába tartozik, míg a másik változat a t- és<br />
fejleményeivel kezdődőek közé. Ez vonatkozik a hulugu, ulusz, ld. magy. ország (< uruszág) szóra is. Ld. még hata, tör. ata,<br />
magy. atya, tata, régen hana, tör. ana, magy. anya, továbbá Anna, Hanna női személynév, ang. hen ’tyúk’, stb. Az angol,<br />
német stb. párhuzamok számos esetben nem külön fejlődés eredményei, hanem annak a jelei, hogy nagyon ősi állapotot őriztek<br />
meg az adatok. Fontos feladatunk megtudni, hogy az indoeurópai, altáji és az uráli nyelvcsaládba sorolt nyelveknek hogyan<br />
lehet közük egymáshoz akkor, ha nem lehet szó nyelvi kölcsönzésekről. Természetesen mindig körültekintően kell eljárni azért<br />
is, mert a mélyhangú q- fejleménye is lehet h-, s a kétféle h-t eredete szerint el kell különíteni.<br />
A hun és a hit szavak h-jával összetartozik a magyarok hungar (hunga + -r) nevének h-ja, továbbá a magy. Hüküri-tó<br />
(Hükü + -ri) h- szókezdője, amely az Üküri-tó, Ököri-tó változatban elenyészett ugyanúgy, mint az ÓT. yduk-ban. Ugyanakkor<br />
s- szókezdő van meg a magy. szent, a magyarok szabir (szabi + -r), szavárd (szavá + -r + -d) nevében, de a székely (széke + -<br />
ly) és a szaka szkítákat jelölő népnévben, továbbá magában a szkíta (szkí + -ta) névben is.<br />
2 Vö.: a magyar népnév.<br />
3 Csak abban az esetben, ha a szókezdője bizonyíthatóan nem k-, hanem t- és fejleményeivel tartozik össze.<br />
_____________________________________________________________________________________<br />
© Copyright <strong>Mikes</strong> <strong>International</strong> 2001-2008 111