Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
Ebben a tanulmányban újra megvizsgáljuk a kortársak, szemtanúk, úgy mint Körösi Csoma saját szavait az új adatok
fényében és kimutatjuk, hogy Körösi Csoma pontos értesítések, helyszínen begyűjtött adatok alapján, és jó nyelvi
felkészültséggel indult el kitűzött, pontos célja felé.
Azonban, mikor Körösi Csoma Sándor 1842-ben Lhasa felé vette útját, végcélja nem Lhasa se nem Xinjiang volt,
hanem a buddhista sárga (gelug) szekta két fő kolostora: Labrang és Ta’er és ettől a két kolostortól északra fekvő
területek, a sárga ujgurok földje.
Mármost, számos tényre rá kell világítani, hogy kimutassuk a fenti kijelentés érdemlegességét és valószínűségét.
1. Először is, mielőtt Körösi Csoma elindult Lhasa felé már sok adat állt rendelkezésére. Körösi Csoma a több mint húsz évi
tibeti tartózkodása alatt, nemcsak a tibeti nyelvet sajátította el, hanem a tibeti néppel, illetve a lámákkal is szoros kapcsolatba
került, akiktől biztos felvilágosítást kapott a lámaizmusról, annak alapításáról, alapítójáról és történetéről. Ezek a fontos adatok
és helybeli tényállások alakították terveit és döntéseit. Körösi Csoma egy jelentésében szól a tibeti írott anyagról, amelyben a
magyarok ősi területeit illetően remél új adatokat feltárni. Ekkorra már megtudta, hogy léteznek ősi tibeti történelmi kéziratok,
amelyek címeit feljegyezte, nyilván a tartalmuk miatt. Így ír 1831-es levelében:
„...there is no shortage of historical books in Tibet. I have written down the title of many but so far I had no
opportunity to study them. There is no doubt that we have to search for the ancient homeland of the Hungarians
in the closed-off areas of Inner Mongolia. Here the Tibetan language is widely used among the Mongols.... The
goal of my Asian peregrination is to investigate the earlier homes of the Hungarians, gather historical data
regarding their activities, and observe those similarities which exist between our language and the other eastern
languages." [Nincs hiány a tibeti történelmi könyvekben. Többnek lejegyeztem a címét, de egyelőre nem volt
lehetőségem tanulmányozni őket. Semmi kétség afelől, hogy a magyarok ősi lakóterületét (őshazáját) a Kína
által elzárt mongol területen kell keresni (kiemelés — H.I.). Itt a tibeti nyelvet széltében beszélik a mongolok
között. …Ázsiába való zarándoklásom célja az, hogy kinyomozzam a magyarok korábbi lakóterületeit,
történelmi adatokat gyűjtsek tetteikről, és megfigyeljem azokat a hasonlóságokat, amelyek a mi és más keleti
népek nyelvében találhatók. [Ford: H.I.] (Szilágyi 1977; 175-17).
A lámákkal való bizalmas viszonyt szintén bizonyítják saját szavai abban a jelentésben, amelyben részletezi, hogy számos
tudós lámát megkért, írjanak összegező dolgozatokat különböző tibeti kéziratokról (Baktay 1962; 165).
Több ízben tudósítanak látogatók és szemtanúk arról, hogy Körösi Csoma komoly súlyt fektetett arra, hogy bizalmas
kapcsolatot teremtsen a tibetiekkel. Ruházata, eledele, életmódja alkalmazkodott a helyi népéhez (Duka 1886; 136). Például,
mikor már Kalkuttában lakott az Ázsiai Társaság lakterületén, esténként bezáratta magát szobájába, hogy akármilyen gyanút
elhárítson magáról. Ez rendhagyónak tűnt magyar barátjának, Schöfft Ágostonnak (Szilagyi 1977; 195). Viszont ha
megismerjük az akkori helyi politikai helyzetet, megértjük Körösi Csoma óvatosságát. Kalkuttai tartózkodása ideje előtt,
Csoma Szabathuba utazott. Az előzőleg kínai vazallusi területen, akkor angol fennhatóság alá került. Csoma aki az angoloknak
dolgozott, és kémnek gyanították Szabathuban, (amit nagyon szívre vett [Baktay 1962; 324] )megtanulta, hogy csakis
alkalmazkodó viselkedéssel biztosíthatja be, hogy a helyi tibetiek ne veszítsék el vele szembe a bizalmukat, mert a jó kapcsolat
elvesztésével, célját illetően minden reménye kútba esett volna.
A nyugati kutatók és Körösi Csoma életrajzírói a kapcsolathálózatok rendkívüli fontosságát és hasznosságát nem
értékelhették kellőképpen, hiszen sosem éltek sem Tibetben a tibetiek között, sem Ázsiában.
Aki hosszabb ideig él keleten, mint jómagam is, hamar rájön mennyire fontos a személyes ismeretségekre alapuló
kapcsolathálózat kialakítása. Kínában ma is nagyon nehéz még a legegyszerűbb dolgokat is elintézni akármilyen, a legkisebb
kapcsolat hiányában. Ezt én is, aki hetedik éve tartózkodom Kínában, nap mint nap tapasztalom.
Ha ez a szoros viszony nem fejlődött volna ki Körösi Csoma és a lámák között, nem engedték volna őt hozzájutni a
kolostori könyvtár anyagának tanulmányozásához. Tehát a lámák segítsége és szoros közreműködése elengedhetetlen volt.
2. Habár Körösi Csoma Sangye Puntsog lámával Trebeck által ismerkedett meg, aki befolyásos hivatalnok volt a lahori
helyi királynál, és az angol Moorcroft, brit indiai kormánymegbízott munkatársa, nem a brit közbenjárás biztosította, hogy a
kéziratokat tanulmányozhassa. Még Lehben, ahol négy hónapig tartózkodott, megtudta, hogy bizonyos lámakolostoroknak
nagy könyvtáraik vannak és — amint Moorcroftnak írt jelentésében világosan írta — hogy hozzáférhessen ama nagyszámú és
igen érdekes kötetnek a tartalmához, felismerte, hogy a tibeti nyelv alapos tudása elengedhetetlen (Baktay 1984; 141). Tehát,
megtudta, hogy a kolostorok nemcsak vallási, de más tárgyú köteteket is tartalmaznak, többek közt történelmi feljegyzéseket,
melyekben a régi népek vándorlásai lettek lejegyezve. Így az első lépés ahhoz, hogy az ősi történelmi kéziratokat
tanulmányozhassa — amelyeket ma is a sárga szekta kolostoraiban őriznek — Csomának alapvetően szüksége volt arra, hogy a
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 45