Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
Polihisztortól a modern esszé írásáig
A művelődés történetében, általános igények és különös megvalósításaik között, gyakran támad feszültség, amelyet
gondolkodás-történeti episztemék szerkezetváltozásai kísérnek. Megoldódásaik pedig — álomtól a felfedezésig 81 , mint Selye
János mondja — elodázódnak. Vagy megrekednek az igény primátumában, vagy a valóra váltás különösét vélik
mindenhatónak. Ilyen alternatívákat sejtetnek az ezermester versus szakember, a polihisztor avagy tudós különbségtételei. Az
áthidalás ódiumát pedig a man probiert igazsága vállalja fel. Az esztétikák történetében nálunk az esszé műfaja jelentett ilyen
irányú próbálkozást. Ingázásában rendszerint az általános és különös közötti mezsgyén állapodott meg, hogy újabb nyitásokat
követeljen ki vagy a filozófia, vagy esztétika felé. Sorsa szerint így is, úgy is a mindenesek kálváriáját 82 járja. Az angol esszé és
a mi líránk hasonlóságait-különbséget elemezve Bretter írja: „Az angol esszé közvetlenül vállalja azt a szerepet, amit nálunk
többnyire a líra vállalt szellemi múltunkban: gondolkodik az emberek helyett, felfokozza azt a közösségi igényt, amit elvont
módon még nem fogalmazott meg a tudomány, persze mindenek előtt a társadalomtudomány. Ahogyan ezt a közösségi vonást
megvalósítja, abban már lényegesen különbözik lírai hagyományainktól. A mi líránk fővonala váteszi szerepet vállal –
profétál” 83 . És ez a váteszi szerep teszi alkalmassá arra, hogy esztétikatörténetünk meghaladja a történelem – költészet
arisztotelészi alternatíváját 84 , és azt is elmondva, ami megtörténhetik filozofikussá válik, Vörösmartytól, József Attilától
Szilágyi Domokosig és tovább, máig. Ám a filozófia – filozófia, a líra – líra. És az esszére, a filozófia - líra mezsgyéjét, a senki
földjét művelő esszére, gyakran a megrekedés átka vár, akár bölcselkedő esszévé magasodik, akár filozofikus lírát szolgál.
Bretter így folytatja: „A mi bölcselkedő esszénknek (itt nem érintjük az irodalombírálat és esztétika felé hajló, gazdag
hagyományú vonalat) más történelmi sors jutott osztályrészül: nálunk magát a filozófiát helyettesíti, s ezért spekulatív, gyakran
végletesen az. A filozofikus líra – lírai filozófiát igényelt, esszét, amely nem az elvont fogalmak végsőkig logikus rendszere
felé mutat, hanem helyettesíti a filozófiai rendszert. Az esszétől a nagy metafizikai problémákat kérjük számon, de úgy, hogy
formában a költészet minden eredményét is felhasználja elvontságának megfogalmazására. Poétikus és egyben filozófiai esszét
akarunk, költőit és intellektuálist. S ha valóban költői — akkor esztétizálásnak minősítjük; ha pedig valóban filozofikus —
akkor üres spekulációnak” 85 .
Az erdélyi magyar esztétikatörténet műfaji meghatározottságában gyakran az esszéírás csábítón veszélyes sorsára jutott,
filozófiai indíttatását lírai befejezetlenség távlata követte, ám éppen köztességében „gazdag hagyományú vonalat” képviselt. A
jövőbeni elvárások feladatköre, úgy tűnik, a hermeneutika irányába mozdul el az esztétizálás és megértés, a spekuláció és
narratívák törésvonalain. 86
~ ~ ~ ~ ~ ~
81 H. Selye, Álomtól a felfedezésig, Akadémiai, Budapest, 1974.
82 Bretter, A mindenesek kálváriája. In: Itt és mást, Kriterion, Bukarest, 1979.
83 Bretter György, Milyen is az angol esszé? in: Vágyak, emberek, istenek, Kriterion, Bukarest 1970, 266 old.
84 „A történetírót és a költőt ugyanis nem az különbözteti meg, hogy versben vagy prózában beszél-e (mert Hérodotosz művét versbe lehetne
foglalni, versmértékben is történetírás maradna, mint versmérték nélkül is), hanem az, hogy az egyik megtörtént eseményeket mond el, a
másik pedig olyanokat, amelyek megtörténhetnének. Ezért filozofikusabb és mélyebb a költészet a történetírásnál; mert a költészet inkább az
általánost, a történelem pedig az egyedi eseteket mondja el.” Arisztotelész, Poétika Magyar Helikon, Budapest, 1974, 22 old .
85 Bretter, Uo. 269 old.
86 A legnagyobb elismerés hangján szólhatok a RMILe dokumentációs anyagáról, amely a fenti munka elkészítésében meghatározó szerepet
játszott. Egyben neki köszönhetem az inspirációt is a hiányzó címszavak - esztétika, esztétikatörténet - létjogosultságának a bizonygatására.
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 31