Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
TONK, MÁRTON : A NEMZETI FILOZÓFIA ÉS ANNAK „ERDÉLYI FELADATAI” (?) 1
„[...] Van a filozófiának egészen erdélyi feladata is. Tisztáznia kell mindenekelőtt az
erdélyi filozófiai gondolkodás történetét, valamint azokat a világnézeti sajátosságokat,
amelyek az erdélyi lélek alkotásából következnek.”
Tavaszy Sándor
Tanulmányunk mottójául és kiindulópontjául a kolozsvári Böhm-iskola második generációjához tartozó Tavaszy Sándor
filozófusnak egy rövid szöveghelyét választottuk. A sorok egy, a szerző kéziratos hagyatékában fennmaradt előadásból
származnak, mely Az erdélyi írók munkaközössége a tudományos élet szolgálatában címet viseli, s melyet valószínűsíthetően
egy marosvécsi Erdélyi Helikon Találkozón mutatott be. Jóllehet az ott kifejtett gondolatok alkalmasak lehetnek a kolozsvári
filozófus életművére, illetve – tágabb értelemben – a „kolozsvári iskola” eszmevilágára vonatkozó értelmezések indítására is, 2
szöveghelyünket a továbbiakban kizárólag a nemzeti filozófiánkra vonatkozó reflexiók perspektívájából kívánjuk
megvizsgálni, néhány vitaalapul szolgáló kérdést felvetni, s talán néhány részkonklúziót is megfogalmazni.
A magyar filozófiai hagyomány tisztázását, filozófiai múltunk történetének „rekonstrukcióját” Tavaszy Sándor egy kettős
viszonyítási rendbe helyezni. Szövegünkben egyfelől arról beszél, hogy tisztázni kell a magyar, ezen belül pedig az erdélyi
gondolkodás történetét – ez kétségtelenül ma is aktuális, sok kutatót foglalkoztató filozófiatörténészi feladat. Másfelől viszont
azt is kiemeli, hogy legalább ennyire fontos a magyar, az erdélyi „világnézeti sajátosságok” elemzése – vagyis annak a
filozófiai feladatnak az elvégzése, melynek eredményeként kimutatható lesz, hogy sajátos (nemzeti) filozófiai alkotásaink
hozzájárultak-e (vagy sem) az emberi gondolkodás egyetemes érvényű kérdésfelvetéseinek sorához.
Kezdjük a Tavaszy Sándor által megfogalmazott második, filozófiai feladatunkkal. Az „erdélyi lélek alkotásából következő
világnézeti sajátosságok” első értelmezési felületét minden kétséget kizáróan a szöveg közvetlen, politikai-társadalmi-eszmei
környezete, ezen belül pedig elsősorban az akkor körvonalazódó, s ma már jelzővé minősült transzilvanizmus adja. Ennek a
logikájában, a „transzilván ideológia” logikájában értelemszerűen benne volt egy „erdélyi világnézet” hipotézise, hiszen talán
legfontosabb célja az erdélyi közösség, ezen belül pedig az erdélyi magyarság éthoszának a kidolgozása volt. László Dezső
szerint például a földrajzi, kulturális és történelmi meghatározottságok együttesen hozzák létre azt az erdélyiséget, amely az
„Erdélyben élő összes népeket befolyásoló egyetemes megnyilatkozása az Énnek”, a földrajzi és kulturális Erdély pedig nem
más, mint a különböző nemzetek együttélésének, állandó gazdasági, politikai és szellemi harcának kerete. S mivel –
alapértelmezetten – minden harcban győztesek és legyőzöttek vannak, ebből a biológiai és szellemi harcból az a nemzet kerül
ki győztesen, amelyik biológiai alkatában és szellemi életében erősebbnek bizonyul. Hogy az ebből levezethető kettős –
politikai és szellemi – önrevíziónak milyen hozadékai voltak, nehéz megmondani. A mai napig is talán lezáratlan kérdés, hogy
volt-e reális történelmi alapja annak az elképzelésnek, mely az erdélyi népek közös történelmi múltja alapján közös lelkiséget
feltételezett, s amely alapján megragadható az, amit a mottóul szolgáló szövegben Tavaszy – ám sokan mások a kortársak
közül is – „erdélyi léleknek” vagy „erdélyiségnek” neveztek. S különösen nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy ez az
önrevízió, s az alapjain körvonalazott erdélyi sajátosságok elvezethetnek-e egy most már filozófiai környezetben
megfogalmazódó „erdélyi világnézet” hipotéziséhez és igazolásához. Vannak, akik szerint igen – itt természetesen elsősorban
az ideológiával kortárs magyar filozófusokra kell gondolnunk. (A kolozsvári iskola második generációjának képviselői –
Bartók, Tavaszy, Ravasz minden bizonnyal igenlő választ adtak a kérdésre.) Vannak ugyanakkor olyanok is, akik szerint az így
körvonalazott sajátosságok, az „erdélyi magyar éthosz” nem vezet el filozófiai kérdésfelvetésekhez, nincs filozófiai
relevanciája, egyszóval: nem egy filozófiai kérdés.
A magunk részéről egyelőre csak annyit, hogy a két álláspont közül – bár a filozófiai jelentést elvitató kritikákat némely
tekintetben jogosaknak tartjuk –, valahogyan az előbbihez állunk közelebb. Hogy miért, azt a tanulmány elején idézett
szöveghely filozófiai feladatának második jelentésrétegén keresztül kívánjuk érzékeltetni.
Tudott dolog, hogy a magyar filozófia lehetőségére vonatkozó, döntő részt a ’90-es évek elején lezajlott vitában fontos,
több ízben is előforduló érv volt az, amely a magyar filozófia, a magyar filozófia történetének egészét az egyetemes filozófia és
filozófiatörténet perspektívájába helyezte, s a kettőt összevetve azt a következtetést vonta le, hogy magyar filozófia nincs, hisz
tartalmai összemérhetetlenek az európai filozófia tartalmaival. Vagy másképpen: a magyar filozófiai alkotások nem bírnak
1 Elhangzott a Mikes International — Böhm-Bartók Társaság szervezésében megrendezett 2007. évi, 1. Mikes International Philosophiai
Symposiumon. („TEENDŐINK A MAGYAR FILOZÓFIA ÜGYÉBEN.”; 2007. szeptember 26-27., Elspeet, Hollandia.).
2 A kérdések tárgyalását lásd: Tonk Márton: Idealizmus és egzisztenciafilozófia Tavaszy Sándor gondolkodásában (Pro Philosophia Kiadó,
Kolozsvár-Szeged, 2002.)
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 39