Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2.
_____________________________________________________________________________________
MAGYAR ÉLET ÉS KULTÚRA WORLD-WIDE
HAYNALNÉ KESSERŰ, ZSUZSÁNNA : JELENTKEZÉS DÉL-AMERIKÁBÓL 1
Jelentkezés Dél-Amerikából
Magyarok voltak Magyarország nélkül,
Magyarok vannak Magyarország nélkül,
Magyarok lesznek Magyarország nélkül.
Mert az országnál mélyebb a magyarság,
Mert test az ország és lélek a nép —
(Reményik Sándor: Mi a magyar?
1941. május 15. Kolozsvár)
Expozém címe „Jelentkezés Dél-Amerikából”, amelyben kissé szemügyre veszem a múltat és a jelent. Vagyis: mi volt, mi
működik még ma — és ennek mi a jövője.
Dél-Amerikáról szinte semmit nem tudnak Európában, nemcsak a művészeti életéről, hanem szellemi világáról sem. Az
USA, Kanada, Mexikó és — igaz — Kuba szerepelnek, de Dél-Amerikáról csak akkor hallani, ha politikai hír van róla — mint
pl. egy puccs — vagy valami kábítószer-ügy, vagy ha az ottani változások Európa vagy az USA gazdaságát érintik. Így van ez
magyar szórványainkra vonatkozólag is.
*
Röviddel Trianon után, a két Világháború közötti korszakban mondta gróf Klebelsberg Kunó (1875-1932), a kiváló magyar
kultuszminiszter és iskolareformátor: „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg, és teheti
ismét naggyá.” Azért emelem ki e személyt, mert ő volt az, aki az egész Kárpát-medencei magyarságon túl a tengeren túli
emigrációra is kiterjesztette figyelmét a kultúrigények lehető kielégítése szempontjából. Fontosnak tartotta a nemzettudat
megerősítését, a magyar identitás megőrzését az emigrációs közegekben. Tudta, hogy éppúgy, mint az elszakított területeken
maradt honfitársaknak, az emigrált magyarságnak is szüksége van az anyaország segítségére. Mindez pedig történt a Trianoni
gyászos kényszerbéke után, amikor Magyarországnak rettentő nyomorúsággal kellett megküzdenie és az ország szinte
kilátástalan helyzetben vergődött. Ehhez akkortájt ráadásul hozzájött az egész világot érintő katasztrofális gazdasági válság,
csődöket, öngyilkosságokat hozva maga után. A helyzet nem lehetett volna súlyosabb. De a lélek élt! Az akkori kormányokban
voltak felelősek, akikben tudatosodott az, hogy az elűzött, kivándorolt magyarokkal törődni kell.
Jó erre emlékezni most, amikor Magyarországon e téren nem egészen világos a helyzet. Vajon az anyaországi politikusok
zömének van fogalma a távolabbi szórványélet problémáiról, törekvéseiről, céljairól? Azt hiszem, édeskevés, és kisebb
gondjuk is nagyobb annál, mint ezt a hiányt pótolni. Júniusban ezt olvashattuk, hivatalos hírként: „Csökkent a magyarországi
odafigyelés a határon túli magyar közösségekre: a belpolitikai viták a pártok és intézmények energiáját oly mértékben lekötik,
hogy ez befelé fordulást eredményez.”
Hallgatóságom nagy részének számára már ismert tény, hogy:
— nem létezik többé a MÁÉRT,
— felszámolták a Határon Túli Magyarok Hivatalát,
— megszüntették az Illyés, az Apáczai Csere János valamint az Új Kézfogás Közalapítványokat (a 2218/2006. (dec. 12.) sz.
kormányhatározat), és helyükbe közvetlen a MEH-on belül, a magyar kormány irányítása és felügyelete alatt működő ún.
Szülőföld Alap egységes támogatási forrást hozták létre. Az ennek kezelésére létesült testületben a nyugati régió igen nehezen
kapott csak képviseletet. A nyugati régión belüli latin-amerikai magyarság pedig praktice non existent. — Egy régebbi
1 Elhangzott a Hollandiai Mikes Kelemen Kör — Mikes International közös szervezésében megrendezett 2007. évi, 48. Tanulmányi Napok
konferencián. („MAGYAR KULTÚRA II. —MAGYAR SZELLEMI MŰHELYEK WORLD-WIDE. Három pólus: Magyarország, Utódállamok,
Nyugat.”; 2007. szeptember 27-30., Elspeet, Hollandia.).
_____________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008 94