Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2. _____________________________________________________________________________________ gyermek a családonkénti átlag. Számuk tehát, az előző évtizedekhez viszonyítva, az asszimiláció és elvándorlás ellenére sem csökkent, inkább növekedett. Bukarest magyar lakosságáról nincsenek pontos adataink. Az itt élő magyarok száma amúgy is állandóan változik. A harmincas években volt aki 80-100.000 lélekre becsülte számukat. A kérdéssel foglalkozók ezt a számot ma is megerősítik. A román fővároson kívül főként Ploieşti-ben, Galacon és Brăilaban élnek nagyobb számban magyarok, kisebb számban pedig az Ókirályság majdnem minden megyéjében. Az erdélyi városok történelmi mérlege Az erdélyi városok lakossága az első világháború befejezésekor magyar többségű volt. Az 1910 évi magyar népszámlálás szerint a városi összlakosságnak (678.423) 64,7 százaléka (438.849) magyar, 17,6 százaléka (119.120) román. Az államfordulat után, 1923-ban pedig a negyven erdélyi város összlakosságából (927.500) 39,77 százalék (369.680) magyar, 30,22 százalék (280.950) pedig román nemzetiségű. Két évre rá, az 1925 évi közigazgatási reform újabb 9 helyiséget — román többségű lakossággal — nyilvánított városnak, s ezáltal a városlakó magyarság száma 39,0 százalékra esik, a románságé pedig 31,1 százalékra emelkedik. Az urbanizálás további folyamata döntő fontosságú kihatásokkal jár. Elsősorban a romániai magyarság népmozgalmi jövőjének a kialakulására gondolok. Nem közömbös, hogy a romániai nemzetiség sorsa a falvakban-e, vagy a városokban dől el. A harmincas években, a falukutatások idején, még az volt az uralkodó felfogás, hogy a városokból egyre kiszoruló magyarságnak a falvakban kell megőriznie biológiai létalapját. Ezt az egyébként egészséges számítást áthúzta a meggyorsuló iparosodás. A falvak munkafölöslege a városba tódul, s az egyirányú területi és társadalmi mobilitás által nemcsak a társadalmi struktúra módosult alapjaiban, de egyben a városok nemzetiségi erőviszonyait is gyökeresen megváltoztatta. Megdöbbentő a magyar elem térvesztése a városokban. Kiöregedett, vagy kiszorult. Az újabb, faluból rekrutálódó elemek legfeljebb csak a városok külső pereméig jutnak el, ahol elproletarizálódnak, elkallódnak. Az urbanizáció ütemét az alábbi számok jelzik a legjobban: 1912-ben Románia lakossága még 20 százalékban sem élt városon, 1972-ben már a lakosság 41,6 százaléka városi lakos, a demográfiai előrejelzések szerint pedig 1975-ben eléri a 60, és a század végéig a 80 százalékot. Ezt legjobban az erdélyi városok nemzetiségi adatai tükrözik. Az 1956 évi népszámlálás szerint a 46 erdélyi városban csupán 35,4 százalék a magyar elem. Magyar többségű város még Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagyszalonta, Nagykároly, Szászrégen és a székely városok: Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Kovászna és Sepsiszentgyörgy. Ezzel szemben román többségű Nagybánya, Máramarossziget, Torda, Nagyenyed, Beszterce, Dés, Déva, Vajdahunyad, Gyulafehérvár, Petrozsény, Brassó, Nagyszeben, Fogaras, Lúgos, Temesvár és Arad. Körülbelül egyforma arányszámú városok Kolozsvár, Szilágysomlyó és Zilah. De beszéljenek az alábbi számok, hogy csak egy néhány nagyobb várost említsek. 1910 évi magyar statisztika összlakosság magyar román Arad 63.166 46.085 10.279 Temesvár 72.555 28.552 7.566 Brassó 41.056 17.831 11.786 Kolozsvár 60.808 50.704 7.562 Nagyvárad 64.169 58.421 3.604 1930 évi román statisztika összlakosság magyar román Arad 77.181 41.000 28.000 Temesvár 91.580 32.500 24.000 Brassó 59.232 24.000 20.000 Kolozsvár 100.844 54.776 34.836 Nagyvárad 82.687 55.000 21.000 1956 évi román statisztika összlakosság magyar román Arad 106.460 31.500 58.000 Temesvár 142.257 30.000 76.000 Brassó 123.834 22.742 88.000 Kolozsvár 154.723 74.155 74.033 Nagyvárad 98.950 58.000 35.000 _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 150
VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2. _____________________________________________________________________________________ Az iparosodás nemzetiségi struktúra-változtató erejének az erdélyi városok közül talán Brassó a legtipikusabb példája. Tükörképe a jelenlegi folyamat alakulásának. Brassó megyében nem kevesebb mint kilenc új város keletkezett az utóbbi időben és a legtöbb lakás épült. Az iparosodás üteme országos viszonylatban az erdélyi városokra hatott ki a leginkább (97 %), s az iparvárosok lakosságát duzzasztotta fel a legjobban, mint például Vajdahunyad, Resicabánya, Nagybánya, Medgyes, Fogaras, Temesvár, Torda, Kolozsvár és nem utolsó sorban Brassó, ahol az ország iparának 6,5 százaléka van. Kolozsvár lakosságát az iparon kívül elsősorban a hivatalnokok, tisztviselők és a főiskolákon tanuló nagyszámú hallgatók növelték. Torda nemzetiségi arculatát nagymértékben fejlődő ipara, Désnek, Dévának, Marosvásárhelynek köztisztviselői és a városokat gyűrűként körülfogó román tenger változtatta meg. Az urbanizáció, az iparosítással jár az ipari központokba elsősorban román vezetőség telepszik. A magyar munkásság tekintélyesebb része a letelepedési lehetőség hiányában ingázó státusban marad. 1956 óta nincsenek adataink a városok nemzetiségi összetételére vonatkozóan. A hivatalos statisztika csupán az egyes megyék nemzetiségi arányszámait tünteti fel s így legfeljebb csak az eddigi fejlődés alapján és a népességnövekedés további irányzatából tudunk következtetni. A számbeli eltolódásokat csak akkor tudjuk kellőképpen kiértékelni, ha a természetes szaporulat százalékszámát összevetjük a lakosságtöbbletet előidéző más tényezők százalékszámaival. Ehhez hiányzanak még a felmérések. További gondok Románia lakossága az utóbbi évtizedekben átlagosan évente egy százalékkal gyarapodott, de például 1966 között a másfél százalékot is elérte. A demográfiai fejlődés állomásait az utóbbi időben két főtényező határozza meg: a születések számának a csökkenése és a lakosság korhatárának a kitolódása. Főként az 1957-1966-os időszakban mutat rohamos zuhanást a születési index és mélypontját, 14,3 ezrelékkel, az 1966-os esztendőben éri el. Innen kezdve, de főként az 1966-ban foganatosított jogiés gazdasági népszaporulati intézkedések 28 után, újból emelkedést mutat az élveszülöttek száma, s egy év után, 1967-ben csaknem a kétszeresére emelkedik és 27,4 ezrelékkel eléri csúcspontját. Ettől kezdve újra csökkenés áll be, 1972-ben már csak 19 ezrelék. Újabb állami intézkedések, mint az 1971-ben alakult országos demográfiai bizottság és az 1973-as megyei népesedési bizottságok, előreláthatólag hathatósan befolyásolják majd a népesedés alakulását. Egyelőre az ország demográfiai fejlődése továbbra is negatív jeleket mutat. A természetes szaporulat hullámzását 1962 és 1969 között a következő számok érzékeltetik a legjobban 29 : Lakosság ezerben születések halandóság természetes szaporulat 1000 lakosra 1962 18.681 16,2 9,2 7,0 1963 18.813 15,7 8,3 7,4 1964 18.927 15,2 8,1 7,1 1965 19.027 14,6 8,6 6,0 1966 19.141 14,3 8,2 6,1 1967 19.285 27,4 9,3 18,1 1968 19.721 26,7 9,6 17,1 1969 20.010 23,3 10,1 13,2 Az 1970-es évtől ismét megtorpan a természetes szaporulat, 1971-től már a felére csökken az 1967-es évhez viszonyítva. Nem kétséges, hogy a hetvenes évek csökkenésének a hátterében a gyorsuló ütemű iparosodás, illetve urbanizáció áll. Elfoglaltság, kilátásba helyezett jólét és az egykézés, vagy az « egyse », töről fakadnak, minthogy egykézés, vagy gyermektelenség útját készíti elő az élettagadás és a kilátástalanság is. A falvak egykori nagy vitalitása a városbaözönlés által törést szenvedett s a természetes szaporulat múltbeli rezervoárja a városokat övező ipari telepekre tevődött át. Ez azonban még távolról sem pótolja a falvak egykori többletét. Tovább menve, a születések fokozatos csökkenésének a következménye a demográfiai öregedés, amelynek tünetei már Romániában is mutatkoznak. A Breviarul Statistic al Republicii Socialiste România 1970-es kiadásában közölt életkor-csoportok grafikonja figyelmeztetően jelzi a két népszámlálás (1956-1966) közötti életkor-eltolódásokat: a hét éven aluli gyermekek számaránya láthatóan megcsappant a 8-16 évesek számával szemben. Ugyancsak visszaesést mutat a 17-26 évesek száma és ugyanakkor tetemesen gyarapodtak a 35-45 évesek, lényegesen apadt a 28 A népszaporulat javítására hozott rendeletek, mint például a terhesség megszakításának a tilalmát szabályozó 1967-ds törvény, a sokgyermekes családok úgynevezett családi pótléka és a gyermekgondozási segély bevezetésére vonatkozó 1967-és törvény. 29 Breviarul Statistic al Republicii Socialiste România 1970. _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 151
Page 1 and 2:
Mikes International _______________
Page 3 and 4:
VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100: VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
Page 149: VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
show all

Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?