Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2. _____________________________________________________________________________________ Katolikus Szemle 1972. XXIV. évfolyam 2. szám ILLYÉS, ELEMÉR : A ROMÁNIAI MAGYARSÁG PERMANENS NEVELÉSÉNEK PROBLÉMÁI Amit az iskola nem nyújthat, azt az iskolán kívüli népnevelés, a közművelődés keretein belül a permanens nevelés hivatott pótolni. A fogyatékos és elnemzetlenítő iskolarendszer következtében a permanens nevelésnek létfontosságú jelentősége van a romániai magyarság életében. Amilyen szinten áll egy népkisebbség kulturális fejlődése, olyan arányban vesz részt a társadalmi vezetésben és a munkamegosztásban. Az erdélyi magyarság és az ott élő románság egy része az 1918-as hatalomváltozás után jóval magasabb szellemi szinten állt, mint az Ókirályság lakossága. Ez a szintkülönbség a rövid idő alatt kétszer egymásután bekövetkezett történelmi fordulat következtében csökkent ugyan, de még a mai napig sem egyenlítődött ki. Kétségtelen, hogy a nivellálódás a magyar kisebbség hátrányára történt. A hatalmas társadalmi eltolódások és differenciálódások lényegesen befolyásolták és jellegében megváltoztatták a romániai magyar kultúra további fejlődésének a feltételeit. A hagyományos kultúrkeretek, a romániai magyarság önvédelmet szolgáló kulturális intézmények megszűntek, a magyarság kultúra-és tudathordozó rétege, a középosztály megsemmisült s az így keletkezett szellemi vákuumba a magyarság kultúrhagyományaitól teljesen eltérő, idegen elemek és a politikum tódult be. Ehhez jött a paraszttársadalom gyökeres megváltozása, szellemi kultúrájának eddig legnagyobb életforma változása. A falu ősi létformája, patriarchális viszonyai megbomlottak s ezzel egyidejűleg megszűnt gazdasági és egyben kulturális önellátása is. A parasztság 1945 utáni társadalmi megrázkódtatása (kollektivizálás) következtében az erdélyi magyar falu jó időre mozdulatlanságba dermedt (I. fázis). Ezt az időszakot követte a lassú differenciálódás (II. fázis) és a falu képletében beálló társadalmi eltolódás (III. fázis). A változás eme három fázisát elsősorban a történelmi fordulat s az ezt követő erőszakos politikai beavatkozás, a robbanásszerűen beálló iparosodás és az ebből következő merőben új demográfiai jelenség, az ingázás, illetve exodus ruralis hívták elő. A szinte átmenet nélküli és nem kevés megrázkódtatással járó belső átalakulás a legkedvezőtlenebb viszonyok között történt: a nacionalista államszervek ellenséges magatartásának a légkörében, a romániai magyarság kulturális nevelésének ideiglenes elhalása és a nemzeti kisebbség teljes magáramaradottságának az idején. A romániai magyarság permanens nevelésének mai problémái érthetetlenek lennének a fenti tények okozati összefüggései nélkül. A Román Kommunista Párt megfogalmazása szerint, a romániai magyarság kultúrája nem önálló nemzeti kultúra, hanem a román nemzeti kultúra tartozéka, annak mintegy kiegészítője. A nép- vagy permanens nevelés, illetve a szocialista terminológia szerint tömegnevelés kérdéseit, mint a szellemi élet egyéb funkcióit is, a központi, sematikus államigazgatás irányítja. A központi séma országos jellegű, tehát már természeténél fogva sem alkalmazható a sajátságos jelleggel és hagyományokkal bíró helyi viszonyokra, következésképpen a magyarlakta vidékekre sem. A népművelés egykori gondozói, az egyházak és a vallásos egyesületek, mint kultúrfunkciók megbénultak, vagy elsatnyulnak. Ezeknek a helyét ma központilag irányított állami szervek, az úgynevezett Művelődés- és Művészetügyi Bizottság csúcsintézményének megyei szervezetei vették át, amelyeknek a működését az 1970. július 14-i miniszteri rendelet szabályozza. Egyik ilyen fontos, a permanens nevelés kérdéseivel közvetlenül foglalkozó megyei hivatalos intézmény a Művelődési Ház. A Művelődési Házak műsorát az egységes kultúrpolitika irányelvei szerint állítják össze a lakosság nemzetiségi arányszámának a figyelembe vétele nélkül. A kultúrpolitika hierarchikus képződményéből adódik, hogy az alantasabb szervek, mint a Művelődési Házak igazgatói, vagy az úgynevezett Agitációs Művészeti Brigádok vezetői, akik mindkét intézménynél legtöbb esetben románok, kötelesek feletteseiknek munkájuk eredményéről időközönként statisztikai beszámolót küldeni. A tényekként elkönyvelendő jelentés csupán a regisztrálásban merül ki, pártideológiai célokat szolgál s ezáltal eltorzítja, vagy egyáltalán nem közvetíti a valóságot és aláássa a permanens nevelés lehetőségeit. A mai erdélyi magyar falu — hiszen elsősorban a falvakból kikerülő ifjúságot érintik a permanens nevelés kérdései 1 — szellemi fejlődése nagyjában a megyei Művelődési Házak, vagy a falusi kultúrotthonok tevékenységére s azok sugárzási területére van utalva. Ezeken az intézményeken keresztül jut olvasmányához, műkedvelői tevékenységéhez és elsősorban a kívülről érkező kultúra közvetítéséhez. Az erdélyi magyar falu kezdettől fogva ősi hagyományaiból táplálkozott, de egyre csökkenőbb mértékben válik önálló kultúrértékek termelőjévé s itt felvetődik a kérdés: vajon megkapja-e ekvivalenciáját elvesztett szellemi értékei helyett? Ugyanakkor megnövekedett és állandóan növekszik a kívülről közvetített, 1 Az erdélyi magyarság 68 %-a ma is falun él. _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 132
VIII. évfolyam, 2. szám Mikes International Volume VIII., Issue 2. _____________________________________________________________________________________ tömegkommunikációs városi kultúra nivelláló és elnemzetlenítő szerepe. A kívülről érkező tömegkultúra művelését és terjesztését a tömegközlő szervezetek, az állam által kiépített és irányított művelődési hálózatrendszer, a rádió és televízió látják el. Bukarest 1969-ben heti másfélórás magyarnyelvű televíziós műsort engedélyezett, mely nagyjelentőségű kultúrpolitikai tényező szerepét tölthetné be, de az adásoknak nemzetiségi szempontból alig van jelentősége: a kultúrpolitika által megfogalmazott kész programot közvetít, ami nem teszi eléggé vonzóvá a tulajdon nemzeti kultúrát, sőt inkább az asszimiláció útját egyengeti. Hasonló jellegű a bukaresti és kolozsvári rádió « közvéleményalakító » magyarnyelvű adása is. Korszerű művelődési eszköznek számítana a film is, viszont magyarnyelvű filmek alig, vagy egyáltalán nem kerülnek bemutatásra. A nemrégen kezdeményezett « Falusi filmfesztiválok » kultúrértékéről még nem tudunk kialakult véleményt mondani. Végső összegezésben, az egységesített tömegkultúra közvetítése nemhogy megoldotta volna az állandóan növekvő kultúrigényeket, de sok esetben, mint például a televízió esetében is megnehezíti, sőt veszélyezteti az eredményes kultúrmunkát. Az átlagember lemond az önálló gondolkodásra való törekvésről, a politikai kontextus teret hódít és kiszorítja az emlékezetből a nemzeti öntudatot. Maradnának tehát a hagyományos művelődési formák és eszközök, a népnevelők kifejtett és irányított kulturális munkája, mint a műkedvelői tevékenység, önképzőkörök, dalárdák. Így a permanens nevelés nagyobbára a műkedvelő egyesületek tevékenységére, az intézményes szórakozásra, a szórakozva-nevelő munkára támaszkodik. Sok alkalommal országos jellegű műkedvelői rendezvényekre is sor kerül (Bálványosi ünnepségek, Marosvásárhelyi Népi Együttes). Sok falu őrzi még hagyományait, népművészetét, s meglepő, hogy nemcsak egységes etnikai területeken, mint amilyen a Székelyföld, hanem a románság által körülzárt veszélyzónákban, kisebb diaszpórákban is. A falu újszerű és vonzó kultúrkörnyezetének a megteremtése feltételezi adott esetben a hagyományos művelődési eszközök korszerűsítését olyan mértékben, hogy ellensúlyozhassák a város népi kultúrát romboló, vagy elrománosító kihatásait. Az erdélyi magyar falvak könyvvel való ellátása egyik szomorú fejezete a közművelődésnek, a permanens nevelésnek. A nemzetiségi könyvkiadó, a bukaresti Kriterion és más kiadók magyarnyelvű könyvkiadása az utóbbi két-három év alatt a többszörösére emelkedett ugyan 2 , de a magyarlakta vidékek lakossága mégis nehezen, vagy egyáltalán nem jut könyvhöz. A problémák okai elsősorban a könyvkiadóvállalatok súlyos anyagi és technikai nehézségeire vezethetők vissza, mint például hiányos felszerelés, korlátozott papír-és pénzügyi keret, másodsorban pedig a könyvterjesztés szervezetlenségére. A magyarnyelvű kiadványok a korlátozott példányszámok miatt legtöbbször el sem jutnak a könyvterjesztőhöz, jobbanmondva a könyvkereskedésekbe. A könyvkereskedésekben tilos könyveket félretenni, az előjegyzéseket nem veszik figyelembe s így a vidéki könyvvásárló a postai könyvszolgálatra van utalva (Cărţii noi), melynek a működése roppant nehézkes és bonyolult. Másrészt az úgynevezett megyei könyvterjesztő, rendszerint könyvkereskedő, csak az előre megszabott pénzügyi keret lehetőségein belül dolgozhat. Ezenkívül, ha a részére kiutalt könyvmennyiség bizonyos idő lejárta után sem kerül eladásra, úgynevezett « fekbér kamatot » kell fizetnie. Erkölcsi felelősségén kívül tehát az anyagiak is a könyvterjesztő személyét terhelik. Vannak falusi könyvtárak, ahova csak évek múltán érkezik egy-egy újabb magyarnyelvű könyv. A románnyelvű kiadványok ezzel szemben rendszeresen jönnek. Hogy a magyarlakta vidékek könyvellátása mennyire elgondolkoztató, erre Kovászna (volt Háromszék) megye példáját hozhatnám fel, mely az egész országban, a kulturálisan amúgy is visszamaradt ókirályságbeli Tulcea megye után a legkevesebb könyvtárral (93) és a legkisebb számú könyvállománnyal rendelkezik. Pedig a két világháború közötti időszakkal összehasonlítva, ma a romániai magyarság potenciális olvasóinak a száma a többszörösére emelkedett és az írott magyar betű utáni érdeklődés egyre jobban fokozódik. A szocialista művelődéspolitika olcsóvá és ezáltal könnyen hozzáférhetővé tette ugyan a könyveket, de a könyvellátáson múlik minden s az itt felmerülő problémák okai legtöbb esetben mégis csak a központi kultúrszervek rosszindulatára vezethetők vissza. A két világháború között, a romániai magyarság önvédelmi szervezkedése, a napi- és időszaki sajtó önálló szellemi táplálékkal látta el a kisebbségi magyarságot, ami aztán a második világháború után lényegesen csökkent, vagy teljesen elmaradt. Közművelődési kérdésekkel az irodalmi és társadalomtudományi folyóiratok (Korunk, Igaz Szó) foglalkoznak, ezenkívül két periodikus szaklap, a Bukarestben megjelenő Művelődés és a Tanügyi Újság. Ez utóbbi főként az iskolai oktatással kapcsolatos írásokat hoz. A naptár, a kalendárium, továbbra is az erdélyi magyar falu egyik legfontosabb szellemi ellátója maradt. Igaz, hogy a két világháború között még kapcsolatot jelentett az egyetemes nemzettel s ez ma csak nagyon leszűkített formában él, de így is megtartotta önálló és pótolhatatlan szerepét. Milyen lehet a mai romániai népnevelő, elsősorban a népszolgálatra hívatott tanár vagy tanító öntevékeny nevelő és továbbképző munkája? A romániai magyar falu eddig soha nem tapasztalt mértékben érdeklődik elsősorban történelmi múltja és a kultúra minden fokú és természetű megnyilvánulásai iránt. Indokolatlannak tűnne minden optimizmus azt állítani, hogy a hivatalos kultúrpolitika intézményei vagy szervei képesek lennének ilyen értelemben támogatást nyújtani. A nehézségek már a 2 Az 1970.-ik évben megjelent magyarnyelvű kiadványok: Politikai könyvkiadó 18 mű, amelyből 11 Ceausescu beszédgyűjtemény vagy pártideológiai könyv, Kriterion 24 prózai mű, 9 versesgyűjtemény, 14 ifjúsági- és gyermekkönyv, 6 fordítás románból, 1 fordítás németből; 12 Horizont sorozat (világirodalom), 13 történeti kiadvány és 11 Téka-sorozati kiadvány (különböző); Albatros könyvkiadó 8; Ion Creangă 20 (főként gyermekmesék); Eminescu könyvkiadó 1; Dacia könyvkiadó 24, Árgus 4 és Enciklopédiai könyvkiadó 2. _____________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008 133
Page 1 and 2:
Mikes International _______________
Page 3 and 4:
VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82: VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
Page 131: VIII. évfolyam, 2. szám Mikes Int
show all

Mikes International - Hollandiai Magyar Szövetség

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?