Szociális munka csoportokkal : módszertani kézikönyv - MEK

hat a szociális munkás, méghozzá úgy, hogy a csoport egészének hatása hozzáadódika szakember hatásához, mindenképp hatékonyabbá teszi a szakmai hatásokat, minthamindezt a klienseivel egyenként próbálná megvalósítani.Arról a tényről, hogy többen igénylik a szociális szolgáltatásokat, mint amennyit aszakemberek érdemben el tudnak látni, és emiatt valóságosan igen kevés minőségiidő jut egy kliensre, többet, másképpen és hallhatóbban kellene beszélni. Jó alkalmatjelent egy új szolgáltatás bevezetése, hogy a szervezet munkatársi köre áttekintse, hogyanlehetne jobban gazdálkodni a rendelkezésre álló lehetőségekkel, köztük az idővelis, és e tények birtokában a fenntartó előtt nagyobb eséllyel tudja prezentálni a feladathozszükséges plusz forrásigényeket.A csoportmunka másik induló feltételét jelenti a szakemberek felkészültsége is. Sajnosezen a területen is bőven akad hiányosság, melyek egyik eredete, hogy a képzésekben,a szolgáltatásokban az esetmunka-központú szemlélet és gyakorlat terjedt el. 2Közismert, hogy szociális munkás képzések hazai elindulásakor, a szakma profiljánakkialakításakor az „általános szociális munkás” képe rajzolódott ki és vált elfogadottá aszakma újkori alapítóinak elképzelésében. Az „általános” jelző sok mindent takar, köztükaz egyik értelmezés, hogy a szakma történetében korábban elkülönült esetmunka,csoportmunka, közösségi munka módszertriász egyesüljön a szolgáltatásban, az adottszakember szakmai kompetenciájában. Magyarán, mindhárom területen szerezzen tudástés gyakorlatot a szociális munkás, és az adott klienshelyzetnek vagy problémaszituációnakmegfelelően alkalmazza egyik vagy másik munkaforma eszköztárát.A hazai szociális munka negyedévszázados fejlődésében az idő nem igazolta visszaezt az elképzelést. A szociális munkás, szociálpedagógus és más szociális képzésekben,valamint a szociális szolgáltatások gyakorlatában az esetmunka vált elsődlegessé. Acsoportmunka egyenrangúságát a szakma meghatározó köreiben ugyan gyakran hangoztatják,mégis a legtöbb képzésben, kevés óraszámban és tervezett gyakorlat nélkülzajlik a csoportmunkára történő felkészítés. Tehát a szakmai szocializáció kezdeti fázisábanminden körülmény a csoportmunka másodlagosságát mutatja azoknak a leendőszociális munkásoknak, akik később ennek megfelelően az esetmunkában érzik magukatviszonylagos biztonságban, ezért a csoportozás eszköztárát, lehetőségeit nem vagycsak részlegesen használják fel.2 A nemzetközi irodalomból ismerjük, hogy más országokban a 80’-as évek táján hasonló problémák voltakmegfigyelhetők, azaz mind a képzések, mind a gyakorlat preferált módszere az esetmunka volt. Többek közt ezeka felismerések járultak hozzá, hogy a csoportmunkához szükséges feltételekről kezdett beszélni, írni a szakma.Lásd: Schwartz,W: Csoportok alkalmazása a szociális munka gyakorlatában in: Hegyesi, G.-Kozma, J.-Szilvási,L.-Talyigás, K.(szerk): A szociális munka elmélete és gyakorlata, 4.kötet; Szociális munka csoportokkal; BárcziGusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskola, Budapest, 199711