Szociális munka csoportokkal : módszertani kézikönyv - MEK

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a pszichológia csoportok vezetése területén ismertképzési rendszer sem alakult ki a szociális szakmában. A hazai továbbképzési rendszervagy terület-specifikus (lásd szakvizsga), vagy egy olyan kínálati halmaz (lásd akkreditálttovábbképzések), amelyben a szociális munka módszer-specifikus szempontjainem vagy áttételesen jelennek meg. 3Ennek következtében a szociális munka területén alkalmazott csoportmunka rendszerintkét véglet között hányódik. A kollégák vágyaiban a mély, személyes változást, különféleegyéni problémákat orvosló, ezért inkább önismereti és terápiás irányultságú csoportokmerülnek fel, gyakran az ilyen mértékű változások előidézéséhez szükséges feltételek ésfelkészültség nélkül. Ezért szociális munka kompetenciájába tartozó csoportmunka helyettinkább valamiféle „pszichológizáló” csoportozás lesz a jellemző. A másik véglet, amikora csoportmunka semmi több mint a kliensek „hasznos” időtöltésének terepe (miközben„hivatalosan” például a társadalmi beilleszkedés elősegítésének, a kapcsolati hálózatok bővítésének,a személyes kompetenciák fejlesztésének célja fogalmazódik meg).Egy sor probléma származik ebből a körülményből. Azok a kliensek, akik részeseivagy részesei lennének a csoportoknak, rendszerint napról- napra, érzelmi, kapcsolati,anyagi válságok állandóan ismétlődő ciklusában élnek; a szociális szolgáltatásoktóláltalában materiális segítséget várnak, a szociális munkástól pedig konkrétumokat,amivel átvészelhetik, megoldhatják az aktuális, nehéz élethelyzetet. 4 A csoportmunkaelőkészületek nélkül, ezért a kliensek többségének a „mellébeszélést”, vagy semmirőlsem szóló találkozásokat jelent egy számukra idegen kultúra közegében.Még inkább felerősíti az elutasító hozzáállást a „pénzbeli támogatás + csoportban valórészvétel „árukapcsolás”, vagyis az a körülmény, hogy a feltételhez kötött segélyezéselterjedéseként a segítő szolgáltatás igénybevételére kötelezik a kliensek nagy részét,anélkül, hogy az érintettek eljutottak volna a nem materiális segítség szükségleténekbelátására, elfogadására. A kényszer érzete pedig a motiváció ellen hat. Ha nincs másválasztásuk (és sokszor nincs), akkor az érintettek többsége kénytelen-kelletlen végigülia csoporttalálkozásokat, sokszor a céltalan időpazarlás érzésével. 53 Talán épp az „általános” jelző értelmezési problémája miatt alig akadnak olyan továbbképzések, amelyeka szociális munka módszertanát, annak elméleti, gyakorlati aspektusát céloznák meg. Más országokban jelenvannak az olyan fókuszok a továbbképzésekben, mint például a rendszerszemléletű, pszichoszociális és másmodellekre épülő esetmunka, csoportmunka, vagy egy-egy szemlélethez kapcsolódó eljárások elsajátítását célzóképzés, mit például az empowerment, a hálózatépítés, szolgáltatásfejlesztés stb. a szociális munkában. Néhánykivételek egyike a Szociális Szakmai Szövetség nagy érdeklődést kiváltó csoportmunka akkreditált képzése,vagy a SzocioTéka program, amely keretében született ez a könyv is.4 A materiális segítségre épülő gyakorlat a rendszerváltozás utáni szociálpolitika egész rendszerét átitatta,ami érthető, ha a jövedelmi szegénység gyors terjedésére gondolunk. A szolgáltatási elemek viszont háttérbeszorultak, bár számos szolgáltatás kialakult. A források azonban sosem voltak elegendőek szolgáltatási funkciókteljesítésére, arra, hogy a kollégák elég időt és figyelmet fordíthassanak a kliens részvételének, motivációjának,aktivitásának támogatására. Ezért elsőrendű feladat lett a különféle pénzbeli ellátásokhoz való hozzáféréssegítése, amihez másodlagos pluszként tartozik a „segítő beszélgetés”, a családlátogatás, az egyéni és családiszociális tanácsadás. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kialakított szociális rendszerek anyagi központúsága aklienseknek azt tanította, hogy főként segélyt, adományt, lakást, munkát stb. várjanak a szolgáltatásoktól.5 Ezek a jelenségek különösen erősen jelentkeznek a régóta munka nélkül élő, de a minimális fenntartásukatbiztosító segélyekre rászoruló igénybevevők körében. Ők, sok szempontból jogosan, úgy gondolják, hogymunkát kéne adni és nem csoportbeszélgetéseket.12