Szociális munka csoportokkal : módszertani kézikönyv - MEK

más a megközelítése, és fél ezt felvállalni, vagy egyszerűen nem szeret, nem tud sokakelőtt beszélni. Ha azonban fontos (mert többeket érint), hogy mindenki alkotó részelegyen a tervezésnek, a döntéseknek, akkor nem lehet lemondani a csöndben üldögélőkgondolatairól sem. E szándék érvényesítésének egyszerű módja, hogy alkalmastechnikákat használunk.Például kis papírlapokat osztunk szét, véleményt, javaslatot, megfigyelést egyszavas/ egymondatosmegfogalmazását, írásban kérve a résztvevőktől (a különféle témákat, különféleszínű papírokkal is elkülöníthetjük), ami aztán a „plénum” elé kerül, táblára vagya falra ragasztott csomagolópapírra tűzve. Ezáltal az adott csoport minden tagjánakösszegyűjtött véleménye láthatóvá, értékelhetővé válik ki, amivel aztán különféle szempontokmentén tovább lehet dolgozni.A munkatársak ilyen és hasonló eljárásokon keresztül megtanulhatják, hogy számít avéleményük, és fontos szempontokkal tudják gazdagítani a közös gondolkodást. Idővela szabad beszélgetés ezért nem okoz majd gondot még azoknak sem, akik nehezennyilvánulnak meg nagyobb kör előtt.Tovább időzve a szakemberek közötti kommunikáció és együttműködés témájánál,egy másik visszatérő nehézségnek mutatkozik a munkamegbeszéléseken megnyilvánulóérdektelenség. A sokféle rosszul szervezett, sok felesleges információval felhígított,ezért hosszúra nyúló értekezlet, gyűlés, bizottsági ülés vagy projektmegbeszélés,ahol a vezetők monológja áll a középpontban, érthetően elveszi a kollégák kedvét azilyen típusú összejövetelektől. A különféle találkozókon sok időrabló elem lehet, sokszorabból adódóan, hogy a megbeszélés célja tisztázatlan, a találkozás levezetésénekmegtervezésére kevés időt fordítanak a szervezők, ezért felesleges vagy harmadrendűügyek túlbeszélésével megy el az idő. Ahhoz hogy hatékonyabban és elviselhetőséghatárain belül maradjanak az adminisztratív és más ügyben történő megbeszélések,megfontolásra ajánljuk a következő szempontok alkalmazását a megbeszélések, bizottságokmunkájában.1. Meg kell győződnünk arról, hogy valóban szükség van-e a megbeszélésre, azadott kérdések nem intézhetők-e el más úton, telefonon, e-mailben stb.2. Az értekezletnek elő kell segíteni a csoport definiálását, a kollektív identitásérzését jobb elképzeléseket és terveket eredményezve, bizonyítva, hol kapcsolódnakegymásba a gondolatok, javítva a döntések iránti elkötelezettséget ésmegerősítve a vezető élen járó szerepét.3. Vigyázni kell arra is, hogy a megbeszélés mérete megfeleljen a szándékolt célnak:körülbelül 12 fő a maximum, ha mindenki részvételére számítunk (ellenkezőesetben jobb, ha előre elemezzük a napirendi pontokat és megvizsgáljuk,mindenkinek ott kell-e lennie mindegyik napirendi pontnál).4. A napirendi pontoknak jeleznie kell, milyen funkciót szánunk az egyes témáknak(például „tájékoztatásul”, vagy „megbeszélésre”, vagy döntésre).5. A napirendi pontoknak egyértelműnek kell lenniük, nem elegendő homályosanfeltüntetni, hogy például „költségvetés”.41