Szociális munka csoportokkal : módszertani kézikönyv - MEK

54• Az akkreditált továbbképzéseket a csoportmunka szolgáltatások bevezetésénekcéljai szerint célszerű tervezni, és a csoportozást vállaló kollégákat érdemes időben„beiskolázni”.• A szolgáltatási tervekhez kapcsolódó célzott szükségletfelmérést a lehető legpraktikusabbanajánlott megvalósítani, egyszerű kérdőívekkel a kliensek, a társzakmák,a munkatársak körében, felhasználva az ismeretségi kapcsolatokat.• A fejlesztés fontos támogatóinak logikájához, érdekeihez illeszkedő „promóciós”anyagokat lehet készíteni, és ez alapján egyeztetni az érintettekkel.• Összegzésül: A szociális munka területén alkalmazott csoportokat összehasonlítvaa pszichoterápiás megközelítésű tervezéssel, két lényeges különbséget emelnénk ki.• Az egyik, hogy a szociális munkában a környezet, annak minden jellemzővel,dimenziójával, a csoportmunka beavatkozások határozottan megcélzott része.Tehát nem arról van szó, hogy a környezetből származó problémákat kívánjuka csoporton belül feldolgozni (ebben az értelemben a pszichoterápia is dolgozika környezettel), hanem e környezetben az egyén, a csoport egésze által megvalósíthatóváltozásokkal tudatosan dolgozunk, arra biztatva a résztvevőket, hogya személyes szféráikon túl is képesek legyenek látni és cselekedni. E lehetőségekkelvaló élni tudás azt is igényli, hogy az egyénen belüli történések megértésea csoport egészének céljait és fejlődését is szolgálja, valamint a csoporttagokképessé váljanak a csoportot, mint kölcsönös támogatási rendszert is érzékelni.Mindez más szakmai hozzáállást is igényel. Elsősorban annak felismerését, hogya csoportmunka a szociális munkában nem áll meg az egyénen belüli történésekdiagnózisánál és korrigálásánál. Másképp fogalmazva, a szociális munkábankiemelt jelentősége van annak a megállapításnak, hogy a „csoporthelyzet adjaaz érintkezési felületet az egyénnek, az egyén és társadalom között” (Szőnyi 2005:74)• A másik a csoportvezetés aspektusa. Figyelembe kell venni, hogy az egyéncsoport-környezetdimenziója olyan szintű komplexitás, amelyből a csoportvezetője egyszerre legfeljebb két szintet tud befogadni. A szintek közötti mozgásnemcsak szempontváltást, hanem a modellváltást is igényel. Ugyannak ajelenségnek a súlya, összefüggése az egyik vagy másik szinten más lehet (pl. azelőítéletek hatása az egyénre, a személyközi viszonyokra, illetve annak társadalmi,közösségi szintű megjelenése). Nehezíti a helyzetet, hogy a különböző szintekheztartozó elméletek, magyarázatok különféle tudományterületről származnak,ezért ezek alkalmazási szintű összehangolása jelentős erőfeszítést igényel. Acsoportok vezetőjének tisztába kell jönnie azzal, hogy melyik szinthez tartozómunkamód áll hozzá közel, melyik okoz nehézséget számára, a problémákkalösszefüggésben, melyik dimenzió (egyéni, családi, szervezeti, közösségi, társadalmi)releváns.