Szociális munka csoportokkal : módszertani kézikönyv - MEK

6.1.3. Gyakorlati aspektusok6.1.3.1. IsmerkedésKépzeljük el, amint megérkezik egy tucat egymást nem vagy alig ismerő ember. Néhányankorábban érkeznek, mások éppen csak befutnak a megadott időpontra, és elképzelhető,hogy lesznek későn jövők is. Egyesek titokban, mások nyíltan méregetikegymást. A bátrabbak szóba elegyednek, a csöndesebbek elhúzódnak, magukba nézveálldogálnak. A csupán köszönő viszonyra alapuló ismeretség ilyenkor többet jelent,legalább van ismerős arc, akibe kapaszkodni lehet, akihez csatlakozni lehet.Kezdetben olyan emberek gyülekezetéről van szó, akik akár a buszmegállóban isácsoroghatnának. Ezzel együtt minden fontos információ megszerzése elkezdődik, azemberek titokban figyelik, felmérik egymást, és megszerzik az első benyomásokat.Ebből az induló állapotból bizonyos feltételek, és történések megléte esetén idővelegymást érdemben ismerő emberek csoportja válik. Természetes, mindennapi módon,ahogy az emberek általában kapcsolatot teremtenek valószínűleg mindez lassabbankövetkezne be. Alapvetően az első benyomások alapján támadó szimpátiák és antipátiák,érzések, intuíciók döntenének, hogy ki kivel áll szóba, ki kivel kerül közelebbikapcsolatba. Bizonyára lennének olyanok, akik idővel „kirostálódnak” a különféle körökből,és végül nem tartoznának ehhez a csoporthoz. Mások közeli barátságba kerülnének,és lehet, hogy évekig tartó kapcsolatot alakítanának ki.A csoportozással az ismerkedés felgyorsul, egyrészt abból a tényből adódóan, hogyazonos, a környezettől ideiglenesen elválasztott térbe kerülnek a résztvevők, időt töltenekel egymás társaságában, és a csoportvezető kommunikációt kezdeményez velük ésköztük. Sőt, viszonylag gyorsan érdemi ismeretségbe kerülnek egymással, mert olyanhelyzetekbe kerülnek, ami a hétköznapi megismerkedéshez képest többet és mást mutatmeg a csoport tagjairól. Hogy ez megtörténjen, szervezett körülmények és olyanhatások szükségesek, amelyek arra késztetik a részvevőket, hogy kapcsolatot kezdeményezzenekegymással. E feltételek, hatások egyik, induláskor legfontosabb szereplője aszociális munkás.A csoportvezetés szempontjából a nyitás kétféle megközelítése ismert:1. A strukturálatlan nyitás, mikor a tagokat hagyjuk a saját ritmusában kapcsolatotteremteni, ismerkedni, a maguk első rendezettségét kialakítani. Az ösztönző tényező amindnyájuk számára rendelkezésre álló azonos tér és idő. Miután az emberek alapvetőenkommunikálni akarnak, biztosak lehetünk benne, hogy a csoportvezető instrukciói,direkt irányítása nélkül is elindul az egymással való ismerkedés. A „csoportvezető”csak, mint támogató személy van jelen, akihez kérdésekkel lehet fordulni. A vezetőelsődleges dolga a folyamat facilitálása, serkentése.66