Szociális munka csoportokkal : módszertani kézikönyv - MEK

a csoporttagok megszervezése. Idővel kialakult azonban egy rendszer: a csoportokdélután voltak, heti két napon; egy hónapban egyszer a nyitott nap keretébenpedig szombaton hosszabb csoporttalálkozásokra volt lehetőség.A rendszeres esetmegbeszélések, szakmai konzultációk tematikájába idővel bekerülta csoporton tapasztalt helyzetek elemzése, megbeszélése. Az egyéni, családi segítőmunka mellett, mintegy belső szolgáltatással, a kollégák egymás csoportjaival is tudatosankezdtek számolni. Volt arra példa, hogy egy csoporttag extrém viselkedése, vagya csoportcélokhoz nem illeszthető igénye, a stáb döntése alapján, az adekvát végzettségűés módszerekkel dolgozó kollégához került. És az sem volt ritka, hogy az egyénimunkában elért eredmények folytatásaként ajánlotta valamelyik csoportot a kolléga.A csoporttémákat, módszereket az is befolyásolta, hogy a napi munka soránmilyen problémák és igények merültek fel, amelyek jó kiindulási alapot jelentettekegy következő csoport elindításához. Az egyéni, családi segítség mellett idővelszéles körben elfogadottá vált a csoportozás műfaja, mint a pedagógiai, pszichológia,szociális munka általi segítés egyik formája.Ahogy a fenti példa bemutatja egy jól működő stáb az új, a más módszerek kipróbálásánakés megvalósításának terepe. Ezzel szélesedik a kliensek felé nyújtható szolgáltatásikínálat, és szélesedik a stábtagok számára igénybe vehető eszközrendszer. Gyakranaz egyéni segítő munka kiegészítéseként jelenik meg a csoportozás, máskor a csoportmunkábanmerülnek fel olyan helyzetek, amelyekre az egyéni munka a megfelelőválasz. A rendszeres esetmegbeszélésnek köszönhetően minden résztvevő átláthatja atöbbiek feladatait, módszereit és szakmai stílusát. Ezáltal egyéni szakmai érdeklődésa szolgáltatás céljainak mentén alakítható és csatornázható be a kínálatba. A közöscél, hogy a munkatársak minél több eszközt tudjanak kifejleszteni, felhasználni azeredményesség érdekében, ezzel is ellensúlyozva azt, hogy rendszerint viszonylag kislétszámban egy jelentős nagyságú igénybevevői körnek kell szolgáltatni. Kimondottanhasznosnak bizonyulhat a szakmai, az érdeklődési, a módszertani sokszínűség, amihezszükség van az egyes területek képviselői közötti létező rendszeres kommunikációra,információcserére, illetve egymás elismerésére.2. Egy nagy gondozási központ gyerekjóléti részlegének egyik munkatársa azesetmegbeszélésen felvetette, hogy kamaszok szüleinek szeretne csoportot szervezni,csak nem tudja hogyan. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy a csoportmunkaszerinte azért lenne indokolt, mert sok szülő egyszerűen nem érti a kamaszkorraljáró változásokat. Ez az értetlenség aztán súlyos konfliktusokhozvezet a szülő és a gyerek között, ami destruktív ellenállást vált ki a kamaszokból.A megromlott kapcsolat gyakorlatilag tehetetlenné teszi a szülőket. A kolléga úgyérzi, hogy ez tipikus probléma, és a megoldáshoz nem elég az esetmunka. Talán,ha a szülők egymással meg tudnák beszélni, ki milyen nehézséggel küzd, milyenmegoldásokkal próbálkozik, többet segítene, mint a kolléga általában sikertelenülvégződő „tanácsai”.35